Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-16 / 46. szám

nagy és vegyes vallású helyek gyülekezeteire nagyon rá férne egy kis — társadalmi kisegítő, egy kis vallás-so­cialis olaj. Itt a főrvárosban, e szétszórt nagy gyülekezetben, épen nagy szükség van arra, hogy hitsorsosaink társa­dalmilag is minél sűrűebben érintkezzenek. Ránk férne a t. cikkiró «református kör»-e, szükségünk volna ((re­formátus nőegylet»-re is, nem ártana egy «református legény-egyesület» sem. Melyik volna szükségesebb? nem vitatom ; de azt tudom, hogy egy kis jóakarattal és buz­gósággal bármelyiket meg lehetne csinálni. A vallásos-összejöveteleket (mint pár évvel ez előtt a vallás-erkölcsi felolvasások) tenném az actió köz­pontjává. A mit a parányi (5—6 száz lélekből álló) pesti német leány-egyház a Hold-utcában és az Erzsé­bet-kőrúton hetenként kétszer megtesz: a magyar géni­usznak megfelelő vallásos összejöveteleket a 25 — 30 ezer lelket számláló magyar ref. anyaegyház is meg tudná tenni, csak igazán kellene akarnia. A presbyterium s abban «az egyházi bizottság)) álljon a dolog élére! Embereink volnának hozzá, csak össze kellene őket szedni. Helyi­ségül ott van a Lónyai-utcai gimnázium nagy terme. Szeretném, ha meghallanak s megszívlelnék a jó, az időszerű szót pesti egyházunk vezér-emberei. Bizony bizony nem vallaná kárát sem a gyülekezet, sem az egye­sek vallás-erkölcsi élete ! A mi a t. cikkiró kitérését illeti «a napi renden levő themára», annak jóhiszemű tévedése maga is egygyel több ok arra nézve, hogy az épülésre és oku­lásra szánt vallásos összejövetelek eszméje minél előbb testté váljék. Azért csak szóljanak hozzá ez eszméhez fővárosi hitsorsosaink. Lapunkat az eszme megvitatására, tehet­ségünket az ige megvalósításának előmozdítására teljes készséggel fölajánljuk! Szerk. Egy érdekes adat a patronátus kérdéséhez. A debreczeni városi magisztrátus előtt egy olyan közérdekű epizód játszódott le a mult hó végén, mely megérdemli tőlünk, hogy azzal ez egyházi lap hasáb­jain is röviden foglalkozzunk. E derék város még derekabb képviselő testületi gyűlése október 29-én nullifikálta azon szerződést, melyet a polgármester az odavaló prépost plébánussal kötött. E szerződés értelmében Debreczen városa örök időkig kötelezve lett volna — patronátusi jog címen — a róm. kath. egyháznak mint kegyvr évenként 1500 frtot fizetni. Ha már most a tanács csakugyan elfogadja e szerződést: akkor az ős kálvinista Debreczen nyakába vehette volna a pátronátusi terheket, még pedig minden megfelelő jog nélkül! Eddig is adott ugyan a város a helybeli róm. kath. egyháznak évenkint 900 frt segélyt; de ez összeget ke­veselték, mind a helybeli plébánián, mind pedig a nagy­váradi dus-gazdag püspöki palotában. Nekik ennél ok­vetetlen több kellett s a prépost úr rávette a jó szívű és türelmes kálvinista polgármestert, hogy a «többlet» iránt kössön vele örök érvényű szerződést. És az a jó lelkű ember megunva már a sok zaklatást csak­ugyan meg is kötötte azt a szerződést, melyet a városi képviselő testület óriási többséggel s valóságos diadallal semmisített meg. Elismerésünk és meleg rokonszenvünket fejezzük azért ki a konzulok iránt, kik ezúttal résen álltak és jól vigyáztak ! A debreczeni római kath. egyház ugyan mindég szívósan ragaszkodott ahhoz a nézethez, hogy a