Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1890-10-12 / 41. szám
ő felségétűi függ, hát én, mint a generalis-curator is, királyunk lábaihoz esdem, ki az én állapotom felfedezése után, meg engedte nékem kenyeremmel együtt a közönséges jóra dolgozni; különben mit másoknak együgyi balvélekedésük rólam formáltak, azokról sem tudok, sem tehetek. Kegyelmes Uram! A protestánsok azt mondják, hogy ők katholikus királyok s hazájokért véreket, javokat vallásuk tudománya szerint föláldozni kötelesek s azt örömest is cselekszik. Ha már a terhekbe katholikus hazánkfiaival mindég egyenlőül kell osztoznunk, miért maradjunk a hasznokban királyunk kegyelmében örökké idegenek és szegények ? Ha katonává kell lenni, akkor vallásunk szerint letett esküvésünk : utolsó csép vérünk kiontásáig elég kötél lehet, katholikus királyunk hívségére. De ha egy törvény táblánál ezer tallért kellene nyerni esztendőnként, akkor esküvésünk nem jó; avagy nagyobb hívség kívántatik-e a törvényből egy ítéletet hozni, mint vért ontani ? Vallja meg Excellentiád velem együtt, hogy a halandóság tévelyegni szokott, és gyakran nem tudja e világban, mit csinál. Mióta az Isten a világot teremtette, egy katholikus sem volt hívebb a királyhoz mint én, pedig református vagyok. Fogja Excellentiád tudom vallásomnak ezen hívségét igazollani, ki soha nincsen ellene. Ha a felséges király hívségünknek kiáltását hallja, és nem bánja, ha vallásunkért fejedelmünk legfelsőbb akaratját,' tetszéseit irántunk tanúihatjuk. O felsége elvetheti vallásunkat szívéből, de hívségünket szeretheti. Vagy mind katholikusoknak tegyenek bennünket, vagy kihajtsanak hazánkból, semmivé tegyenek; vagy pedig ha ez egyik sem lehet, engedjék meg, hogy királyunkhoz való szeretetünket magunkban nevelhessük, annak józan törvényeit tanúihassuk, hogy az uralkodó vallásnak rendeletei is rajtunk a mennyire lehet — úgy annak hasznára s becsületére könynyebbűlhessenek. Az Isten mind katholikusokká tehetne bennünket egy nap, ha akarná; de azt még is igazsága nem cselekszi, miért akarnának hát az emberek igazabbak lenni ? Kegyelmes Uram! Mint az Isten tudnom adta, magyarázom magagamat az igazságban, mély alázatossággal, melyben magamnak félelmet nem képzelhetek. Excellentiád halandó, mint én, és száz esztendő múlva nem lesz különbség köztünk valamenyien most e világban vagyunk; ez a szomorú emlékezet fogja írásomban alázatosságomat védelmezni és Excellentiád keresztyéni érzését megilletni, ki nagy származása szerint, semmi gyönyörűséget abban nem találhatna, hog)^ bennem, hazájának egy kicsiny férgét, a trón lábainál elfojtsa. Igaz, voltak olyan ismereteseim, kik mondottak, hogy állapotom újság, azért nem jó, vagy nehezen maradhat; melyre én csendesen magamat mentegetvén feleltem : Hogyha az Isten csak első tetszésében maradt volna, a világot nem teremtheti vala, mert az is újság volt, mikor lett. A megváltó sem jöhetett volna e világra, mert az ő fogantatása, megjelenése is új dolog volt. Magyarország is, régen csak királyoknak adta koronáját, végre pedig királynénak is engedte : újság, még sem nyert soha nyugodalomban, békességben, anynyit, mint ezen okos, nemes és józan cselekedettel : továbbá minden tartományok, mesterségek, új városok, talált dolgok, még is használjuk őket. így megyen az Isten uralkodása e