Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-21 / 38. szám

ván dolgozott át, az elnök később fogja átnézésre kiadni. A Josué (átdolgozta Poszvék Sándor) és Birák könyve (átdolgozta Kenessey Béla) már a második átnézésen keresztül mentek, az előbbi Radácsy és Szilády Áron, az utóbbi Petri Elek által revideáltatván ; míg az Eszther könyve, melyet Balthazár Antal dolgozott át, Erdős Józsefnek a munkára tett megjegyzéseivel ezeknek tudo­másul vétele és esetleges javítások eszközlése végeit át fog adatni az átdolgozónak. A mint e rövid közlésből is látható, az értekezlet nagy és hasznos munkát vég­zett. A gyűlés befejejezte után a sárospataki főiskolai tanári kar Szinnyei Gerzson közigazgató vezetése alatt Szász Károly püspök úrnál tisztelgett s az egész érte­kezletet szíves vendégszeretettel hívta meg a tanári kar által rendezett bankettre, mely a legkedélyesebb hangu­latban folyt le. Érdekessé sőt bizonyos tekintetben jubi­lánssá tette ez estélyt az, hogy dr. Duka Tivadar Lon­donban élő nagy hazánkfia épen 50 év előtt (1840-ben) volt a sárospataki főiskola növendéke s csak most került vissza megint 50 év múlva a régi alma mater falai közé, mint azóta magának nagy nevet szerzett tudós. Más­nap az értekezlet tagjai nagy gyönyörűséggel nézték meg a főiskola szép gyűjteményeit és kényelmes, nagy helyiségeit: tantermeit, kóiházát stb. A legszívélyesebb fogadtatásnak kedves emlékeivel gazdagon vettek aztán búcsút Sárospataktól, hogy a gönczi ünnepélyre utazza­nak. — Örömmel veszszük és közöljük mi is a tudósítást a biblia-revizio munkájának ily nagy mérvű előrehaladott­ságáról és őszinte szívvel kívánjuk az Ür áldását a nehéz, de nemes és jó munkára, melylyel egyházunknak örök életet biztosító szent könyvét óhajtják nyelvezetében megújítani, a mai irodalmi követelményeknek megfele­lőbbé és sokhelyütt az eredetihez hűbbé tenni egyházunk lelkes, buzgó tanárai és lelkészei. Majd a bevégzett revi­deált biblia leend a legméltóbb és a legmaradandóbb ko­szorú Károli szobrának talapzatán, mert a mint a fentebbi megállapodásokból is kitűnik, a revisorok a legtiszte­letteljesebb kegyelettel nyúlnak a Károli-fordításához, melyet a három század csak értékesebbé tudott tenni, de érdeméből nem volt képes semmit sem elvenni. * A k.-somogyi egyházmegye a nagy-károlyi memorandumról. Készséggel adunk helyet k.-somogyi egyházmegyénk alabbi végzésének, mely az ismeretes nagy-károli memorandum ügyében következőleg hang­zik : (<30. Előterjesztetett a nagy-károlyi ref. egyháme­gye 1890. april 15-én Nagy-Károlyban tartott köz­gyűléséből kelt, s az 1848. évi XX. törvénycikk teljes életbeléptetése tárgyában az 1891-ben összeülendő or­szágos zsinathoz intézett felterjesztése, melyben a többi magyarországi egyházmegyékkel együtt e mi egyház­megyénk is, a megindított társadalmi mozgalomhoz csat­lakozásra hivatik fel. Olvastatott továbbá Segesváry József nagy-károlyi ev. reform, esperes úrnak egyházme­gyénk elnökségéhez e tárgyban intézett hivatalos átirata. Élénk és beható eszmecsere tárgyává tétetvén ez ismere­tes memorandum, egyházmegyénk készséggel elismeri, hogy az, a mennyiben az 1848. évi XX. t. cikk ma sincs eltörölve, alapjában véve teljes igazságot követel; de tekintve, hogy egyházaink és iskoláink összes közszük­ségeinek allami fedezése, magyar prot. egyházunk köz­jogi helyzetét és önkormányzati szervezetét lényegesen megváltoztatná, sőt tán egészben átalakítaná; tekintve, hogy századokon keresztül féltékenyen őrzött prot. szabadságunkat s önkormányzati jogainkat még a leg­nagyobb mérvű állami támogatásért sincs jogunk cse­rébe adni, vagy megcsorbíttatni engedni, sőt annak továbbra is megőrzése és utódainkra sértetlenül