város vele szemben kegyúri terheket viselni köteles; de e kö­vetelést a város mindég a leghatározottabban visszauta­sította. Ha tekintjük e város történelmi múltját, nem is fogunk ott találni egyetlen positiv adatot sem, a mely legtávolabbról is igazolná, hogy Debreczen a helybeli róm. kath egyháznak kegyura lett volna. A róm. kath. egyház mégis mindég abban a tévhitben élt, hogy a város tényleg köteles a kegyúri terhek viselésére. De hogy ez állítás milyen tarthatatlan s e nézet milyen téves, az világosan és megdönthetetlenül kitet­szik a következőkből. Debreczen a szabad királyi városok sorába az 1715. i évi 108-dik t. cz. értelmében vétetett be; de e törvény­czikk a kegyúri kötelezettségeket nem rótta azért a va­rosra ; csakis annyit mondott ki kötelezőleg, hogy: ((ka­tholikus egyházi templom építésére és a szent Ferencz atyák konventjének helyet adjon.» Alig hogy azonban megszületett a jelzett törvény­cikk, tüstént megragadta a helybeli róm. kath. egyház az alkalmat, hogy a várossal kegyúri terheket ismertes­sen el; de ez — bár több ízben megkíséreltetett — e túlzó követeléseket mindég a legszembetűnőbben utasította vissza s a kegyúri terhekkel szoros kapcsolatban álló plébánus bemutatási jogot soha sem gyakorolta. A kegyúri terheknek ekként a város nyakára való erőszakolása magán az 1844-diki országgyűlésen is or­szágos gravámen gyanánt lett kimondva és elismerve s ugyanazon alkalommal a szeptember 3-an tartott gyűlé­sen a következő határozat hozatott : «Az 1715. évi 108. t. cz. világos tartalma szerint Debreczen városa Leopold császár és király hitlevelében foglalt minden kiváltságaiban megerősíttetvén és egye­dül az építendő róm. kath. egyháznak, a szent Ferencz szerzetesek konventje helyének kimutatására köteleztet­! vén, ehhez járulván az 1791. 26. t. cz. 2-dik §-ának 1 világos rendelete s az előadásból kitetsző azon folyto­nos szokás, miszerint a város, valamint a patronátiisi jogot nem gyakorolta és nem gyakorolja, ugy az ezzel járó terheket is nem viselte: mindezeknél fogva a Karok és Rendek úgy látják, hogy az előadó város a róm. kath. egyháznak akár építtetésére, akár kijavítására az idézett törvények megtartása mellett nem köteleztethetik ; miért is ezen pártolt kérelem O felsége elébe terjesztetik.)) E fontos ügy azonban soha sem nyert érdemleges elintézést. A regnum Marianumban keveset törődtek legfelsőbb helyen a debreczeni kálvinista város gravá­menjeivel. Húzták, halasztották a dolgot, bölcsen igy gondolkozva, hogy qui habét tempus, habét vitám.... azaz hogy pecuniam ; mert a fődolog elvégre is az volt, hogy Debreczen város egykor még meg legyen pum­polva ! E huza-vonának akart véget vetni a nemes város akkor, midőn e kérdésnek törvénynyel leendő szabályo­zása és végleges megoldása iránt az 1885. évi május 13-án tartott közgyűléséből az országgyűléshez ujoíag felirt; de a hol még mindig jónak látták elhallgatni e fontos és életbevágó ügyet. Mikor lesz megoldva végleg e kérdés?.... Az bizonyára a jövő titka. Ugy látszik, hogy maga a koi­mány is ne nyúlj hozzám virágnak tekinti ez ügyet s ráhagyják magára Debreczen városára, hogy az vágja ketté, a hogy tudja, a gordiusi csomót ! Mindenesetre érdekes is lehetett ama küzdelem s a kifejlődött vita, a mely a hivatolt gyűlésen a város e

Next

/
Thumbnails
Contents