Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-05 / 40. szám

úgy hogy az állam iránt való szolgálatait a jövőben még nagyobb erővel teljesíthesse. Nem a mi. szegényeinknek kérünk kenyeret az államtól, hanem az államnak adjuk tudtára, hogy itt ez erős oszlopában bizonyos hiányok vannak, bizonyos erősítések és az ő érdeke kivánja, hogy ezek megerősíttessenek. Az állam, midőn a ref. magyar egyházat erősíti, saját magát erősíti! Nem felekezeti kérdés ez, hanem faji, nemzetiségi kérdés, állam-kérdés, és a jövő jólétének és szabadságának kérdése. Én tehát tiszt, értekezlet abban a nézetben vagyok, hogy miután a 48. XX. t. c. végrehajtása az államsegély alakjában indult meg, maradjunk mi is e mellett és ne kivánjunk uj medret ásni, mert aki a nyilvános életben cselekedni akar, az kénytelen a cselekvésnek már megadott formáit elfogadni, mert cselekednie csak a megadott formák közt lehet. Helyezkedjünk hát arra az álláspontra, melyet 20 év előtt a törvényhozás elfogadot és itt próbáljuk a dolgokat eredményre vinni. Fejtsük ki hát azon szempontokat, melyeket bátor voltam érinteni, fejezzük ki azt, hogy mi^ a legkiválóbb anyagi támogatást kívánjuk az államtól. Én nem kívánom, hogy ugyanakkor az egyenlőség érdekéből az oláhok államsegélye is felemeltessék ; mert mint magyar tagadom, hogy az oláhhal egyenlő volnék, a magyar államra nézve. Némi számítást csináltam, nem mondom, hogy kifogástalan, mert hiszen sok adat kellene ahhoz; de ha az állam ami segélyezésünket évi 1

