Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-16 / 46. szám

lítem föl, mindenek előtt azt a minden kifejezést felülmúl ó szíves előzékenységet, szeretetteljes bizalmat s érdememen és állásomon felül álló kitüntetést, melyben mindenütt részesültem, melynek több mint három hétig folytonosan tárgya valék. A megyei hatóság, élén az alispán úrral s a járások főbiráival, az egyházmegye világi félfiai, a gyülekezetek és lelkipásztoraik, családjaikkal, mondhatni az egész társadalom — versenyeztek abban, hogv nekem e napokat — minden testi és lelki fáradságot feledtetőleg — kellemessé s feledhetetlenné tegyék. Megtisztelő kegyes fogadtatásban részesültem O fensége József főherczeg alcsúthi udvarában s bár a főherczegi pár Fiúméban időzvén, hódolatomat ő fenségeiknek be nem mutathattam, de rendelkezni méltóztattak, hogy ő fenségének főudvarmestere, valamint a fiatal főherczegek, nevelőjükkel Holdházi apát úrral, a legszívesb fogadásban részesítsenek. Körutatn kellemes emlékei közé tartoznak a baracskai és kápolnás-nyéki napok, melyeken főgondnok úr ő exclja is velünk volt, fölhasználva az alkalmat, Szilágyi Sándor ügyész úr kíséretében, hogy a Roboz- és Balassa-alapítványi birtokokat is megszemlélhesse, s mindnyájan Sárközy alispán ur vendégszerető háza és családja vendégei voltunk, hol a megye főispánját, gróf Cziráky Béla őméltóságát s a helybeli és vidéki birtokos osztály számos előkelő tagját tisztelhettük; valamint a seregélyes-aba-keresztur-sárbogárdi napok, melyeken az egyházmegye gondnoka, gróf Degenfeld Lajos ő méltósága csatlakozott a püspöki látogatáshoz s melyek kellemes záradékát képezte a szíves vendég'átás, melyben Körtvélyesen Nagys. Décsey Lajos külsősomogyi egyházmegyei gondnok úr házánál részesültünk. Szintoly kellemes, s a mellett váratlan is volt, a megyebeli r. kath. lelkész urak részéről a püspöki látogatás és csekély személyem iránt csaknem mindenütt tanúsított figyelem s megtisztelő előzékenység. A katholikus lelkész urak sokhelytt egyenesen az üdvözlő és fogadó küldöttségekhez csatlakoztak, és testvéries érzelmeiknek nyilt kifejezést adtak, melyet — önként érthetőleg — én is hasonlóval viszonozni kedves kötelességemnek ösmertem. Végre, tán szükségtelen is mondanom, mert minden évben ismétlődik, hogy a püspöki látogatásban az idén is, mindenkori hű társam, főt. Szilády Áron egyházkerületi főjegyző barátom, gondjaimban s fáradalmaimban folyvást osztozott. így a 23 napig tartó püspöki látogatás kellemetességét semmi sem zavarta, csak az én gyöngeségem, ki az egész idő alatt makacs rekedtséggel küzdöttem, mely a vége felé majdnem lehetetlenné tette a szolgálatot, de a kegyelem Istene még is megsegített, hogy azt elvégezhessem. Nem volna teljes az egyházkerületünk beléletéről szóló jelentés, ha hallgatnék amaz áldozatokról, melyeket egyesek és egyházak az elmúlt évben is annyi buzgósággal és áldozatkészséggel tettek le az egyház és iskola — s azzal közvetőleg a haza és nemzet és a közművelődés — szent oltáraira. Ezek hosszú sora, mely az előbbi évekéhez képest most sem mutat lankadást, az egyházmegyék jelentéseiből kivéve, jelentésem függelékéül szolgál; s itt csak azt említem, hogy azok sorát mint minden évben, most is, ő felsége legkegyelmesebb Urunk és királyunk több rendbeli legfelsőbb kegyadományai nyitják meg. Ő felsége kegyelmének s legmagasabb figyelmének egyházunk iránt más jeleivel is találkozunk ez év