Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1890-09-21 / 38. szám
tak, kiki a számára kijelölt házigazdához, kik magvaros szívességgel fogadták vendégeiket. Istenitiszteletre a parókhián gyülekeztünk. Palást, díszmagyar, fekete ruha, színes utcai öltözet, festői népviseletek tarka képét nyújtották az ünneplő közönségnek. Ember ember hátán, heringgé préselve sodortattunk be a templomba, míg a nagyobb rész künn Isten szabad ege alatt maradva végezte az istenitiszteletet, gyönyörrel hallgatva Nóvák Lajos baktai lelkész harsány hangon mondott és nagyon dicsért beszédét. Fenséges, lélekemelő volt benn a templomban midőn a szorongó közönség egy szívvel ezer torokból rázendítette a ((Jövel szent lélek Uristen»-t; a mint Kún Bertalan átható tenorjával síri csendben hallgatott imát mondott; a mint az ősz Kiss Áron fiatal hévvel, gyújtó lelkesedéssel, kissé debrecenies akcentussal alkalmi beszédet tartott, melynek bevezetése elragadó szép volt. A pataki cantus és az abaúji egyházmegyei dalárda pompásan megállták helyüket, de énekük hatása távolról sem ért fel a gyülekezet hatalmas choráljával. Tizenkettő felé járt az óra, mikor a templomból kijöttünk s a templomkertben, a lepelbe burkolt szobor előtt kezdetét vette a leleplezési ünnepély. Itt is sok és szép beszédet hallottunk. Báró Prónay Dezső megnyitója találólag mutatott rá az ünnepély protestáns vallási és nemzeti közművelődési jelentőségére. Beszédjét, mely Lapunk elején egész terjedelmében olvasható, többször félbe szakította a fel-felhangzó helyeslés zaja. Élénken, hévvel és általános figyelem közt beszélt; s midőn szavára lehullott a szobor leple, minden szem az «istenes vén ember» ércalakján függött, melynek kifejezése, korhű jelmeze, szép kivitele, a mint térdére tett bibliájába merülve elgondolkozik, mindenkinek tetszését megnyerte. A sárospataki cantus szép éneke után S. Szabó József naprágyi lelkész olvasta fel pályanyertes emlékbeszédét Károli felett; szépen van írva, melegséggel volt felolvasva, de a felolvasó gyönge hangja nem tudta érvényesíteni a lendületes emlékbeszéd szépségeit. Olvasva — mert 20 krért a hely szinén is árulták s kapható a Sárospataki Lapok szerkesztőségében — sokkal élvezetesebb mű. Dr. Duka Tivadar felolvasása, mely ezután következett, lelkes üdvözlet a magyar protestáns közönséghez, rokonszenves angol barátainktól. Tetszés, éljenzés, kitörő lelkesedés szakították félbe derék hazánkfiának s buzgó hitsorsosunknak idegenszerűségében is érdekes előadását, midőn a szentírás isteni szépségét, a biblia-társaság áldásos működését találó vonásokkal ecseteié. Az angol műveltség mély vallásossága a magyar faj lángoló hazaszeretetével harmóniába olvadva adott e beszédnek különös érdeket. Szintén egész terjedelmében közöljük. Kettőt már elhagyta az óramutató, mikor Szász Károly püspök hatalmas szava a lankadó figyelmet még egyszer felébresztve tartalmas felolvasásával mindvégig lekötötte. A lelkész bibliaszeretetével, az irodalmár avatottságával méltatta Károlink bibliafordítási érdemeit, különösen két dolgot emelve ki. Egyik, hogy a Károli-biblia minden zsinati és hatósági kényszer nélkül önerejéből tört utat a magyar prot. nép családjába, templomába és szívébe, s ez ünnepély és szobor is Károli e nagy egyházi érdemének akar némi elismerése lenni. A másik, hogy Károlit, a magyar nemzeti biblia megalkotóját, irodalmunk ez egyik úttörő munkását még nem