Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-31 / 35. szám

ban a baja. Ha azért valamikor, jelen válságos helyzet­ben kétszeres kötelessége a közigazgatási hatóságoknak lehető erélylyel ellenőrizni a visszaéléseket és szigorral büntetni a kihágásokat, ha szomorú, complicált helyze­tet önmaga nem akar teremteni Magyarország polgárai számára; csak erély, csak részrehajlatlan igazság-szere­tet vezesse a törvényes rend fentartására hivatott köze­geket, a simulált lelkiismeret alaptalan jajkiáltása las­sanként elnémúl, a telhetetlenkedő kapzsiság pedig a törvényes mesgye merész átugrálgatásától óvakodni fog. Köztudomású dolog, hogy a clerus kathol. párt szervezésén munkálkodik; nem titok az sem, hogy a képviselőket — már t. i. a kiket lehet — utasítással szándékoznak ellátni arra nézve, hogy a vallási törvé­nyek tervbe vett revisiójánál ínyok szerint szálljanak sikra; mindezen nyiit és ismeretes tendentiák indítsa­nak bennünket arra — természetesen a képviselői füg­getlenség és szabad meggyőződés érintetlenül hagyásá­val — hogy az 1868. évi LIII. t. c. 12. §-a továbbra is változtatlanul épségben maradjon ; nem revízióra, hanem csak pótlásra van ennél szükség, oly pótlásra, mely félremagyarázhatlan szabatossággal mondja ki, micsoda büntetésben marasztaltatnak az olyan lelkészek, kik ezt bármi okból, bármi úton és módon megszegni, kik más felekezetű szülöttet saját anyakönyvükbe bevezetni bátorkodnak. Részrehajlatlanabb, igazságosabb törvényt az 1868. évi LIII. t. c. 12-ik §-ánál alkotni nem lehet, a fele­kezeti egyenjogúság alapköve van ebben letéve, s éppen e miatt nem tetszik az a mi türelmetlen kath. colle­gáinknak, kik a legszentebbet is képesek sárba rántani, ha az nem ultramontán jellegű, ha az nem kizárólag az ő önző érdeküknek szolgál. Ujabban a szülők ter­mészet-adta jogaira való appellálással indítanak had­járatot a sexus sexum sequitur elvét kimondó igazságos törvény ellen. Hát hiszen mi örömmel üdvözölnők őket, mint a haladás, mint a természet-törvényének leg­újabb bajnokait, ha állításuk valódiságát a coelibátus eltörlésével igazolandják; mindaddig azonban, míg a papnőtlenség, a természet törvényének e nyílt megta­podása, közöttük fenn áll, hangzatos érvelésüket üres frázisnál, melylyel csak a tömegre szándékoznak hatni, egyébbnek nem tarthatjuk ! Nagy-Kanizsa, 1890. aug. 25-én. Jávory Nándor, ev. ref, lelkész. A felső-zempléni egyházmegye nyári köz­gyűlése. A más-más egyházban tartatni szokott nyári gyű­lés helye ez évben Szöllőske volt, hol e hó 26-ikán gyűltek össze az egyház ügyei iránt érdeklődő világi s egyházi férfiak. A gyűlés esperesi imával kezdődött, mely után Bernáth Elemér segédgondnok tartá meg gyűlési megnyitóját, mely egész terjedelmében jegyző­könyvbe vétetett. Kiválóan az aktuális kérdésekkel fog­lalkozott s rámutatott az elkeresztelések ügyében meg­indult kath. mozgalom törvénytelen voltára, utalt arra, hogy a zsinatnak mily fontos teendői lesznek a tanügy, vallásegyenlőség, lelkészi fizetés, lelkészválasztás stb. rendezése tekintetében. Az egész beszédet vallásos érzés s az egyházhoz való meleg ragaszkodás jellemezték. Közhelyesléssel találkozott Dókus Gyula tanács­biró amaz indítványa, mely az egyházkerülethez s általa a zsinati előkészítő bizottsághoz áttétetni határoztatott. Az indítvány azt célozza, hogy a