Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-28 / 39. szám

* Az országos ref. papi értekezlet f. hó 30-án Budapesten az evang. egyház Deák-téri dísztermében d. e. 10 órakor veszi kezdetét. Ezt megelőzőleg isteni­tisztelet íog tartatni a reformátusok Kálvin-téri tem­plomában, hol hirszerint a theol. énekkar is közremű­ködik. Az alkalmi szónoklatot Vásárhelyi Zsigmond felső-boldogfalvi lelkész (erdélyi egyházkerület) tartja, kinek itt elmondandó prédikációja pálya nyertes munka, melyet nagy kitüntetéssel fogadtak a felkért bírálók. Az értekezlet iránt papi körökben élénk érdeklődés mu­tatkozik. * A bányakerületi püspökválasztási mozgal­makhoz. Nagyon nagy áldás igen gyakran bajt okoz ; zavarba hozza az embert, s képtelenné teszi, hogy a reá háramlott bőségben helyesen eligazodjék. Tapasz­talja ezt jelenleg a Bányakerület, melynek püspöki széke betöltendő. Annyi püspökjelölt merült fel, annyi a fel­hívás és ajánlás a különböző jelöltek érdekében, hogy a bányakerüjeti evang. ember büszke lehet arra, hogy kerülete annyi jeles és a püspökségre alkalmas férfiúval bír. (Mi is kaptunk eddigelé néhány felhívást és aján­lást). Az is természetes, hogy ily körülmények között élénk versengés támadt, s itt-ott éles válaszok és viszont­válaszok tétetnek közzé. Mi korántsem kételkedünk abban, hogy az emlegetett férfiak egytől egyig alkal­masak ne volnának a püspöki méltóságra, ámde a bánya­kerületnek különösen a jelen viszonyok között nagyon megfontolóan kell eljárnia püspöki székének betöltése körül. Óvakodnia kell főkép attól, hogy szavazatai na­gyon szétszóradjanak és hogy többszöri szavazásra ke­rüljön a dolog. Arra kell törekednie, hogy oly férfiú emeltessék a püspöki méltóságra, ki hazafiúi tekintetben szeplőtelen, és igazi kifogástalan evangyeliomi pap. A Prónayak, Péchyek, Szontághok, Fabinyak, Földváriak, Beníczkiek, Radók, stb. urak oldalán a magyar nyelvben tökéletesen jártas legyen és e nyelven ékesen tudjon beszélni. Itt nem segít reklám. A közérzületnek tisztá­ban kell lennie azzal, ki legyen e férfiú. A bányakerii­ietnek van ily fél fia, és ez Sárkány Sámuel, ki 18 év előtt csak egy kétes szavazattal maradt kisebbségben a püspök választás alkalmával, s azóta a bányakerületnek püspökjelöltje. Sárkány az egyedüli azon régibb gár­dából, kik az ujabb nemzedék esperesei még nem homá­lyosítottak el, és ki előtt az ujabb nemzedék hódo­lattal hajol meg. Az ő 66 éves kora épen nem ok arra, hogy őt mellőzve, ide-oda kapkodjunk. O reá már azért is nagy szükségünk van, hogy a bányakerületnek viszonyai alatta consolidáltassanak. Nagy örömünkre szolgál, hogy a kerület tekintélyes többsége, ennek élén a világi vezérférfiak e nézetben vannak, s a püspök választási zászlóra Sárkány nevét tűzték fel. Úgy hall­juk, hogy a barsi, zólyomi, nógrádi, pestmegyei, és pesti esperességek egészen, a honti, bánáti, békési és bácsi esperességek felerészben Sárkányra fognak szavazni. Remélhető tehát, hogy ez idő szeiint a püspöki szék sem Horvát-Szerbország határára, sem a bányavidékre nem tétetik, hanem Pi.'isre, melynek lelkésze mint püs­pök a tartandó zsinaton is méltóan és áldásosán fogja képviselni a bányakerüietet. * Beküldetett. A bányai ág. ev. egyházkerületi püspöki szék betöltése ügyében tekintélyes mozgalom indult meg a selmeczbányai egyház és lyceum kebelében úgy, mint a környéken Hcindil Vilmos honti főesperes s egyház kerületi főjegyző mellett. Néhány nap múlva kikerül a sajtó alól egy felhívás, mely az egyház több kitűnősége által aláírva, az érdekelt egyházaknak és főiskoláknak el fog küldetni. * Gyászünnepély és lelkészbeiktatás