Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-05 / 40. szám

ismeretlenhez intéztek: Maradj velünk, mert immár beestvéledik és a nap elhanyatlottl De hova ragad a vakmerő képzelődés? Szinte a szentségtörésig! Nem vagyunk az Emmausba vezető úton, s még kevésbbé vagyok én az a föl nem ismert, csak sejtett, a ki ott a tanítványokkal találkozott. Én csak az ő legkisebb szol­gája vagyok, a ki csak egyet kívánok, hogy örömmel végezhessem az én futásomat és a szolgálat Jt, melyet az Űr Jézustól vettem, hogy bizonyságot tegyek az Lten kegyelmének evangeliom ár ól. Ez a szándékom közöttetek is Atyámfiai! s hogy köztetek fölmelegedtem, ne csodáljátok. Hiszen közétek érkezve, úgy érzem, először is hálát kell adnom az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájan ti éret­tetek., hogy a ti hiteteknek mind e világon hire vagyon. Mert tudom felőletek — ki nem tudná — hogy ti buzgó, templomszerető, az ige hallgatásában gyönyö­rűséget találó s az idvességet és az arra vezérlő igaz­ságot éhező és szomjazó nép vagytok ; mert a ti tem­plomotok falai, ha a kövek látnának és szólhatnának, nem csodálkoznak azon mi csoda esett, hogy ennyire megteltek ünneplő sokasággal, mivel ilyennek évenként többször is örvendhetnek, az év nagy ünnepein leg­alább s az Urasztalának lelki vendégséginéi, sőt a közön­séges vasárnapokon. Sőt az év téli szakában még hét­köznapokon is, kivált a bibliamagyarázat napjain nem bámulnak üres falak a templom belsejére. A ti lelki­pásztorotok pedig piédikálja az igét s rajta van mind alkalmatos, mind alkalmatos időben, s ti is azt ((leg­alább az alkalmatos időbenw mindnyájan szívesen hall­gatjátok. Vajha ez az alkalmatosság megadathatnék, a ti hozzátok tartozó, de szórványban élő szentágotai, jakabszállási s egyéb — urasági majorokban élő — szíveknek is. Ha van itt közülök valaki, vagy néhá­nyan, hallják meg, hogy reájok is gondolok, mint a pusztában eltévedt juhocskájára a jó pásztor, s szívesen elhagynám egy napra az én együtt maradó nyájamat, hogy az ő leikeiket megkereshessem, ha ez most lehet­séges volna. De szálljon hozzájok is üdvözletem, s az atyai intés, hogy ha a templomot ritkán látogathatják is, nézzék templomnak a magas ég lehajló boltozatát s imádják Istent gyermeki bizodalommal, ő meghall­gatja a jámbor hívek buzgó imádságát. Vagy gyűljenek össze ketten avagy hárman, a Krisztus — Ígérete sze­rint — ott lesz közöttük. Ti pedig Atyámfiai ! többiek, örvendjetek, mikor nektek azt mondják : menjünk az Ur házába! De ti is, ne csak a templomban, hanem mint eddig is szoktátok s ezt dicsérem benneteket, otthon a ti házaitokban, csa!ádaitok körében is tartsatok istenitiszteletet, hogy mondhassátok Józsuéval : En és az én házamnépe tisz­teljük az Urat. Mert jó dolog az Urat dicsérni és a te nevednek éneket mondani Oh flséges Isten! hirdetni minden reggel a te kegyelmességedet és a te igazmon­dásodat minden este. Ez az érzés szüli meg a cseleke­deteket; mert nem szájjal, hanem életünkkel kell dicsérni Istent. Nem mindenki, a ki azt mondjá : Uram, uram, megyen be a mennyek országába, hanem a ki cselekszi az én menyei atyám akaratát. Hadd lássam azért a ti cselekedeiteket. Tudom rólatok, hogy először is az egyház fenntartása iránti magatok tartásáról szóljak, hogy ti e czélra a tömeges közmunkától magatokat soha nem vonogatjátok, s tudtomra már majdnem ötven­szer teljesítettetek ilyen, egyházatok nagy hasznara, olykor magatok megerőltetésével is; tudom, hogy per­selyeitek, a jókedvű adakozóktól, kiket Isten szeret, nem szoktak üresen maradni s azonkívül is adakoz­tok Isten dicsőségére. De