Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-26 / 43. szám

a debreczeni intézet a magyar-alföld protestáns gyülekezetei érdekében, ép oly eminens feladatot teljesít már 3 évtized óta az ország északkeleti részében az eddig magára hagyatott szatmár-németi-i intézet. De mily parányiak azok a tényezők, melyek a szatmár-németi-i intézetet felszinen tartják, azokhoz képest, melyekkel a Debreezenben felállítandó intézet már létesítésének bölcsőjében a gazdag város s még gazdagabb egyház dús ajánlataiban találkozott és az intézet által közvetlenebbül érdekelt vagyonos debreczeni és alsó-szabolcshajdui egyházmegyék áldozatkészségére is oly kecsegtetően számít. Ha tehát a főtiszt, egyházkerületi közgyűlés a maga részéről is oly tekintélyes összeggel véli támogatandónak a debreczeni központi intézetet : mennyivel inkább át kell éreznie szükségét annak, hogy az ugyanazon hivatást az egyházkerület féltettebb pontján és nehezebb viszonyok között betöltő szatmár-németi-i ugvanily intézetet is hasonló hathatós támogatásban részesítse. Egyházmegyénk tehát midőn örömmel és reménynyel látja, hogy protestáns leányaink magasabb fokú műveltségének szent ügyét a főtiszt, egyházkerületi közgyűlés a maga részéről is mily nemes áldozatkészséggel karolja fel: a tisztelet és rendíthetlen bizalom érzetével terjeszti elő azon kérését, hogy az egyházmegyénk felügyelete és az északkeleti egyházmegyék erkölcsi támogatása alatt álló szatmár-németi-i felsőbb leánynevelő intézetet ugyanazon alapból mint a debreczeni, megfelelő segélyben részesíteni méltóztassék. Ezen kérésünk teljesítése iránti bizalmunkban megerősít azon tudat, hogy a főtiszt, egyházkerület a segélyben való részesítésére nézve a Debreezenben felállítandó intézet mellett az ugyanazon misszióval biró szathmárnémeti-i intézetet háttérbe szorítani s a segélyt a magasabb protestáns nőnevelés fontos czéljára kijelölt alapból megtagadni nem fogja, hanem mint ugyanazon szent ügyet szolgáló intézetet amazzal egyforma édes gyermekének tekintendi s megfelelő támogatásban részesíteni fogja. A főtiszt, egyházkerület által adandó megfelelő segélyezés esetében a szathmár-németi-i intézet szervezeti összeköttetése a kerülettel, amennyiben ez megkívántatnék, több elveiben ugyanazon módon lenne eszközölhető, mint a debreczeni intézetnél ez meg fog állapíttatni. A vasárnapügyi bizottság egyházmegyénkben a következő tagokkal alakíttatott meg. Elnök Kiss Áron esperes, tagjai : Bartha Zsigmond, Szarka Boldizsár, Csepélyi Miklós tanácsbirák. Lónyi Lajos, Varga Lajos és Biki Károly lelkészek. A gyermek-menhelyek felállítását egyházmegyénk helyesli, s ily menhelyek az egyházmegye több egyházközségeiben leginkább a szatmármegyei Széchényi társulat támogatásával már tényleg létesíttettek is. Azonban minthogy az országgyűlés a gyermek-óvás ügyét éppen e napokban veendi tárgyalás alá : egyházmegyénk annak határozatát bevárandónak véleményezte. A népiskolai körök megállapíttattak s a 7 körbe körlátogatókul : Illyés István, Kalós Péter, Bélteky Albert, Fésűs András, Mánha József, Kiss Bertalan és Gönczy Sándor lelkészek, Dóczy Imre, Bay Ferencz, Csuka Endre, Bacsó József, Beretvás Károly, Vadon János és Király András tanítók választattak. Elnöke a bizottságnak