Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-12 / 41. szám

között, melyet a 49. lapon ad. «Az oratorianusoknál az Istenségről való fogalom tudatossága bizonyos optimismust szült, mely nevelésükben is kifejezésre jut.„A gyermeki lélek tiszta és jó, magára az Istenre valló ; ép ezért némi szabadságot is lehet a gyermeknek engedni stb. Mig Port-Royal tanárai egészen az emberi bukás hitének alapjára helyezkednek. Innen az az erkölcsi komolyság, melylyel ((kötelességüket vélték teljesíteni, midőn szünet nélkül őrködtek a kis nyáj felett; szemüket soha egy percig sem vették le róla s tanítványaikat oly drága letétnek tekintették, melyről egykor rettentő módon kell majd beszámolniok Istenöknek». A IV. fejezet sok érdekes adatot mond el a párisi universitásról a XVII. században és a XVIII. század első felében, midőn az universitás teljesen lehanyatlik, megcsontosodik és oly aprólékos dolgokkal foglalkozik, hogy nagy ünnepélyeken hány díszhely illeti meg tagjait (52.). «Akkor midőn a franczia állam jelentőségének tetőpontjára lép, midőn Richelieu megalapítja az Académie Francaiset s midőn az irodalom aranykorát éli, ugyanakkor az Universitás, mint egy régi időkből fennmaradt rom, hallgat és pusztul. Egyetlen nagy irót sem vallhat tanítványának, egyetlen nagy embert sem tanárának!» (53. 1.). Itt emlékezik megszerző a Nazarin által tervezett Collége des Quatre Nationsról, mely eg3' nemzeti akadémiát is foglalt volna magában s a melyre Mazarin 200,000 livrest hagyományozott. Majd ismerteti azokat a körülményeket, melyek a XVIII. század elején az Univ. emelkedésére hatottak. Kivonatolja Rollin művét (58—59. 1.) melyben Rollin hűségesen azt adja elő, a mi hosszú időn át az Universitás collegiumaiban gyakorlatban volt. Erre a munkára mondta Diderot: «Rollin, a híres Rollin csak egy célt ismer: papokat és barátokat, költőket és szónokokat képezni. Mintha bizony ennél fontosabb dolog nem volna!» (61. 1.). Az V. fejezet a nagy elméletekről és a tanügyi forradalomról szól. Röviden ismerteti az Angliából kiindult nagy szellemi mozgalmaknak : Locke deismusának és Hume tapasztalati skepticismusának hatását, a melylyel a destructio nagy munkája megindult. Vizsgálja, hogy a világnézlet átalakulása mikép nyilatkozott neveléstani tekintetben ; hogy miként Ítélték meg a kor előre törekvő szellemei, a franczia felvilágosodás emberei a középiskolát; hogy minőnek képzelték és akarták ők azt és milyen lett ez a valóságban? Ismerteti azokat a tantervi és egyébb reformjavaslatokat, melyekkel a kor bölcselői a bajt orvosolni akarják. E reform tervezetekben — úgy mond — vannak örökkévaló eszmék, a XIX. század paedagogiai törekvéseinek előzői, a mély elmélkedés érett gyümölcsei, és vannak oly képtelenségek, oly naiv elszántsággal felállított hypothesisek, minőket csak lázas korszakok gyors lelkesedése dictálhat. Genialis könnyedséggel forgatják fel a tanulmányok kipróbált rendjét, az osztályok egymásutánját és a tantárgyakra szánt időtartamokat. Á mi az előtt cél volt, az most eszköz stb. (67. 