Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-28 / 39. szám

tartási, társadalmi és családi igényeik ugyan azok, melyek a tehetősebbeknek. De helyzetük rosszabb, mint városi kartársaiknak vagy a tanároknak. Míg a tanárok gyermekeik neveltetésére keveset vagy semmit sem adnak ki, helyben levén az iskola — addig sok szegény sorsú lelkész minden jövedelmét, maga megszorításával gyermekei neveltetésére fordítja. Ez is így nyomós ok a sok közül arra nézve, hogy azon törvényes út és mód, mely a kedvezőbb anyagi körülmények közt, előnvösebb helyzetben levő tanárok által igénybe volt vehető, ne legyen elzárva a szegény sorsú lelkészek elŐtt. . . ; ,. . Másfelől az is el van mondva, csak hogy még mindig nem elég hangosan, hogy jólrendezett jogállamban mindenkinek hivatalos teendői, munkaköre és társadalmi helyzetének megfelelő anyagi díjazás szükséges, más szóval: megkívántatik, hogy a közszolgálat embere erkölcsileg, anyagilag független legyen. Arra nézve Tiszán innen s túl, valamint a Duna jobb és balpartján, megegyeznek a gondolkozó emberek, hogy a lelkészek anyagi helyzetén javítani, méltányos és jogos lenne. A tiszáninneni egyházkerület kitűnő főjegyzőjének ama lelkes megokolása, hogy minő alapon lehet jogos tárgya a szegény sorsú lelkészek anyagi helyzetének javítása, az összeülendő zsinatnak, nemes folytatása, ama hatalmas cikksorozat szellemének, 'melyét O. J. Patak jeles tanára ezelőtt tíz évvel megirt az alapok és alapítványokról. Ezek mellett, az onnan jő vő gunyolodás elenyészik. Hogy az Orbán jeles cikke némelyek részéről oly kevés figyelembe részesül, Deák Fer. szávaira emlékeztet. Ugyan is Ghyczy Kálmán a hatvanas évek végén, egy javaslatot tett a ház asztalára, az egyház és államközti jogviszony rendezéséről. Örményi felállt és a maga szempontjából megokolva, elvetendőnek nyilvánította azt; erre felemelkedett a haza bölcse s ilyen formán szólt : ; Komárom város érdemes képviselőjének indítványát pártolom ; vélemenyem az, hogy nyomattassék ki, s a képviselő urak közt osztassék ki ; és pedig, nyomattassák ki jó nagy betűkkel, hogy azok a képviselő urak is, a kik nem igen szoktak törvényjavaslatokat olvasni — elolvashassák. Elfogadták, de azok, kik akkor és az óta ezt a dolgot figyelemmel kisérték, tudni fogják, hogy e javaslatnak álomport adtak be. Én olyan forma véleményben vágyok az Orbán J. fentjelzett jeles cikkéről, mint Deák a Ghyczy javaslatáról,. hogy azt nagy betűkkel kellene minden egyházi lapban, a patakiban is, minden évben kinyomatni, mindaddig, míg annak szellemét magokba nem szívnák •azok a lelkészek is, a kik egyházi lapot nem igen szoktak olvasni. . ' ' . • Mi is volt Orbán jeles cikkének resultatuma ? «Az egyetemes zsinat nevezzen ki egy szakértő küldöttséget, az alapok és alapítványok megvizsgálása tárgyában, egy kimerítő münkálat készítésére, mely egyrészről, mutassa ki, hogy ezen alapok és alapítványok országos jellegűek ; másrészről, követelje határozottan az országgyűléstől, hogy ezen országos alapítván}7

okban minden vallásfelekezet egyenlő arányában részesíttessék.» Mondjuk, kiáltsuk ezt ma is, míg meg nem hallják. Bizonyára, az alapok és alapítványok keletkezésének kútforrásait, s azoknak jogi természetét ismerte és mérlegelte a tudós tanár, mielőtt az etalapok és alapítványokkal)) szemben, a protestánsok egyetemének sürgős teendőit körvonalozta. Ismerte b. Eötvös miniszternek, a 48-ik XX-ik t. c. sürgős végrehajtásának ezen fenkölt szellemi megokolását : «a kiváltságos protekciónak meg kell szűnni, s a státus protekciójának minden vallásfelekezetre egyiránt kell kiterjesztetni.» E felfogás nemes és igazságos voltát kimerné kétségbe vonni? E felfogástól melegedett fel Glivczy Kálmán, úgyszintén azon orsz. képviselőkből álló bizottság, mely később a vallásalap jogi természetének vizsgálatával foglalkozott, de abban hiányosan kellett eljárnia, mert a kultuszminisztériumból az idevonatkozó okmányoknak csak egyrészét kaphatta meg a bizottság, saját maga bevallása szerint. Bizonyosan ott volt már akkor a szeretetreméltó Károly, ma veszprémi püspök, mint miniszteri tanácsos. Mi protestánsok vegyük fel a fonalat ott, ahol Orbán József elhagyta, ne állítsanak meg az úton, a jobbról vagy balról jövő cibálások; értsük meg jól, mit e Lap szerkesztője mond: uKérjük, sürgessük, hangoztassuk minden jó alkalommal; tegyük a zsinatnak is egyik tárgyává.)) Helyzetünket és teendőinket így fogva fel, lehetetlen előbbre nem menni. Hogy. aesthetikailag vagy diplomaticailag ki tudja kérelmünket jobban formulázni, az egészen lényegtelen dolog arra.nézve, hogy a kérvény jogos és időszerű-e? mert az, a ki megvárja, hogy kérjünk tőle, szívesen soha sem ad. Ilyen nagyfontosságú dolognál ne egymással szembe, hanem egymás mellé' álljunk ; a nagy az ő talentumát, a kicsi XÍ ő mináját vegye elő; ne a nyakát szorongassuk egymásnak, hanem a kezét, ne a hús és vér tegye a mit teszünk, hanem a lélek és értelem. A kormánynak ezen nagyfontosságú kérdés (vallás alap) megoldása elől, saját hátránya nélkül, sokáig kitérni nem lehet. Mi, protestánsok, ne nehezítsük meg a kormány eljárását, intézkedését, s a törvény meghozását az által is, hogy egy ugyanazon időben egy dologról különböző véleménynyel legyünk,, s ellenfeleinknek ne szerezzük meg azt az élvezetet, hogy egymást cibáljuk akkor, mikor nagyon is szükséges volna" az, hogy egyértelemmel és egyakarattal legyünk. A macedoni nagy, nem azért győzött Athén és Spárta felett, hogy azoknál erősebb volt, hanem főleg ezért, hogy azok nem értettek egyet. Az egyértelemmel való munkálkodás íél siker. Az államkormányon levő emberekről annyit fel kell tennünk, hogy tisztán látnak, a közérdek szükségeit ismerik s azon kényszerzubbonyból, me^be az alapok és alapítványok ügye mindezideig tartotta, kiszabadulni óhajtanak; mi, protestánsok, legyünk segítségökre az által is, hogy ne bizalmatlankodjunk velők szembe, ne rémítsük magunkat: jogfeladás, alku, csere politikából gyártott fogalmakkal; ne áruljuk el azon tájékozatlanságot, hogy az absolut és alkotmányos rendszer között még mindig nem tudunk elfogadható különbséget tenni; ne legyünk olyan rövidlátók, hogy helyzetünk célpontját és határvonalait fel ne ismerjük; se olyan elvszilárdak, hogy a ma teendőjét holnap vagy holnaputánra halaszszuk. Az alapok és alapítványok