Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-21 / 38. szám

hozzáférhetővé vált a népek milliói számára. Néhány előmunkálat és számos részlet-fordítás után Károlié a halhatatlan érdem, hogy az egész bibliának közkeletű fordításával ajándékozott meg minket. Méltó ő ezért hálánkra. Nagy munkát végzett, olyant minőt kevés halandó; rendkívüli jelentőségűt saját korára, maradandót századok számára, áldást hozót minden időkben! Kell-e fejtegetnem mi az evang. keresztyén számára a biblia ?. .. Közérzületet, mindnyájunk közös tudatát tolmácsolva mondom, hogy a szentírás hitünk forrása, melyből uj meg uj tanúságot meríthetünk ; a tudni vágyó kutató számára a búvárkodás kimeríthetlen forrása; mindene a hívő léleknek; vallásos lelkesedésünk élénkitője; az élet gondjai között bátorítónk, csapások között erősítésünk, vigasztalásunk kútfeje; az áldásnak forrása! Legyen áldott annak emlékezete, ki magyar népünket e kincscsel megajándékozta, azt számára hozzáférhetővé tette! Legyen áldott Károli Gáspár emlékezete ! És kell-e bizonyítanom, hogy a ki egy ilyen kincscsel ajándékozta meg nemzetét, milyen rendkívüli hatást gyakorolt az annak közművelődésére? Kell-e bizonyítanom, hogy miként általában Európa szerte, úgy hazánkban is a reformatio a nemzeti közművelődésnek volt előidézője, fejlesztője és élénkitője; a bibliának nemzeti nyelvre lefordítása pedig a reformatio betetőzése mellett a nemzeti nyelv és irodalom korszakalkotó eseménye. Károli Gáspár tehát nemcsak egyházunknak egyik jelese, hanem a magyar irodalomnak és közművelődésnek is olyan bajnoka, hogy ezért is méltán ünnepelhetjük, és ezen ünnepünkben részt vehet felekezeti különbség nélkül a magyar közművelődés minden elfogulatlan igaz barátja. Avagy kell-e nyilvánvalóbb, fényesebb tanúság arról, hogy Károli Gáspár munkája nagy és jelentőségteljes, mint az, hogy három század múlva emelünk neki háladatos és kegyeletes érzéssel emléket! Melyik halandó munkája, alkotása éli túl alkotóját ennyi ideig? Korunk gyorsan halad és számos jeles ember munkája, alkotása vajmi hamar feledésbe merül. Igen nagy és jóltevő műnek kell annak lennie, mely három század múlva is arra késztet, hogy alkotójának emléket emeljünk. Károli Gáspár munkája ilyen, s mi ezért emeltünk érez szobrot neki, pedig ő ércznél maradandóbb emléket emelt magának, midőn eltávolítá az idegen nyelv leplét, mely tőlünk a könyvek-könyvét, az örök igazságok forrását elfedte. Kegyeletünk és hálánk jeléül emlékének szentelt szobráról hadd hulljon le tehát a lepel, hadd lássuk alakját, miként azt ihlett hazai művészünk számunkra megörökíté; emlékezete éljen közöttünk és utódaink között, munkája pedig legyen forrásává az Isten áldásának! Országos lelkészi értekezlet. Évek során át nem egyszer hangoztattam e becses lapok hasábjain Lelkészi értekezlet, jöjjön el a te országod! És íme, kegyes óhajtásom, úgy látszik, valósulni is fog: a második országos lelkészi értekezlet szeptember 3 o-ikára az ország fővárosába egybehivatott. Örülnöm kellene ezen, s valóban örülök is, hogy a Bethesda tava végre megmozdult s a református papság az élénkebb tevékenység terére lép: hogyan van mégis, hogy a megindult mozgalmat, a második országos lelkészi értekezletet, nem tudom azzal a hozsánnával üdvözölni, a melylyel első összejövetelünket Debreczenben fogadtam, s melylyel az ember régóta hőn ápolgatott reményeinek beteljesülését fogadni szokta ! . . . Más idők, más emberek! . . . Uj kívánalmak, ! új jelszavak hangzanak fel ma; s ha már a társadalom minden rétege kétségbeesetten kiáltozza, csuda-e, ha végre a szegénység kenyerén táplálkozó prot. papság is mind sűrűbben kezdi ajkaira venni ama kérést: «Add meg a mi mindennapi kenyerünket!)) Add meg, te anyaszentegyház, melynek szolgái vagyunk; add meg, te állam, melynek annyi jeles szolgálatot tettünk a múltban s teszünk a jelenben is folytonosan ! Előtérbe lépett hát az eszményiekért küzdő prot. papság kebelében is — a kenyér-kérdés. Ez adta az impulsust az u. n. közpapoknak, hogy fölemeljék szavukat, s előbb csak kisebb körben, majd az egész magyar református egyházat csatlakozásra híva föl, hova-tovább szélesbedő mederben agitatiót indítsanak nyomasztó anyagi helyzetük javítása érdekében. Ezért van összehíva első sorban, az orságos lelkészi értekezlet is. Elismerem e törekvés jogosultságát, soha nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy épen az ujabb időben, anyaszentegyházunk jobbjai, vezérférfiai, az országos közalap megteremtésével, tagadhatatlanul sokat könnyítettek egyes, szegényebb ;

sorsban élő lelkésztársaink anyagi helvzetén. Ám ezzel a morzsalékkal — mondják — jóllakni nem lehet, nekik tisztességes, jókora darab kenyér kell, a mit egyedül attól a közös édes anyától lehet és kell várnunk és követelnünk, a mely többi testvéreinket évszázadok óta kebelén dajkálja, minket pedig — mintha mostoha gyermekei volnánk — idáig