Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-12 / 41. szám

Harmincharmadik évfolyam. 41. sz. Budapest, 1890. október 12. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Előfizetési ára: Hirdetések dija : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. TARTALOM : Vezércikk. Az országos lelkészi értekezlet után. ö. a. — Iskolaügy. A franczia középiskolák múltja és jelene. Dr. Fináczy könyve után Kenessey Béla. — Tárca. Egyházi beszéd a Károli Gáspár emlék-ünnepélyén. Kiss Áron. — Könyvismertetés. Bonifas Dogmák történelme. Baksay László.— Belföld. Az ág. hitv. ev. bányakerület közgyűlése. Bierbrtmner Gusztáv. — Gyakorlati lelkészet. Szász Károly püspök egyházlátogatási beszédei. Lcvay Lajos. — Régiségek. Bessenyei György levele Eszterházy Ferencz kancellárhoz 1774-ből. Thúry Ftele. — Nekrolog. Péntek Mihály. Onody Zsigmond. — Irodalom. — Különfélék. — Adakozás. — Hirdetések. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL: Pipa-utca 23, szám (Csávolszky-ház), Az országos lelkészi értekezlet után. A mult héten lefolyt lelkészi értekezlet, melynek hangulata, modora, formája egyaránt korrekt, oly nagyfontosságú egyházjogi és egyháztársadalmi kérdésekkel áll organikus összefüggésben, melyeket hallgatással mellőzni se a sajtónak se a zöld asztalnak többé nem lehet. Kétszáz lelkész s számos világiak értekezletéből, több százak helyeslésétől kisérve hangzik fel az imponáló egyetértéssel kifejezett kérelem egyházi főhatóságunkhoz, hogy lelkészeink és egyházaink türhetlen nyomorára való tekintetből sürgesse meg Konventünk a nemzet törvényhozását, hogv az 1848. évi XX. t. c. alapján, törvények és békekötésekben biztosított autonom jogaink csorbítatlan fenntartása mellett, egyházunk oly tetemes állami dotatioban részesítessék, hogv szegény ((gyülekezeteink és lelkészeink mind vallás-erkölcsi hivatásuknak, mind magyar nemzeti és kulturális missziójuknak teljes sikerrel megfelelni képesek legyenek)). Ez a petitio lényege, mely Lapunknak e kérdésben elfoglalt álláspontjával mind formailag, mind érdemileg megegyezvén, bővebb taglalásába most nem is bocsátkozunk; csak röviden rá akarunk mutatni azon tényre, hogv midőn az országos lelkészi értekezlet dicséretes egyértelműséggel ezen álláspontra helyezkedett, ezzel a mozgalmat eddigi úttalan útjáról határozottan alkotmányos és semmi tekintetből nem kifogásolható irányba terelte, s az egész ügynek oly fordulatot adott, mely a nagy közönség rokonszenvét már is megnyerte, s az egyházi és állami közélet vezérfér fiainak bizalmára, támogatására méltán számíthat. Az a sok salak, mit a mozgalom eleinte fölvetett, az a sértő hang és nem alkotmányos forma, melyben megindult, a budapesti értekezleten mind levált s most megülepedve, kiforrva, alkotmányos formába öltöztetve áll a közegyház előtt a teljesen jogosult, egészen indokolt kérdés: a szűkölködő lelkészek és egyházak jobb karba helyezésének életbe vágó kérdése. Az egyházi és világi sajtó bizonyos nvomatékkal emelte ki a budapesti gyűlés azon momentumát, hogy az értekezlet nem a helvteleni'il úgynevezett közpapok értekezlete volt, hanem a hazánk különféle vidékeiről összegyűlt oly egyházi és világi férfiaké, kik az egyház sujtoló anyagi viszonyait szívükön viselik ; oly férfiaké, kik maguknak nem keresnek semmit, hanem — mint egyik szónokuk kifejezte — azt akarják, hogy a kiknek fehér kenyerük van az asztalukon, azok a többiek számára bár a feketét megszerezni segítsenek. A mozgalom ez ethikai momentuma nem csupán erkölcsileg szép és fölemelő, de alapja a jövőhöz fűzött reményeknek is, mert arról minden egyházát szerető ember meg van győződve, hogy a kálvinista egyház szegényein való segítés nem csak fő-fő egyházi kötelesség, hanem első rendű nemzeti és faji érdek is, melyről az állami élet vezetőit sem nehéz meggyőzni. A budapesti értekezletből világgá bocsátott eszmék, különösen Kovács A. meggyőző íejtegetései, nagyon alkalmasak arra, hogy a törekvés iránt künn és bem figyelmet ébreszszenek s az eddig hiányzott rokonszenvet fölkeltsék, megszerezzék. Már maga ez a körülmény is számot tevő eredménye a mozgalomnak. Ali hiszszük is, hogy a mi legelső az ügy sikerre juttatásában, saját egyházi intéző köreink hathatós pártfogása, már a legközelebbi jövőben örvendetes tényekben fog nyilatkozni. Bízunk benne, sőt elvárjuk először