felső-zempléni, vala­mint más érdekelt egyházmegyék — minő a tornai is — ne egy, hanem két, t. i. egy világi és egy egyházi — képviselőt küldjenek a zsinatra. Reméljük, hogy ez indítványt a felsőbb forumon is elfogadják, hiszen egy­házszervezetünk alapelvében gyökerezik ez ! Örömmel vette tudomásul a közgyűlés a homon­nai templom felszenteléséről szóló jelentést. Az ünne­pély e hó 17-én Kun Bertalan püspök úr jelenlétében tartatott meg nagy és díszes közönség részvételével. Valódi kálvinista búcsú volt ez a homonnai misszió hívei számára. Az azonban már rossz vért szült, hogy ágostai testvéreink a gyűlésre megküldött egyezményi pontjaik szerint nem tartják magukat a misszióhoz tar­tozóknak, hanem a legközelebbi ágostai anyaegyház filiális híveinek. S így tulajdonképen az a hangoztatott ((protestáns egyház», vagyis «egyesült» egyház : nincs, hanem igenis van a mi közalapunk által föntartott missziónk! Valóban elszomorítók ágostai testvéreink szerződésszerű határozatai, melyek a gyűlésen fel­olvastattak. Az egyházmegye nem is foglalkozhatott a szerződési pontokkal érdemlegesen, hanem egy bizott­ságra bizta e régóta vajúdó ügy elintézését. Egy üresedésben levő világi tanácsbirói helyec is most töltöttek be s 26 szavazatból 17-tel : Szemere Géza földbirtokos lett megválasztva, ki eddig is buzgó tagja volt egyházának s most még több alkalma nyílik buzgóságának bebizonyítására. A gönczi Károli-ünnepélyre küldöttséget meneszt az egyházmegye. Az önként ajánlkozottak ezek : Dókus Ernő orszgy. képviselő, Fejes István s.-a.-újhelyi lel­kész, Dókus Gyula főszolgabíró, világi tanácsbiró, Böször­ményi Károly málcai, Gyarmaty Sámuel újlaki, Sárkány Imre gálszécsi lelkészek. A megyei gyámintézet állapotáról beterjesztett je­lentés örömmel vétetett tudomásúl, a mennyiben okszerű kezelés folytán évről-évre gyarapodik. Jelenlegi tényle­ges vagyon: 9052 frt 56 kr. A mult évben a bevételek nem fedezték a kiadásokat. A vagyon 7.3 része takarék­pénztárban van elhelyezve. Szomorú dolog, hogy jelen­tékeny összegeket töröltetni kell, mivel behajthatlanok. A tanügy bizottság a megye iskola ügyeiről ked­vező jelentést terjesztett be. Az összes iskolák között csupán egy volt gyenge. Vajha igaz vona! Azonban a tapasztalat nem ezt igazolja igen sok helyen. A „Közpapok" felszólítása, hogy küldjön az egy­házmegye a budapesti gyűlésre képviselőket, tisztelettel íélretétetett. A domesztika ügyeinek vezetésével Böszörményi Károly málcai lelkész bízatott meg, ki mint fiatalabb erő, bizonyára könnyebben végezheti az azokkal járó terheket, mint az idősebb esperes. A tanitók azt kérték az egyázmegyétől, hogy ajánlja őket az egyházkerületnek, hogy a domesztikából ők is segélyeztessenek. Kérésük teljesítve lett. Mint meglepő s szokatlan dolgot kell még meg­említenem azt, hogy a közalapból nyerendő segélyért ajánlás végett csupán csak két kérvényező volt! Holott pedig majdnem az egész megye küzd a szegénységgel s nyomorral. De úgy látszik, hogy az érdekeltek nem tudják megtartani a határidőket! Ezek voltak a gyűlés főbb s jelentékenyebb tár­gyai, melyek mellől bekebelezési, fegyelmi ügyek mint rendszerint, úgy ez alkalommal sem maradtak el. Gyűlés után, mely d. u. 2 órakor végződött, kedélyes ebéd kö­vetkezett, szokás szerint pohárköszöntőkkel fűszerezve. Tüdős István.

Next

/
Thumbnails
Contents