/3

millióban állapítaná meg, akkor mi ez idő szerint égető bajainkat orvosolhatnék és ha azon összeget autonomiánk megsértése nélkül az eddigi módozat szerint adja, mi is nyugodtan elfogadhatjuk. Megpróbáltuk már a magunk erején segíteni magunkon, s nem kicsinyelhetjük az elért eredményt, van egy kis institutiónk, mely szépen teljesíti kötelességét, de azért a jelenkor szükségét nem tudjuk fedezni belőle, s épen azért áll érdekünkben, hogy fél millió frt államsegélyt kapjunk. Hova terjeszszük pedig pedig erre vonatkozó kérvényünket ? Kimondom egj'enesen, hogy terjesszük két fórum elé. Az egyik fórum a mi konventünk és zsinatunk, mely a jövő évben ül össze, s ez van hivatva törvényesen szólni és intézkedni az egyház minden ügyében. Nem kételkedem, hogy senki sincs, aki az egyház körén belül, úgy akarna valamit elérni, hogy az egyház főhatóságait kikerülje, mert úgy nem érhet el semmit, mert senki hivatalosan nem fog vele szóba állani. Egy tiszteletreméltó gyülekezet van ugyan itt, melynek szava Magyarország határán túl is el fog hangzani; de azért egyházunkat hivatalosan és forma szerint nem képviseli. A másik fórum nem az országgyűlés, hanem a nyilvánosság, ha ugyanis határozatunkat a lapokban közzé teszszük, politikai körök is meg fogják érteni, mint egy szózatot a nemzethez, és én ezt elégnek is tartom, mert ha kérésünket egyenesen az országgyűlés elé terjesztjük, a hivatalos egyház ellen követünk el formai hibát és nem nyerünk az országgyűléstől se semmit, mert nem akar velünk hivatalosan szóba állani. Azért küldjön ki a t. értekezlet a saját kebeléből egy bizottságot, mely a konventhez egy feliratot ily értelemben szerkesszen. Katona Péter nagykátai ügyvéd egy hosszadalmas, rapszodikus, helyenként szellemes, de pongyolán tartott és türelmetlen hallgatott beszédben élesen kikelt a lelkészek állami fizetése ellen, a mit különben egy felszólaló sem 'kívánt, és azt sürgette, hogy vagyonaránylagos és központilag szervezett. ömnegadóztatás elvén próbáljunk segíteni szegény gyülekezeteink és szűkölködő lelkészeink nyomorúságán; egyszersmind azt is indítványozta, hogy a lelkészeknek a hívek általi közvetlen fizetésének s a fizetés terményekben való beszolgáltatásának eltörlésére a konvent illetőleg zsinat útján lépések tétessenek. A memorandumot nem fogadja el. Kallós Tivadar beregszászi lelkész az idő előhaladottságára való tekintetből indítványozza, hogy az értekezlet az elnökséget bizza meg a zsinathoz intézendő petitio elkészítésével. Fráter Sándor f.-szabolcsi vil. tanácsbiró kéri az ülés berekesztését s indítványozza egy bizottság kiküldését, mely a konventhez intézendő petitiót a délután folyamán elkészítvén, az értekezlet a holnapi ülésen venné tárgyalás alá. Az általános helyesléssel fogadott indítvány alapján a petitio elkészítésére kiküldött bizottság tagjaiul megválasztattak : Kovács A. és Asztalos Gy. elnökökön kívül V. Balogh Lajos, Biki Károly, Fráter Sándor, Katona Péter, Kenessey Béla, Miklóssy Márton, Papp Károly, Peterdy Károly, Péntek Ferencz, Segesváry József és Szőts Farkas. Ezzel az első napi ülés délutáni 2 óra felé bezáratott. A második napi ülésen, melyet Kovács Albert nyitott meg, a jegyzőköny-hitelesitő bizottság kinevezése után napi rend előtt szót kért Miklóssy Márton n.-károlyi ügyvéd azt sürgetve, hogy a bizottsági munkálat előterjesztése előtt a felett I határozzon az értekezlet, hogy általánosságban elfogadja-e a nagy-károlyi memorandumot. Javaslatát többen ! támogatták, de Kovács A. elnök és Kiss Albert felszólalása után a tárgyalásnak azon módozatja fogadtatott el, hogy először a nagy-károlyi, azután a bizottsági memorandum olvastassék fel s mindkettőhöz általánosságban hozzá lehessen szólani. A n.-károlyi memorandumot Miklóssy M. jegyző ' olvasta fel, a bizottsági elaboratumot Szőts Farkas biz. előadó terjesztette elő, ki azt szerkesztette is. Péntek Fer. készséggel járul a bizottság munkálatához, mely szintén az 1848. XX. t. c. alapján áll, csak más kiviteli módozatot, nevezetesen konvent utján való kérelmezést, ajánl. Belátja, hogy az ügy érdekében kerülni kell a hivatalos egyházzal való minden ellenkezést. Kiss Albert szerencsésnek tartja az uj elaboratumot, mely a törvényes alap fentartása mellett a változott viszonyoknak megfelelő végrehajtását sürgeti az 1848. törvénynek. Csak két módosítást ajánl: egyik, hogy az 1848. XX. t. cikkből ne csupán a 3 §., hanem az egész törvény végrehajtássá kérelmeztessék ; másik annak világos kifejezése, hogy addig is míg az egész törvény végrehajtatnék, kéressék fel a konvent, eshetőleg a zsinat, hogy az 1848-iki törvény és egyházi autonomiánk sértetlen fentartásával a törvényhozásnál oda hatni igyekezzék, hogy anyaszentegyházunk bajain segítve legyen. E módosításokkal az uj elaboratumot készséggel elfogadja. Peteidy Károly beregi esperes szintén elfogadja a bizottsági munkálatot Kiss Albert módosításaival. A kivitelre nézve végrehajtó bizottság szervezését javasolja. Segesváry József nagy-károlyi esperes elfogadja a munkálatot, de kivánja, hogy a kérvény egyideüleg a törvényhozáshoz is benyujtassék. Begedy István b.-somogyi esperes szép beszédben a bizottsági munkálat mellett emelt szót, majd nyomósán a mellett érvelt, hogy a petitio beadására az egy-