méltányolta eléggé az irodalom történet. De majd eljön ennek is az ideje, csak mi becsüljük meg az «istenes vén ember» nagyságát s munkája gyümölcsét, csak mi ne legyünk hűtlenek az őt hevített szent eszmék és törekvésekhez. Harsány éljenzés kisérte a nagy hatást tett zárbeszéd szavait, melyek elhangzása után a pataki cantus énekével befejeztetett az első magyar kálvinista pap-szobor leleplezési ünnepélye. A lelkes hangulat a fehér asztalnálnál is többször ki-kitört. Nem toaszt, hanem ünnepélyes enuntiatioszámba megy, a személyekhez intézettektől eltekintve, kivált három felszólalás. Gróf Tisza Lajos a magyar protestáns szellemre, Szász Károly a reformátusok és evangélikusok testvéri egyetértésére, tömörülésére, br. Prónay a protestáns összetartásra ürítve poharát, lelkes és lelkesítő nyilatkozatokat tettek szent vallásunk igazsága, protestantismusunk törekvései és magasztos hivatása felől. A közel ötszáz főből álló asztal-társaság kitörő lelkesedéssel hallgatta vezérei buzdító szavait. Mi pedig e szép jelenet s az egész gönczi ünnepély láttára Arany 1 szavaira gondolánk : . «Nép, mely dicsőt, magasztost így magasztal, Van élni abban hit, jog és erő.» Sz. P. Dr. Duka Tivadar beszéde a Károli-ünnepély alkalmával. Méltóságos Elnök úr l Tisztelt közönség l Az egyházi és világi hirneves szónokok ezen tisztelt gyülekezetében szót emelni nagy bátorság tőlem, ki több mint negyven év óla vajmi ritkán használhattam a hazai nyelvet és ha az irigység szelleme megszállaná lelkemet, őszintén megvallom, most alkalmam lenne kivánni, hogy bár csak ékes szavaikat magamévá tehetném és így képes lennék kifejezni hálámat a meleg fogadtatásért, melyben csekélységemet részesíteni kegyeskedtek; de a mi nagyobb és fontosabb feladatom, hogy eleget tehessek küldőim megbízásának s úgy hozzájok, mint Önökhöz, méltóan tolmácsolhassam a britt és külföldi Biblia-Társaság üdvözletét s rokonérzelmeit. A magyar vallásos kegyeletnek, különösen pedig a két protestáns testvér-egyháznak kiváló történeti ünnepe ez, s iránta a nagy angol Biblia-Társaság meleg testvéri érdekkel viseltetik. És ezen érdeklődés nem valami rendkívüli tünemény, mert nem az első alkalom ez, a midőn rokonszenves szózat irányult Magyarhon felé a távol nyugatról. Történelmi nyoma van ezen nemzeti és hitsorsosi viszonynak, majdnem Károli Gáspár idejéből és azóta, mondhatnám, folytonosan tapasztalták hazámfiai, hogy a külcsönös vonzalom az angol és a magyar nemzet között, nem múlékony alapra van építve. Hogy mit tettek Angolhon nagylelkű fiai a magyar protestáns egyház és iskola érdekében, arról a többek között a nagyenyedi,1 a debreczeni2 és az eperjesi3 Collegiumok is tehetnek bizonyságot s különösen a canterbury érsekek, Tenison és Bensőn, neveit hálával fogják említeni. Lehetnek e tisztelt gyülekezetben, kik kérdezni 1 A canterbury érsek, Tenison, Anna augoi királyné idejében a múlt század elején, «templomokban hirdettette szerencsétlen hitsorsosok állapotát*, s az eredmény az lett, hogy 11,000 font sterlinget meghaladó összeg gyűlt be. Ez azon alap, melyre a nagyenyedi főranoda anyagi s egyszersmind szellemi jövője épült. Lásd P. Szathmáry Károly : a nagyenyedi fótanoda története. N.-Enyed, 1863. 2 A debreczeni collegium ma is alapítványi kamatokkal rendelkezik, a londoni «Society for the Propagation of the Gospel* útján. 3 Vonatkozás a tűzvész által Eperjesen okozott pusztítások idejére 1887-ben.