világban, hol semmi egy örökös systémában nem marad, csak az ő igazsága s a természet. Én az Isten előtt voltam, mint mindenkor, mikor ezen örökös igazságokat írtam: Excellentiád is ugyanazon Isten előtt •fogja őket olvasni, kit .az egész.. széles világ-előtt feltett józan és igaz okaimnak bizony ságárúi hívok. Excellentiád igaz szolgája. Bessenyei György nemes ember. (Győrffv József kézirat-gyűjteményéből, a veszprémi ev. reform, egyházmegye levéltárából.) Mint látja a szíves olvasó, Bessenyei levelén sem év, sem kelet nincs. De mint tudjuk, az ő vallási ügyvivői pályája 1774-ben kezdődött cs 1775-ben már bevégződött. Semmi kétséget nem szenved, hogy ezen levelét azért írta Esterházy cancellárhoz, mindjárt ágenssége kezdetén, hogy megismertesse vele működési körét, jelezze a fontos tisztet, mely hitfelei bizalmából reá ruháztatott. Lehet, hogy ezen megbízatásában való forgolódásai közben tett közvetlen érintkezése Mária Teréziával szolgáltattak alkalmat arra, hogy 1779. augusztus 15-én a római kath. egyház kebelébe átlépjen még pedig magának a királynőnek befolyása alatt s Bessenyei „maga vitte a hírt az ezután várakozó császárnéhoz Szépkútramint Toldy írja Kazinczy után. Magyar költ. kézi könyve I. 362. 363. Tehát — jegyzi meg erre Révész Imre — Mária Terézia Schönbrunban, a császári kéjpalotában várta, a reformált egyház kebeléből ünnepélyesen a római kath. egyházba lépett Bessenyeit, a mi bizonyára nagyon jellemző reá, a vallási ügy vivőre. Thűry Etele. > NECROLOG. Péntek Mihály. Őszinte tisztelet és mélyen fájó részvéttel állotta körül, a komáromi ev. ref. egyházmegye 14 lelkipásztora, több tanítója, Tany községének örege, ifja, Komárommegye Csallóközének felekezeti különbség nélküli értelmisége, folyó évi szeptember 2-án délutáni 2—3 óra tájban Péntek Mihály nagy-tanyi ev. református lelkész és a komáromi ev. ref. egyházmegye tanácsbírájának koporsóját. És méltó is volt az elhunyt arra a tisztelet és részvétre, mely a boldogult temetése alkalmával oly nagy mértékben és oly általánosan nyilvánult; mert az elhunytban tiszttársai egy hivatalbuzgó, tiszta jellemű kartársat, a tanítói kar és barátai, egy szelid érzelmű önzetlen keblű barátot, hívei a szó legteljesebb értelmében i lelkiatyát, ismerősei egy szeretetre méltó, derült kedélyű kedves egyéniséget, rokonai a határtalan szereteti! rokont, mívelt lelkű kedves, szelid, jó neje pedig a hű férj elvesztését sajnálja és siratja a mindnyájunk által úgy szeretett — Péntek Mihályban. A boldog emlékű, az általánosan úgy nevezett «jó Péntek bácsi» született Ácson, Komárommegyében, derék, vallásos, jómódú köznemes szülőktől: Péntek Márton és Béldi Éva asszonytól. Elemi és algimnáziális tanulmányait az ácsi jó hírű akadémikus iskolában végezte, Papán pedig a főgymnasiumi s theologiai tantárgyakat végezte el, a legjobb sikkerrel; majd a thuri-szakállasi akkor még fényes egyházba ment akadémikus rektornak, hol két évi tanítóskodás után, lelkésze a nagytudományú Tóth Dániel esperes vette maga mellé káplánnak 1838-ban; 1840-ben választá lelkészül a nagy-tanyi gyülekezet, mely évben még tisztelve szeretett principálisának széplelkű és angyali jóságú leányát Tóth Klárát is nőül vevé. És így mívelt, okos és szelídlelkületű nejével — éppen 50 évet töltött példás egyetértésben és békességben.