leendő átszállítása őseinktől öröklött szent kötelességünk; de tekintve magyar államunk az idő szerinti politikai, tár­sadalmi viszonyait, s pénzügyi nehéz és bizonytalan helyzetét, melyek ily roppant áldozat hozatalát sem­miképen meg nem engedik; s tekintve végre a fele­kezetközi viszonyokban mind gyakrabban észlelhető reakcionárius áramlatot, mely a tervben levő nagy eszme kivitelét nagyon is kérdésessé tehetné, sőt egyházunkat a sikertelenség esetében valószinűleg elbukott és legyő­zött sectának bélyegezné; mind ezeket tekintetbe véve : A nélkül, hogy az 1848. évi XX. törv. cikknek egy jobb és felvilágosultabb korban leendő teljes életbeléptetésé­hez való jogunkat feladnánk, a nagy-károlyi testvéregy­házmegye által megindított társadalmi mozgalmat ma még korainak, nem az idő teljességében születettnek, és így kevés sikerrel biztatónak tartjuk, s vele szemben csupán érdeklődő és várakozó álláspontot foglalhatunk el. Azonban, tekintettel prot. egyházunk állami termé­szetű szolgálataira, s a hazafiúság és közmívelődés érdekeiért való százados áldozataira: óhajtjuk a zsinat által, a többi ker. felekezetekkel egészen arányos állam­segély sürgetését s kieszközlését, mint oly?t, melyet a többi felekezetek érdeke sem tilthat, s az Oiszág pénz­ügyi helyzete is megbír és már ez idő szerint megen­ged.)) Előadta és jegyzettt\ Kálmán Gyala, e. m. főjegyző. * A pálfalvi templom felavatási ünnepélye f. évi szeptember hó 7-én ment végbe nagyszámú helybeli és vidéki közönség előtt, a kisded de csinos uj templom alig volt képes befogadni. Peleskey Dániel ombodi orgo­nista-tanító jelesen éneklő kartársaival s az egész közön­séggel lelki örömmel zengte be jövőre : «Örül mi szi­vünk)) — fennállóra: «Jövel szent lélek Úr Isten!» s egy templomi felszentelésre alkalmas éneket. Utánn.i Soltész János ombod-pálfalvai ev. ref. lelkész, egyház­megyei tanácsbiró, főjegyző tartott jeles alkalmi beszé-i dett, melynek alapigéje volt. I. Kir. könyv. 9. rész 3. vers. ((Meghallgassam a te imádságodat és könyörgésedet ; megszenteltem e házat, melyet építettél, abba helyez­tetvén az én nevemet mindörökké; és ott lesznek sze­meim és az én szívem midenkor.w A beszéd tartal­mát szívhez és észhez szólólag, az igazság erkölcsi tisztaság krisztusi szeretet, munkásság és áldozatkész­' ség az isteni gondviseléstől segítve híven visszatük­rözték. Beszéd után Balogh István kiskolcsi lelkész, egyházmegyei tanácsbiró ágendázott, az uj zsenge kenye­ret és bort Sátor Dávid szinérváraljai lelkészszel osz­totta ki a nagyszámú közönségnek. Az uri szent vacsora kiosztása után Sátor Dávid lelkész keresztelt meg két uj szülöttet, egy fiút és egy leányt. Az istenitisztelet befejezte után, a jelenvolt lelkészek : Bodnár János, Balogh István, Tóth Dániel, Sátor Dávid, Kató Béla és Bostyán Pál segédielkész-tanító az avatási ünnepélyre rendezett barátságos ebédre Soltész János lelkészhez Ombodra mentek, hol az est beálltáig az együttérző, Istent dicsérő kartársak díszes női vendégek körében lelki örömmel töltötték el az ünnepélyes időt. Este pedig a nép az ünnepély örömére, s az újonnan épült templom javára jótékonycélu táncmulatságot rendezett. Végül méltányosnak és igazságosnak tartom megemlíteni azon ügybuzgalmat, vezetői gondozást, melyet az uj templom-torony építése alkalmával Soltész János om­bodi-pálfalvai lelkész, Lukács Mihály pálfalvai előkö­nyörgő, jelenleg már érdeme szerint nagy-károlyi ev. ref. tanító az egyház iskola érdekében elkövettek ; méltó meg­említeni hálás köszönettel és mély tisztelettel ő felségének a királynak e templomépítésre kegyelmeden adott 100 frt adományát; özv. Márton Bálintné, sz. B.irták Krisztina ur-

Next

/
Thumbnails
Contents