Mezőbe­rényben. F. hó 21-én tartatott meg a mezőberényi ev. magvar-tót egyház templomában az egyházkerületszerte elrendelt gyászistenitisztelet a bányakerület volt püspö­kének, dr. Szeberényi Gusztávnak emlékére. Ugyanez alkalommal iktatta igazgató-lelkészi állásába Aehim Adám békési ev. esperes ifj. Jeszenszky Károly lelkészt édes atyja helyébe, a ki ötven évi lelkészi szolgálat után, mint érdemekben megőszült és O Felsége által csak nemrég a koronás arany érdemkereszttel kitüntetett szol­gája a közügyeknek, hivataláról lemondott és a jól meg­érdemelt nyugalomba vonult. A kettős alkalom ünne­pélyessége nagy közönséget vonzott a templomba. A második ének elzengése után oltár elé lépett az esperes, jobbján a lemondó agg lelkészszel, balján a hivatalába iktatandó utóddal. Elsőül a lemondó lelkész ur szólott kegyeletesen megemlékezve az elhunyt főpásztorról, kivel hat hónap előtt ugyanezen oltár előtt állott, midőn is Ő Felsége kitüntető jelvényének átadása mellett a gyülekezetet utoljára részesíté püspöki áldásában. Majd hivatkozással aggkorára és hanyatló erőire, előadta le­mondása indokait, kijelentve, hogy nem végképen búcsú­zik el szeretett gyülekezetétől, mert közöttük marad és az általa félszázadon át lelkileg gondozott s szívéhez forrt gyülekezetnek boldogulásáért élte fogytáig buzgón imátkozni fog Istenhez. Erre Áchim esperes úr meg­emlékezve szintén az elhunyt főpásztorról elmondá hatá­sos beiktaró beszédét. Megemlékezett a gyülekezetnek ezelőtt tizenöt évvel, az 1875-ék évben szabadon nyil­vánult, a hívek saját iniciativájából kérelmezett és az esperesség képviselőinek jelenlétében egyhangú szavazat­tal megejtett választási fényéről, melynek értelmében a gyülekezett a most beiktatandó lelkészt, három évi segéd-lelkészkedés után utódlási joggal rendes lelkéiznek megválasztotta, mely választás ugy az esperesség, mi nt kanonoki visitáció által is szentesítve lett. Midőn tehát őt most, tátslelkészi (cooperator) minőségben teljesített tizenöt évi működés után, áz érdemekben megőszült lelkészpásztor lemondása folytán, mint igazgató-lelkész egy jól rendezett, népes és nagy feladatok teljesítésére, hívatott gyülekezett örökségébe állítja : személyében tel­jes biztosítékot lát arra nézve, hogy a gyülekezet az ő igazgatása alatt és a hithűség erkölcsi tisztaság és magyar hazafiság által követett irányban, tovább fej­lődni és a tökéletesség útján előre haladni fog. Mi­dőn ezek után a beiktatandó lelkész a reá ruházni kivánt hivatallal járó kötelességek, hű teljesítését ünnepélyes kéznyujtás mellett igéré, az esperes egyen­ként átadta neki, alkalmi szavak, kíséretében a lnványt, a templom kulcsát a bibliát, az agendát és a kelyhet, mint az igazgató-lelkészséggel járó jogok és köteles­ségek symbolumát. Erre még egy rövid imát mon­dott az esperes, mire a beiktatás ténye véget ért. — A beiktatott lelkész a szószékről mondá el ily minő­ségben első beszédét. — Textusul Máté 13, 44—58. verseit választá. Beszélt azon házi gazdáról, ki az ő élésházából régit és ujat hoz elő. Amahhoz számítá az isteni igazság, kegyelem és gondviselésnek öröktől fogva létező s azért s elévülheletlen becscsel bíró kin­cseit. Emehhez a folytonosan megujuló emberi munka, a szívbeli nemesedés és újjászületés, a lelki vigyázás és vizsgálódásnak soha meg nem szűnő s azért mindég uj kötelességeit. Ezen régi és uj dolgokat kívánja — úgymond — ő is, az Isten országában megtaníttatott lelki tanítóként, gyülekezetének épülésére folytonosan hirdetni. Az istenitisztelet végeztével a lelkész lakon számosan üdvözölték a beiktatott uj lelkészt.

Next

/
Thumbnails
Contents