az esperes; alelnököt, jegyzőt és pénztárnökot saját kebeléből fog választani. A tanítói gyániintézet elnöke, Dóczy Imre az egyházmegyei tanítói testület nevében egy kérvényt nyújtott be, melyben nevezett testület kéri, hogy az évi államsegélyből gvámintézetük részére 200 frt adassék ; azon oknál fogva, mivel a lelkészi gyámintézet is azon államsegélyből évenként 900 frtban részesül, s e mellett a lelkészek az egyházi közalap áldásait is élvezik, míg a tanítók abból ki vannak zárva. Azon 1500 frtból, mely az államsegélyből egyházmegyénknek évenként jut, 900 frt a lelkészi gyámintézetet illeti ; a többi 600 frt pedig méltányos arányban osztatik meg a lelkészek, tanítók és egyházak között. Ezen az arányon változtatni nem lehet ; s így a tanítói testület által kért 100 frt okvetlenül a lelkészi gyámintézet évi 900 írtjából lenne elszakítandó. Azért is egy bizottság választatott, melynek feladata leend átvizsgálni az egyházkerületi statutamokat és megállapítani, hogy ezek elvei alapján lehet-e jogosan azt a 200 frtot a tanítói gyámintézetnek átengedni. Ha igen, úgy egyházmegyénk hajlandó lesz a tanítói testület kérelmét teljesíteni. A bizottság elnöke Bélteky Albert, a lelkészi gyámintézet kezelő választmányának elnöke ; tagjai Kiss Bertalan és Mártha József lelkészek, Dóczy Imre és Bay Ferencz tanítók. Ezek után a segély kérvények vétettek tárgyalás alá. A «Magyar reform. segélyegylet»-hez folyamodott 4 egyház, u. m. a puszta-daróczi, mátidi, rápolti és zsarolyoráni. Rendkívüli államsegélyért folyamodtak : a szamos-ujlaki egyház, továbbá Szilágyi József, Sárközy Ignácz, Szabó Lajos, Nyíri Gyula, Móricz Károly, Gönczi Sándor és Bélteky Gyula lelkészek ; Váczy István, Meleg Károly, Hajdú Sándor és Makiári József tanítók. Az orsz. közalaptól kért 15 egyház 3405 frt segélyt, ajánltattak 2001 frt 60 krra ; 16 lelkész kért 2580 frtot, ajánltatott 1630 frtra. Ezek után több kisebb-nagyobb helyi érdekű ügyek targvaltattak le a kevés számra olvadt gyűlési tagok által s 8-án d. e. 10 órakor a gyűlés berekesztetett. Kalós Péter, e. 111. jegyző. IRODALOM. * A Neveléstudomány kézikönyve. Irta Felméri Lajos. Csak alig néhány hónappal ezelőtt jeleztük volt Felméri nevezett munkája első kiadásának megjelenését és adtuk volt e mű részletes ismertetését s bírálatát és íme már a második javitott kiadás megjelenését regisztrálhatjuk. E tényben kétségtelenül és pedig első sorban érdeme van magának a munkának is, mely könynyed, csevegő, tárczaszerű stylussal és modorban foglalkozik a legkomolyabb paedagogai kérdésekkel és közbeszőtt tömérdek apró elbeszélésével és a'necdotájával nemcsak szemléltet, hanem el is szórakoztat a tudományos dolgok fejtegetése mellett. De van e tényben még egy más és fontos jelenségnek bizonyítéka is, hogy t. i. van már, úgy látszik, tekintélyes számú, művelt olvasóközönségünk az ily természetű munkákra is, melyek eddig csak egyes tudósok asztalain fordultak meg és a melyeknek fogyasztó publikuma igen csekély volt. Felmérinek sikerült a közönséget megnyerni, müvét népszerűvé tenni. Kifejezett czélját tehát elérte ; mert ő eleve sem a szakemberek számára kivánt írni, hanem a nagy közönségnek, népszerűen kédveltetően. Pusztán a szakembereknek már csak azért sem írhatott,