Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-23 / 47. szám

Kívül : A Nagytiszteletű pesti ev. ref. egyházmegyei közgyűléshez beterjesztett folyamodványa a a pócsmegyeri ev. ref. egyház tanácsnak, melyben a község által szervezett második tanitói állás betöltését czélzó intézkedéseinek helyeslő tudomásul vételét kéri. Nagytiszteletű egyházmegyei közgyűlés ! ccPócsmegyer-Leányfalva község tanköteles gyermekeinek felszaporodása következtében — Pestmegye közigazgatási bizottságának folyó évi 1253-ik számú utasítása szerint — a község képviselő testületének f. é. julius hó 20-án tartott közgyűlésén egy II—ik tanítói állás szervezése, lakás és tanterem építése határozatilag kimondatván : a tanítói fizetés a község pénztára által havi részletekben fizetendő 300 frt készpénzben, szabad lakás és fűtésben állapíttatott meg oly módon, hogy ezért köteles az I—II. esetleg III. vegyes osztálybeli növendékeket felekezeti különbség nélkül tanítani. Azonban a tanítás egysége megóvása s ez által a tanügy érdekének előmozdításában vélünk hasznos szolgálatot tenni, midőn szabad választási jogaink teljes épségben fenntartása mellett magunkat arra kötelezzük, hogy ezen állásra csak ev. ref. vallású okleveles tanítót választunk. Mely czélból a helybeli ev. ref. iskolaszéki elnökség a község nevében f. év. jul. 24-én 1034. szám alatt felkéretik, hogy ezen állásra a Néptanítók Lapjában pályázatot hirdetni szíveskedjék, azon megjegyzéssel, hogy folyamodók közül a kijelölt egy évi sikeres tanítás után véglegesen megválasztottnak tekintetik, s a nagytiszteletű pesti ev. ref. egyházmegyei hatóság általi megerősítése is kérelmeztetni fog. Miután ezen tanítói állásra 8 folyamodó közül Ballabás Bálint, eddigi működéséről is előnyösen ismert tótfalusi segédtanító úr hivatott meg a község képviselőtestületének f. é. aug. 31-én az iskolaszék részvételével tartott vegyes ülésében, eddigi eljárásunkat azon alázatos kéremmel terjesztjük a nagytiszteletű egyházmegyei közgyűlés eleibe, hogy azt helyeslő tudomásul venni méltóztassék addig is, mig a választás megerősítését kérelmezhetnénk. P. H.» Ennek a folyamodványnak megérthetése végett, i személyes felvilágosítást is kérvén lelkész úrtól, én azon véleményre jutottam, hogy ez ügy nem tartozhatik az egyházmegye hatáskörébe, mert a törvény vagy felekezeti, vagy nem felekezeti oskolát ösmer; és midőn joghatóságot se a tanító választás, se a tanító és tanítás felett nem gyakorolhat az egyházmegye, ezt az amfibiumot félig se adoptálhatja, hanem ha tekintélye rovására. Lelkész úr személyes kérésére, mivel azt állította, hogy ez felekezeti szempontból az iskola végfejlődése tekintetében igen nagy horderővel bír, megígértem, hogy ha csak lehet kieszközlöm a kedvező megemlítést, nem ugyan a kivánt hatósági értelemben ; de csak úgy, mintha p. o. Bugaczon vagy Gödön egy zsidó vagy római vallású földesúr iskolát állítva, abba a mi felekezetünk gyermekei is értelmes egyénekké neveltethetnek, s arról az érdekelt egyháztanács jelentést tesz, tehát általános szempontból: «a mennyiben a tanügy előbb vitetett, ez a körülmény örvendetes tudomásul szolgák), és ez nincs ellentétben azzal, hogy hivatalos egyházi értelemben mint ez ügyben esetleges intézkedésre is jogosult hatóság, «ezen folyamodást az egyházmegye