Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-23 / 47. szám

Harmincharmadik évfolyam. 47. sz. Budapest, 1890. november 23, PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Előfizetési ára: Hirdetések dija: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj minden kir. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. külön 30 kr. TARTAT OM : V e z é r c i k k. A megfékezett ultramontanistims. Sz. F. — Az ébredező Sión. Görömbei Péter. — Tárca. Református egyház nz orosz birodalomban, —r. r. Catholicae res. Czékus László. — Könyvismertetés. A Protestáns Szemle legújabb füzete. Gömöri. — Belföld. Vallásügyi tárgyalások az országyülésen. r. t. — Az a kuriózus fo'.yamodás. Vörös Károly. —• A soproni Kis János-iinnep. r. — Gyakorlati lelkészet. Reformációi emlékünnepi beszéd. Szabó Aladár. — Külföld. Protestáns egyesületi tevékenység Németországban. Dr. Szlávik Mátyás. — Nekrolog. Szűcs József. —i—n. — Irodalom. — Különfélék. — Adakozás. — Pá 1 y á z a t. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL: Pipa-utca 23, szám (Csávolszky-ház). A megfékezett ultramontanismus. Nagy eseménye a hétnek, nagy eseménye az évnek az elkeresztelési harc alkalmából megvívott és fényes győzelemmel végződött csatája a modern politikai és egyházi liberalismusnak a sírjából feltámasztott ultramontanismussal. A magyar nemzeti politika s hűséges szövetségese, a protestantismus, fényes diadalt ült a mesterségesen galvanizált clericalis-papalis egvházpolitika ósdi eszméi fölött, melyekkel ezt a jó magyar népet, ezt a türelmes és szabadság szerető magyar géniuszt hónapok óta mérgezte s botorul fanatizálta a féket vesztett ultramontanismus. A józan politikai és egyházi liberalismus lelkesítő diadala, a haladó és nem hanyatló kor győzelme, az öntudatos állami akarat diadalmas felülkerekedése, a protestáns eszmék feltartóztathatlan uralomra jutása az államban és politikában : ez a hét nagy eseménye, fölemelő tanulsága, jobb jövővel biztató reménysége. Elementáris erővel nyilatkozott az országházban a magyar állam ereje és hatalma, tekintélye és méltósága iránti bizalom és tisztelet, melyet a lázitó alpapság forradalmi szelleme a vallási lelkiismeret szent jelszavával rút hatalmi érdekből az egyház isteni tekintélyével állított szembe, urbi et orbi kiabálva, hogv inkább kell engedelmeskedni Istennek (= egyház) mint embernek (= állam); országszerte prédikálva a szabadelvüség hamisan értelmezett textusával a szülők természet adta szabad rendelkezési jogát. De szörnyen megjárta. Gróf Csáky, majd Horváth B. az egész ház tapsaitól kisérve fényesen kimutatták a hamis játékot, melyet a harcias klérus és sajtója a törvénynyel és rendelettel űztek, midőn egy bölcs törvény és tisztán adminisztrácionális rendeletből álokoskodással dogmatikai és lelkiismereti kérdést csináltak s a tudatlanságot és felekezeti fanatizmust az állam és protestáns egyházak ellen kultur-harcra tüzelték. Nincs kultur-harc, mondá a miniszter, mert az állam nem bántja a valláserkölcsi és dogmatikai érdekeket, hanem van beiforradalom a klérusban, melynek plebánusai és káplánjai klerikálísabbak akarnak lenni magánál a magas klérusnál. Megszégyenítőleg, egész az elevenig hatoló kíméletlenséggel mutatta ki a kultuszminiszter, hogy a főpapság, melyet a rendelet kibocsátása előtt egyenesen megkérdezett, semmi dogmatikai nehézséget nem támasztott a tervbe vett intézkedés ellen, s utóbb mégis egész vehementiával, egészen forradalmi szellemben izgatott az alsó klérus a törvény és a rendelet ellen. A clericalismus megszégyenítve, csúfosan megveretve került ki e históriai nevezetességű Tatából. A szabadelvüség s vele a protestáns r< ' fényes diadalt ült e heves tusában. a diadal mámorában ne engedjük elni magunkat, se mint honpolgárok, se mint protestánsok. Az ultramontanismus pillanatra meg van fékezve politikailag s ez egyelőre fontos vívmány államnak és protestantismusm egyaránt; de társadalmi ereje, nincs megi ive s a liberális szellem uralma nincs még biztosítva a magyar egyházpolitikában. Az ultramontanismust letorkolta az állami hatalom és a politikai közvélemény hangosabb szava, de a fellendült szabadságnak nincsenek intézményes garanciái, melyek végleges megszilárdulását biztosítanák s az egészséges magyar egyházpolitikának biztos alapot vetnének. Csak szónoklást és lelkesedést, de alkotást még nem látunk. Helyesen mondotta Horváth Boldizsár,