történenetében. Lelkészi és tanítói karunk egy-egy érdemes nesztorát örvendeztette meg ő felsége, legmagasb kitüntetésekkel, midőn Kelecsényi Mih. szeni-lászlói lelkészt és kiérdemült alesperest koronás arany érdemkereszttel — Szinok Sándor nagy-kőrösi elemi iskolai tanítót pedig arany érdemkereszt adományozásával méltóztatott legkegyelmesebben kitüntetni. Óhajtjuk, hogy az egyház és iskola ez érdemes agg szolgái soká örvendhessenek még a királyi kegynek ez életök alkonyára vetett sugáraiban. Még egy agg szolgáról emlékezem ez alkalommal — kinek lelkészi hivatala ötven éves jubileumát folyó évi augusztus 14-én ültük meg, — Szentgyörgyi József csarnotai lelkészről. Szerény körben, mint lelkész-tanító működött kisded egyházában; népes családot nevelt, Isten félelmében s a munka szeretetében ; becsületben vénült meg s boldog családján kívül pályatársai tisztelete, kisded nyájának szeretete környezi agg napjaiban. Ötven éves jubileumán én is részt vettem — felső- baranyai lelkésztársai emlék ajándékkal tisztelték meg: maga pedig egyházának, úrasztali díszes edényeket — urvacsorai tányért és kehelyt ajándékozott e nap emlékeül. S boruljon későn reá — a halál árnyéka. A halál árnyéka! Némelyeket későn, másokat korán — de mindenkit utói ér. Nekünk is, minden évben egy lapot — néha sűrűn tele írva — kell szentelnünk halottaink emlékezetének. Bár időszerint a legújabb keletű, annak a veszteségnek a fölemelésével kezdem, mely egyházkerületi tanácsbirói s gondnoki karunkat, Várady Károly főrendiházi tag, egyházkerületi tanácsbiró, a pesti egyház egyik gondnoka s a pesti egyházmegye gondnokának folyó évi október hó 5-én bekövetkezett hálálával érte. A szabolcsvármegyei egyszerű református papfiuból, tehetségei — fáradhatatlan munkássága s önérdemei által a társadalmi élet fokozatain magasra emelkedett férfiú halála — a mi sorainkban is nagy hézagot s érzékeny veszteség fájdalmát hagyja hátra a kidőlt után. Lelkészi karunk érdemes nesztorai közül a halál éje borult Herczeg Ferencz ó-moraviczai lelkészre, kit a testi vakság éje már húsz év óta borított, a nélkül, hogy értelme világos látását s tiszta kedélye fényét elhomályosíthatta volna. Melegedtem szíve s vidámsága fényében én is, midőn öt évvel ezelőtt házánál oly szeretettel s oly ifjúi lelkesedéssel fogadott, mint kevesen. Most nem vak már, világosabban lát a lét s öröklét titkaiba, mint mi, kik e földön bolygunk még : az örök világosság fényeskedik neki 1 Mocsy Antal, ireghi lelkészben s kiérdemült esperesében egyik jelesét gyászolja legközelebb a k.-somogyi egyházmegye, mely szelid és szeretetteljes kormányzásának örült éveken át. Mi régiek, emlékszünk még nyájas kerek arczára, kevés de találó szavaira, abból az időből itt, a kerület asztalánál. Szeretném, ha emlékemben is csak e kép maradt volna róla. De én tehetetlen, félig öntudatlan beteg aggul láttam őt utoljára, ágyában feküdni, s kis gyermekként sírva fakadni minden szóra, minden emlékre. A jóltevő halál megváltás volt neki. Farkasdy Károly gárdonyi s Bodacz József acsai lelkészek, a vértesaljai egyházmegye halottjai.— s én ez év tavaszán mind kettőnek csak özvegyét s elárvult egyházát — helyeiket pedig üresen találtam. Az áldást, melyet emiékök felett rebegtem — midőn gyülekezeteikben szólottam : ma megújítom az egyházkerület színén is. Sedívi János szentendrei — Szabó Nándor legutóbb kis-oroszi h. lelkészekben, Balla István d.-vecsei