hogy egyezik meg ezzel, hogy nálatok az egyházi adóból, a mit mindenki meg­adni köteles, évről-évre annyi hátralék marad s gyűl rakásra? Ez nem jól van! s ezt az egyház elöljáróinak nem volna szabad megengedni: az adósok érdekében sem, az egyház érdekében sem.... S hogy állanak és hogy bizonyítanak, az életnek cselekedetei, a ti vallá­sos életetek s igaz hitetek felől ; mert keresztyén em­bernek az erkölcs alapja is a vallás; mert nem csele­kedetektől tartatunk meg, hanem kegyelemből hit által, de a ti hitettek mellé — a mely által idvességeteket várjátok — ragaszszatok jó cselekedeteket, mondja az apostol, hs örömmel hallottam felőletek, hogy ti erre igyekeztek is ; mert tudom hogy közöttetek rút és cé­géres bűnök nem uralkodnak; a családok élete az egy­szerűség és tisztaság példáit mutatja fel... a házasok nem pörösködnek; a vadházasságban élés fertelmessége a ritkaságok közé tartozik, bár megvallom, fájdalmasan esik hallanom, hogy az összetörődni nem tudó házasok, könnyen különvetik önként magokat, később ismét össze­kerülnek, megfeledkezvén arról, hogy egymás iránt tűrő és mindeneket eltedező szeretetet fogadtak vala. A családi élet virága és gyümölcse: a gyermekek; ez az Isten áldása. Ilyen áldásban ti sem szűkölködtök. De mégis van egy pa­naszom ellenetek : nem én emelem, hanem a szülöttek és halottak anyakönyve. A gyermekek születnek, de túl­ságos a gyermekhalandóság közöttetek. S miután egész­séges, ép, erős fajnép vagytok : ez csak a szülői gon­datlanság következménye lehet. A magyar ember haj­landó tehernek, nyűgnek tartani a sok gyermeket, holott a gyermekek, nemcsak a szeretet, hanem a gyakorlati élet szempontjából is valódi áldás; kivált a szegény ember házában, a kinek alig van valami költsége gyer­mekei nevelésére, ruházására, de annál jobb haszna azok segítségében, mert minden gyermeknek csak egy evő szája, de két dolgozó keze van. Miért örvendenek hát a szülők, ha kevés gyermekük születik ? s miért nem bánják, ha elhal a ki született ? Nem tudják-e, hogy a ki az övéiiől és főképen az ő házanépéről gondot nem visel, az a hitet megtagadta és a hitetlennél alább való. Azt is tudom felőletek, hogy ti az Istennek nevét szeretitek: áldásban, imában emlegetitek; mi módon lehet mégis, hogy közöttetek sokan épen annyit, vagy többet emlegetik azt káromlásban, rút trágár beszé­dekben ? Ez több mint Isten nevének hiában való fel­vétele, a mit pedig már a harmadik parancsolat is, átok alatt tilalmaz. Nem a bor házaiban szokják-e meg, a melyekhez pedig sokan sietnek, holott tudhatnák, hogy a bor csufotóvá teszen és a részegitő ital háborgóvá l Még csak egy tulajdonságotokról akarnék szólani. Ez a ti országszerte ismert élelmességetek, mely sze­rint szeretitek a hasznost és nyereséget. Dicséretes tu­lajdon magában, mert a '^munkásságon, a gondossá­gon és takarékosságon alapul. — De túlhajtva kettős veszedelme van: egyik, hogy a világi haszon kere­sése és szerelme elvonja a lelket az örökkévalók­tól, mert megmondta Krisztus, hogy a hol a ti kin­csetek, ott a szívetek és senki két úrnak nem szolgálhat, Istennek és a Mammonnak. A másik veszedelem pedig, hogy a ki a hasznot keresi, annyira beleszeret, hogy azt még tilos utakon is kész elnyerni. Pedig mit hasz­nál valakinek, ha az egész világot megnyeri is, a maga lelkét pedig elveszti? Azért csak azt mondom azoknak, a kikre e szavaim illenek a Krisztussal : keres­sétek először Isten országát és annak igazságát, és mind­azok megadatnak néktek l Ez az a szoros kapu és kes­keny út, mely viszen az életi e, és kevesen vannak azok,

Next

/
Thumbnails
Contents