nem vette (nem is vehette) tudomásuk), mert hát ez két dolog ám nagyon ! Restellem, hogy ilyen aprólékos magyarázattal kell oktatnom lelkésztársamat, és fárasztanom e lap t. olvasó közönségét; de jogom sőt kötelességem beigazolni, «ki a megbízható tudósító)), ki a felrevezető. A közgyűlésben eleinte — hivatkozom Vámossy Mihály úrra, a ki a folyamodás ilyen irányú elintézését melegen támogatta — kettőnkön kívül, senki nem akart még ennyit se megadni. Most ez a becsmérelés a köszönet. Azon már nem csudálkozom, ha a dolog érdemét nem tagadhatva, elméncz nyelvészkedéssel próbált szerencsét, hiszen ma mániaszerű foglalkozás ez, kezdve a Curiától — Szászy Istvánig; de engedjen meg nekem ha a bemutatott classikus stylust nem követve, majd csak úgy irok ezután is, a hogy tudok. A mit tudósításomban írtam, fenntartom az utolsó betűig. Vörös Károly. A soproni «Kis János» ünnep. A dunántúli evang. egyházkerület másfél évtized előtt megindította a mozgalmat, hogy Kis János nevét, ki a magyar nemzeti ébredés korában egyike volt a legmunkásabb hazafiaknak, díszes emlékszobor tegye halhatatlanná. A kegyeletes indítványnak azonban nem kedveztek a viszonyok. Az 1889-iki egyházkerületi gyűlés elhatározta, hogy a begyült adományokból Kis János képét lefesteti s az emlékünnep rendezésével a soproni Lyczeum igazgatóságát bizta meg. Az emlékünnepre az ifjúság is nagyban készült. A magyar társaság, melyet 1790-ben Kis János alapított, ez évben akarta 100 éves jubileumát megünnepelni. November ötödike tehát az egyházkerületnek s az ifjúságnak egyaránt ünnepe volt. De ünnepe volt egyszersmind minden magyarnak, ki Kis Jánosnak s a magyar társaságnak érdemeit ismeri. Az ünnepről az egész ország tudomást vett. Jelen vollak az egyházkerület képviseletében : mélt. és főt. Karsay Sándor püspök úr, mélt. szentmártoni Radó Kálmán egyházkerületi felügyelő ur; a győri evang. gyülekezet 6 képviselője; a magyar tud. akadémiától Domanovszky Endre lev. tag, a társaság egykori elnöke ; a Kisfaludy-társaságtól Heinrich Gusztáv egyet, tanár, a pápai ref. főiskolától Révész Kálmán s Szabó Károly tanárok s egy theologus, az önképzőkör alelnöke; a csurgói ref. főgymnáziumtól Kulcsár Endre, a «Csokonayn kör elneke; a helybeli összes tanintézetek, a városi tanács Fink János polgármester vezetése alatt, a soproni irodalmi s művészeti kör, a soproni ev. gyülekezet, soproni felső- és alsó győri, kemenesaljai, vasi közép esperesség, a megyesi és szentandrási ev. gyülekezetek, az ügyvédi kamara, az helybeli izr. hitközség, a reálliskolai önképző-kör képviselői. Jelen volt Veres József orosházi lelkész és országos képviselő a társaság egykori elnöke, Kis Gyula földbirtokos ur, Kis János unokája s a vidékről több lelkes magyar, kik többnyire a Lyczeumnak növendékei s a magyar társaság tagjai voltak. Üdvözlő iratokat küldtek : szarvasi ev. főgimnázium, selmeczbányai ev. főgimnázium, Petőfy köre, melynek alelnöke Klein Béla, költeményt irt az ünnep alkalmából, a békéscsabai ev. algimnázium, az eperjesi ev. collegium s magyar társasága, iglói ev. főgimnázium magyar önképzőköre, pozsonyi ev. Lyczeum önképzőköre, pozsonyi theol. akadémia tanári kara, dr. Berzeviczy kult. min. államtitkár, dr. Markusowszky Lajos min. tanácsos felesége Kis Zsófia, Kis János unokája