Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-19 / 42. szám

keit áldozatok árán is; fejlesztenünk kellene a theol. tudomány szeretetét, mi nélkül nincs theol. és egyházias élet. A hazai közpapság mozgalmában sok az igazság, mert hát kenyérrel is él az ember, mely pedig nagyon szűken van mérve a mi egyházainkban. Akkor aztán mennél ritkább lesz az az eset, hogy p. o. egy nagyobb prot. alföldi városban csak hírből ismerik a Prot. Szemlét, vagy egy alesperes nem tudta, hogy ki az a Masznyik ? Jelesen képzett, cél- és öntudatos papságra van nekünk ma szükségünk, midőn Schlauch püspök «Evolució és a létért való küzdelemw czimű nagyváradi csinos formájú beszédében urbi et orbi azt meri hirdetni, hogy : «a protestantismus ? az egy amfibiális teremtmény, melynek gyökerei a régi talajban vannak, vergődése az emberi léleknek a következetlenséggel stb.» vagv hogv «a reformátió, mely az egyén jogosultságát tűzte zászlójára, előkészítette a mai kort s alapját vetette meg azon társadalmi fejlődésnek, mely a humanitás kultuszában látja a végczélt. A szabad kutatásnak egyéni és teljes jogosultságú, mely tekintélyt nem ismer (hát a Krisztust ?) s a dogmákat az ész kizárólagos bírálata alá rendelte, természetesen az értelmi fejlődésben a ma uralkodni kezdő anyagi bölcseletre vezetett; a politikai és társadalmi téren pedig fölébresztette az egyénben a forradalmi ingert a társadalom ellen, megtámadta logikai fejlődésében a társadalmi solidaritást, teljes egyenlőséget és népfelséget hirdetvén, a «szám» tekintélyét állapította meg a közéletnek alapjául és szabályozójáúl; mert ott a hol a társadalmi egységek egyenlő értékkel bírnak, azok nem az egyén becsértéke, hanem csak a számarány szerint határoznak.)) Sok igaz és hamis van a vallási ideálismus s a természettudományi reálismus problémája körül forgolódó eme püspöki enunciátióban, a melylyel szemben az a mi főbajunk, hogy elhagyjuk magunkat. 3. Az ismeretes februáriusi rendelet sem kerülte ki a német prot. sajtó körültekintő figyelmét. így Luthardt «Al!g. Ev.-Luth. K.-Z.» czimű lapjának: «Die Tauffrage in Ungarn» czimű czikke e régi bajunk gyökeres orvoslásának egyedüli hathatós gyógyszerét a symbolumokban s a nemzetiségi bajok megszüntetésében látja. Köszönjük a tanácsot, de a baj valódi oka a római rendszerben keresendő, a melynek kizárólagos jellege állami törvényt nem respektál. Bizunk Csáky miniszter és hazafias kormányunk törvény- és igazság szeretetében, mely meg fogja tudni akadályozni a római papság türelmetlen hadjáratát a vallásos egyenlőséget és viszonosságot biztosító országos törvényeink ellen ! Mi pedig résen legyünk a világ reverendás és kollárés fiainak kigyó okosságával szemben ! Dr. Szlávik Mátyás, eperjesi theol. tanár. IRODALOM. ** Az illetéktelen keresztelések kérdésében a mult héten csaknem egyidőben két röpirat hagyta el a sajtót. Az első «A gróf Csáky-féle rendelet törvényességéről)) szól, irta Világhy, ár és megjelenési hely jelzése nélkül; a másik «Az illetéktelen keresztelések kérdése)) czímet visel, irta Philiater, Budapest, Kókai Lajos bizománya, ára bérmentve 35 kr. Felfogásuk, fejtegetésük, végkövetkeztetésük homlokegyenest ellenkező.)) Világhy telivér klerikális, ki «szénát, szalmát, pozdorját)) öszszehord azon hamis tétele bizonyítására, hogy a február 26-iki miniszteri rendelet nem törvényes, mit így élesít ki: «a miniszteri rendelet a törvényesség egyetlenegy attribútumával sem bír; e mellett fölösleges és czélszerűtlen