Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-07 / 36. szám

teszi s lehetőleg ápolja az ev. reform, tanítók különleges érdekeit; az erre alkalmatos vagy alkalmatlan, fölmerült eszméket tiszta világításba helyezi s a jókat érleli. .2. Az ev. reform, népiskolai tanügy és tanítók érdekei megóvására és munkálására hivatalos közlönyt választ, melyre testületileg ellenőrzést gyakorol, hogy az a megállapítandott programmtól el ne térjen. A közlönyt az esetben, ha magánvállalat lenne, erkölcsileg támogatja s felvirágoztatását munkálja; ha pedig külön, hivatalos jellegű tanügyi szakközlöny létesítésére volna utalva, ugy annak szellemi és anyagi ügyei vezetésére szerkesztőséget és pénztárnokot választ, a lap irányát, terjedelmét, beosztását, meg jelenési idejét, előfizetési árát stb. megszabja. Minden az ev. reform, tanítókat különlegesen érdeklő oly dolgokban, melyek egyházhatósági beavatkozás tárgyát nem képezik, de inkább elvi jelentőségű vélemény nyilvánítását igényelik : a szükséges intézkedéseket megteszi. A hozzá egyesektől vagy testületektől beérkezett kérdésekre tanácsolással szolgál. Az öszszes hazai ev. reform, tanítóságot specialiter érdeklő fontosabb dolgokban — intézkedés előtt — a tanítótestületek véleményeit kikéri, halasztást nem tűrő esetekben, mint a hazai ev. reform, tanítóság megbízottja, ennek nevében és képviseletében közbelép, beadványokat, fölterjesztéseket, átiratokat szerkeszt és küld; szóval mindent és mindenütt megteszi azt, mit tanügyünk és tanítóságunk érdekei ápolására jónak lát. A magyar ev. reform, tanitók országos gyűlését, mihelyt ennek szüksége mutatkozik, ülési határozat alapján, vagy a hazai ev. reform, tanitó-testületek (egyesületek) egyharmadának kívánatára, de főleg minden zsinat-tartásra a megelőző évben okvetlenül összehívja. E gyűlést előmunkálja, a tárgysorozatot megállapítja az egyes tételeket előadókkal előzetesen feldolgoztatja s a gyűlési határozatokat végrehajtja. Ezen határozati javaslat egyhangúlag elfogadtatván, az állandó választmány tagjaiul közfelkiáltással és egyértelműleg megválasztattak : dr. Kiss Áron, Kovács Albert, S:ó'ts Farkas, György Aladár, Szabó Aladár, dr. Kei ékgyártó Elek, Illyés Bálint, dr. Bokor József, Nagy László Budapestről ; H. Kiss Kálmán, (N.-Kőrös.) Józsa Pál, (Kisújszállás.) Kiss Sándor, (Zsáka-Komádi.) Sólyom Antal, (H.-Böszörmény.) Simon Károly, (Hadház.) Sinka l.ajos. (Krassó.) Vaday József, (Békés.) Szalóky Dániel, (Csokonya.) Hajdú László, (N.-Kőrös.) Milesz Béla, (Tisza-Füred.) Végh István, (Garam-Lök.) Almássy Sándor, (Beregszász.) Filep Endre, (D.-Pataj.) Adorján Miklós, (Csurgó.) Száz Ferencz, (Veszprém.) Tóth Károly és Kecskés János, (Bihar-Diószeg.) Papp Lajos, (Szentes.) Kutassy Dénes, (Léva.) Asztalos Sándor, (H.-M.Vásárhely.) és Sáfár László. (Debreczen.) 7. szám. Elnök indítványára a budapesti ev. reform, egyháznak főt. és mélt. Szász K. püspök úrnak, s nagyt. Kovács Albert theol. igazg. úrnak lekötelező szívességükért, melylyel gyűlésünk megtarthatását elősegíteni kegyesek voltak, a közgyűlés hálás köszönetet szavaz, s megbízza elnökeit s melléjök. Sólyom Antalt és Szalóky Dánielt, hogy gyűlésünk ezen köszönetét nevezettek előtt tolmácsolják. 