1.). A VI. fejezetben a franczia forradalomról szólva és annak a tanügyre való hatását jellemezve azt mondja, hogy «a mostani tanügy minden újítását ezernyi szálak fűzik a franczia forradalomhoz: ennek eszméi voltak a kiinduló pontok, az irányadó elvek» (79.). Ingyenes oktatás, világi oktatás, a tanulás szabadsága, nemzeti és egységes nevelési rendszer, állami nevelés, az iskolai önkormányzat kérdése, a reálistikus nevelés elve, a felekezet nélküli oktatás és nevelés : íme a kérdések, melyeket a forradalom felszínre hozott (86. 1.). (Vége köv.) Kenessey Béla. T A R G A. Egyházi beszéd a Károli Gáspár emlékünnepélyén. — Gönczön, 1890. szept. 14. — (Folytatás és vége.) Második tanúság, melyet az írások adnak, a vigasztalás, nem a világ folyása, de saját gyarlóságunk felett. Most bár a türelem tanúságára folyvást szükségünk van is k. híveim! nagy igaztalanság vakmerőség volna, az Isten világigazgatását, e fő gondviselést gáncsolnunk, mert csak kivételesek itten az embert érő természeti rosszak, s azokra is méltók vagyunk bűneinkkel, a kegyes hívőknek ma is átalában béke, elégedés, öröm hona e tölJ. Hanem itt van a bűn, a gyarlóság bennünk, s ebből ered, mint már eddig is érintém, nyomorúságunknak legsúlyosabb része, szenvedésünknek legkeserűbb halmaza. Bűn nélkül ha még úgy elkietlenülne is látó határunk, ha csalódás, bánat, veszteség bántalom követné is egymást éltünk folyó évében, ha elhidegülne is ködbe borongó életnapunk, ha nem lenne többé képes a késő ősz sem virágot, sem gyümölcsöt teremni számunkra földi életünkben : csak Istennel lenne békességben lelkünk, mindezt helyre hozná, mindezt kipótolná a lélek nyugalma. De ha a bűntudat kebeledben felkél: koldús a gazdagság, dicstelen a hírnév, elpiritó a közbecsülés tömjéné, nem hoz álmot égő szemeidre az éj, nem lövell rád öröm sugárt a szép reggel, megizetlenül az eledel és ital. A bűn a legnagyobb, legátalánosabb rossz ezen a földön. Ez az Édenből kitiltó lángpallosu kherub, Isten néma átka; a megedzett kebelt láthatatlanul mardosó saskeselyű, az élet tüskés pusztáin átkergető démon, a kárhozat mocsarába csábitó éji bolygó láng, az elkárhozattak halhatatlan férge. S Istenem! vájjon van-e köztünk csak egy is gyarlóság, bűn nélkül? van-e csak egy is, ki tökéletes volna? Oh rég mondá Dávid: Nincsen ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is? És vájjon, ha az egész világ roppant gépezetét ismernők is, találnánk-e köztük ellenkezőt az ok és okozatnak szent törvényével? Nem olyan e mindig az egyik, minő a másik ! Oh mint a jónak csak jó, úgy a rosznak is csak rossz lehet az eredménye! Ott ül a mu't bűnök bosszuló angyala még az igazság útára tért ember keblében is, és elégtételt kér. Lelkiösméréted, bár az egész világ pártolásodra fölkeljen is, elitéi. Hol, hol van a tisztára mosó izsóp, hogy ezzel vétkekről eléktelenült lelked megmosatván, a hónál fehérebb tiszta legyen. 2

) Oh mikor hunysz el te szunyadatlan örök szem, mely gyarlóságinkat még az éj sötétében is úgy szítod, hogy szívünk mélyébe is belátsz? Mikor hallgatsz el te néma bíró, melynek hangját fül soha nem hallotta, de a bűnös lélek egyre visszhangozza : számolj, fizess! Miként állok meg tövényszéked előtt igaz Isten : én, ki oly sokra szaporodott bűnöm számát nevelni csak egy nap sem szűnöm. Nagy Messiása a világnak ! ragadd ki lelkünket a természet roppant világából, mert itt nincs gyógybalzsam a lélek sebére, s helyezd át a kegyelem lelki világába. Te, kinek eljöveteledet e kegyes lelkek kezdet') Zsolt. 53. 4, •) Zsolt. 51. 9.