is» ! Ezért azt javasolja, hogy «ha a magyar országgyűlés mindkét háza igazán szívén hordja az ország békéjét, nyugalmát, ép ugy mint a «szabadelvü» szó jelentőségét, elégelje már meg a bilincsek csörgését, melyeket az 1868. LIII. t. czikkel polgárainak lelkiismeretére kovácsolt és állítsa vissza, biztosítsa törvényileg a szülőknek természetadta jogát, hogy gyermekeiket azon vallásban nevelhessék, a melyet ők azok üdvére a bevett s az állam által egyformán jónak tekintett vallások közül legjobbnak tartanak, v. i. változtassa meg ily értelemben, az 1868. LIII. t. cz. 72. §-át.» — Philiater röpirata józan protestáns szempontból nyomon járó egyházjogi érvekkel bizonyítja a kérdéses miniszteri rendelet jogosságát és törvényességét úgyszintén a törvény helyességét, mondván, hogy «haaz állam az egyházakhoz való mostani viszonyát fenntartani akarja, e hitfelekezetközi törvényt tovább is tartsa fenn, annyival is inkább, mivel, ha az visszahatást szült, e visszhatás kétségkívül más kútforrásra vezetendő vissza, mint az érdekelt szülők». Meggyőzőleg mutatja ki, hogy a törvény elleni reactio oka nem a szülőkben, hanem a (kath.) papságban van. Végkövetkeztetése pedig ez : «a kérdéses törvény fenntartandó, s egy novellával kiegészítendő, mely egyenesen az illetéktelen keresztelést vesse tilalom alá.» A higgadt, nyilt, helyes felfogású, tiszta intenciojú röpirat kilencz fejezetben tömören és világosan tárgyalja a kérdés fontosságát, a hitfelekezeti viszonyok szabályozását, az 1868. LIII, törvényezikket, a törvény foganatjának fennakadását, a papság (kath. és prot.) magatartását, a foganatosítás megkisérlett módjait és eszközeit (Trefort és Csáky rendeletjeit), a kérdés tisztázásának szerző által ajánlott módját, t. i. a törvény novellaris kiegészítését. Melegen ajánljuk ez aktualis 1 kérdés minden ágát tisztán ismertető Philiater-féle röpiratot olvasóink figyelmébe. A békés, őszinte, sehol sem sértő füzet kitűnően tájékoztat a nagy port vert elkeresztelési kérdésben, melynek jelenlegi állását minden lelkésznek részletesen kell ismerni. Ára bérmentve 35 kr, kapható Kókainál Budapesten. ** Az „Anyák könyvtárából", melyet a magyarországi tanítónők tevékeny egyesülete, a Mária Dorothea egyesület, az általa mult évben rendezett kisdednevelési kiállítás alkalmából indított meg, megjelent a második füzet, mely «A gyermekek testi ápolásáról)) czím alatt 8 tekintélyes fővárosi orvos népszerű előadását tartalmazza. A füzet 8 ábrával van ellátva s ára 70 kr, mely összegért egyes könyvkereskedőknél s a Mária Dorothea egyesületnél (Budapest Andrássy-út 65. sz.) kapható. A gyermekek táplálásáról Dubay Miklós s Koller Gyula, a kisdedek egyes szerveinek ápolásáról Dirner Gusztáv, Csapodi István, Bőké Gyula, Ónodi Adolf s Dollinger Gyula, egyes gyermekbetegségekről Bókai János és Lavfenauer Károly értekeznek s végül Faragó Gyula általános szemlét tart a kisdedek testi ápolásáról. Ez a füzet tehát teljes egészet nyújt az anyáknak, s minden egyes darabja elismert szakférfiútól származván, a gyakorlati tanácsok egész serege foglal benne helyet, sokkal több, mint némely más vaskos kötetben, a hol az anyáknak általános oktatásokat nyújtanak. A képek is, melyek főkép a kisdedek czélszerü testtartását s öltöztetését teszik szemlélhetővé, nagyon tanulságosak. Hazánkban, hol a gyermekhalandóság oly óriási, hogy a kisdedek felerésze elhal, mielőtt ötödik életévét elérné, a Mária Dorothea egyesület valóban nagy szolgálatot tett e gyakorlati füzet