8. szám. Szeretett elnökünk dr. Kiss Áronnak szíves fáradozásai, jó tanácsolása és tapintatos működéseiért, valamint az előkészítő bizottságnak e gyűlés előmunkálása és létesítéséért forró köszönet szavaztatik. Ezzel a gyűlés elnöknek nemes hévvel előadott bezáró beszédje és a «Szózat» eléneklése után, zajos éljenzések között eloszlott. Kiss Sándor, Dr Kiss Áron, jegyző. elnök. Simon Károly, Józsa Pál, jegyző. elnök. A tiszántúli ev. ref. középiskolai tanáregyesület közgyűlése. A tiszántúli ev. ref. középiskolai tanáregyesület a mult héten, augusztus 25. és 26. napjain tartotta ez évi közgyűlését Debreczenben. A gyűlés eléggé népes volt ugyan, amennyiben a debreczeni tanintézetek: theologia, jogakadémia, gymnasium, tanító-képezde, reáliskola és kereskedelmi akadémia, úgy szintén a tiszántúli ref. egyházkerület összes középiskolái szép számmal valának képviselve, sőt egy pár vidéki ref. lelkész és államiskolai tanár is emelte a gyűlés népességét; de sajnálattal lehetett tapasztalni, hogy Debreczen város intelligentiája, a ref. egyház lelkészi kara és presbyteriuma — amely testületeknek pedig annyiszor kell foglalkozniok az itt vitatott tanügyi kérdésekkel—telsen távol tartotta magát az egyesület tanácskozásaitól. Az elnöki beszéd, melylyel Géresi Kálmán debreczeni főiskolai tanár és egyesületi elnök a gyűlést megnyitotta, emelkedett hangon szólott az egyház és állam mint iskolafentartók egymáshoz való viszonyáról, az államnak az egyház támogatását illető kötelességéről; melegen nyilatkozott a hitfelekezeti tanárok nyugdíjazása iránt megindított állami törekvésről; viszont erélyesen hangoztatta hitfelekezeti tanügyünk fejlesztése iránti kötelességünket s itt kímélettel, de nyíltsággal emlékezett meg a m.-szigeti iskola viselt dolgairól. Ref. tanügyünk cckeleti kérdésének)) nevezte a kérdést, amelylyel foglalkoznunk kell s nem szabad engednünk, hogy az felhőt vonjon a magyar ref. tanügyre. A titkári jelentésből az tünt ki, hogy az egyesület élete nem igen pezsgő, nem igen virágzó, amenynyiben darab idő óta gyűléseket is csak 2 évi időközökben tart, s működése csupán a közgyűlésekre és a sok esetben meddőn maradt irodalmi pályázatokra terjed ki. A pénztárnoki jelentésből hallható volt, hogy ha nagyobb vagyona nincs is, de pár ezer frt tőkéje van már az egyesületnek ; különös érdeme pedig, hogy amint megteremtette egy évtizeddel ezelőtt a tiszántúli vidéki középiskolák tanári nyugdíj-intézetét, azt folyton ápolja és fejleszteni igyekszik. A gyűlés első napjának legfőbb mozzanata Dóczi Imre debreczeni főgymnásiumi tanár ((tanügyi szemléje» volt, melyben feladatából folyólag a legutóbbi közgyűlés óta történt, tehát 2 évi európai tanügyi mozgalmakról nyújtott összefoglaló és világos képet a közgyűlésnek. A terjedelmes tanulmány, melyet a közgyűlés mindvégig nagy figyelemmel és tetszéssel hallgatott, két főeszme körül csoportosítá e tanügyi mozgalmakat u. m. a képiskola reorganisatiójára és a középiskolai tanügy intensiv fejlesztésére irányuló törekvések. Előre bocsátván, hogy a mai napság az iskolai reformok —• nem mint eddigelé a szaktestületek és tanügyi hatóságok köréből — hanem mindenütt a társadalomból kerülnek ki, s fejtegetvén e körülményből az iskolára háramló előnyöket és még nagyobb károkat, bemutatja, az Olasz,Franczia- és Németországban úgyszintén az északi államokban és hazánkban társadalmi úton támadt tanügyi mozgalmakat, a különféle egyesületek tanügyi törekvé-