Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-31 / 35. szám

pátriárkától. Ő nem egy kis törzsnek alapítója és feje, hanem egy nagy birodalomnak, mely egyesíti magában a rokon törzseket, a minthogy Dávid az egyesítést valóban végre is hajtotta. Mint Juda országának személyesitője, állandóan Hebronban lakott, azon városban, melyet később (Józsue 14, 6.) a Juda törzséből való Káleb hűségéért örök tulajdonul nyert, s a mely Dávid uralkodásának első felében az ország fővárosa volt, a mennyiben 2. Sámuel 2, 1. vers szerint Jáhvéh ezt ajánlotta Dávidnak lakóhelyül. Ezt a helyet szentelte tehát fel Ábrahám, midőn ott oltárt épített és a Jáhvéh nevét segítségül hívta. Épen ezért Hebron nem csak a Juda királyságának székhelye, honnan a zsidó nép vénei Dávidot elviszik, hogy őt az osztatlan királyság koronájával felékesítsék, hanem hosszú időn keresztül a Judabeli Jáhvéh kultusnak is központja, még akkor is, midőn Dávid már Sionban lakott. Odament Absolon is, hogy 2. Sámuel 15, 7. vers szerint állítólag Jáhvéhnak tett szent fogadását teljesítse, valósággal pedig azért, hogy ott bontsa ki a lázadás zászlóját, magát királylyá ki-kiáltatván. Innen indul el Ábrahám is Jáhvéh parancsából azon diadalmas hadjáratra, melyet Ázsia négy nagy királya ellen folytatott, kik a holt tenger környékén elterülő kis királyságokat meghódították, s Lóthot fogságba hurcolták. Ab rahámnak ezen hadjáratban szerzett dicsőségét a Genesis még fokozni kívánja annak felemlítésével, hogy csupa önzetlenségből a szerzett zsákmányt emberei között mind kiosztja, magának semmit sem tart meg, pusztán csak a győzelmes háború által szerzett jogot azon egész terület feletti fennhatóságra, így Ábrahám azon Istentől nyert ígéretnél fogva, hogy az egész országnak osztatlan örököse leend, igen találó symboluma a Dávid-féle állami egységnek. M indezen eddig felemlített vonások mutatják az Ábrahámra vonatkozó elbeszéléseknek universalis tendentiáját. De minden kétségen felül helyezi eme tendencia universalis voltát azon elbeszélés, mely a Dávid dicsőséges hadjáratai által létrehozott egységes birodalomnak tnlajdonképi központját dicsőíti, mert az összbirodalom székhelyének tekintélyével együtt nő a birodalomhoz való ragaszkodás érzete is. A Genesis ugyan is előadja, hogy midőn Ábrahám a királyok ellen folytatott győzedelmes hadjáratából visszatért, találkozott íMelkicédekkel, az igazság királyával, ki őt megáldotta. Ez a Melkicédek az elbeszélés szetint Salem királya volt. Hogy Sálem alatt mit kelljen tulajdonképen értenünk, az nem bizonyos, de nagyon valószínű, hogy a Genesis Jeruzsálemre gondol, legalább az Áb rahámra vonatkozó elbeszélések tendenciájából erre lehet következtetni. És ezen Melkicédeknek, mint Jeruzsálem királyának Ábrahám mindenből tizedet adott, jelezvén ezáltal, hogy miként a Melkicédek név is is mutatja, a jeruzsálemi király az igazság királya, ki méltó arra, hogy neki minden törzs meghódoljon és az ő birodalmának székhelyével, Jeruzsálemmel nem versenyezhet más birodalmi székváros vagy isteni tiszteleti központ. Ha mindezen felsorolt jellemző vonásokon végig tekintünk, meg kell vallanunk, hogy a Genesis valóban mesterileg tudja cselekvények alakjába önteni azon tendenciát, hogy Ábrahám személyében és viselt dolgaiban dicsőítse Dávidot és fokozza a különböző néptörzsekben a Dávid által alapított egységes birodalomhoz való ragaszkodás érzetét. Ez a tendentia azonban még nem jelenti azt, hogy az elbeszéléseknek semmi histoiiai értékök ne volna és hogy azok csak a Dávid dicső uralkodása alatt vagy után képződtek volna ki a multat dicsőíteni szerető népmonda körében. Sőt ellenkezőleg nagyon valószínű, hogy már Dávid uralkodása előtt is ismeretesek lehettek Hebronban, mint egy nagy kiterjedésű kultus székhelyén, mely Ábrahámnak állítólag nyughelye, az ő életére vonatkozó egyes elbeszélések. De az bizonyos, hogy ezek eredetileg nem állottak valami különös politikai vagy vallásos érdek szolgálatában, s universalis jelleggel csak később ruháztattak tel, a Dávid által képviselt nemzeti és vallásos misszió iránti lelkesedés virágzási korában. A Dávid személye már Salamonnak sok tekintetben kifogásolható uralkodása alatt egészen ideális fényben tünt fel a nemzet előtt, és azután minél gyengébbek voltak utódai, annál inkább nőtt a nép képzeletében és lett a nemzeti lelkesedés ideáljává. Minél kevésbé tudták utódai a birodalom egységét fenntartani, annál inkább nőtt a Dávid személye iránti lelkesedés és bámulat. Csak ezen időtájban ruházhatta fel a nemzeti vallás szolgálatában álló népköltészet az Ábrahámra vonatkozó elbeszéléseket a fennebb ismertetett universalis tendenciával, mely azonban tetőpontját hihetőleg csak Izrael országának elpusztulása után érte el, midőn a két királyság közötti féltékenység és versengés megszűnt, az együvétartozás érzete pedig mind jobban és jobban áthatotta nem csak a judabelieket, hanem az elhurcolt és otthon maradt izraelitákat is. (Folyt, köv.) Petri Elek. BELFOLD. A dunántúli egyházkerület közgyűlése. A dunántúli református egyházkerület folyó hó 18—22. napjain, Székes-Fehérvárott, a reform, egyház teplotnában, Pap Gábor püspök és Tisza Kálmán főgondnok, majd Beöthy Zsigmond egyházmegyei gondnok elnöklete alatt tartotta évi rendes közgyülét. Tisza Kálmán főgondnok úr, igen rövid beszéddel megnyitván a gyűlést: abban, következő fontosabb határozatok hozattak. A közgyűlés tartásának helye és ideje, mindenkor a közgyűlés által, első napon levén megállapítandó: határoztatott, hogy kerületünk közgyűlései ezután rendszerint Pápán tartandók, s ettől kivételesen eltérő határozatot csak az első napi kerületi gyűlés hozhat; a gyüléstartás ideje: a szeptember hó 10—20-Íka közötti időköz. Püspök úr jelentést tevén az előző napon megtartott Beőthy-jubileumról: elhatároztatik, az ünnepély leírását s az ott tartott beszédeket magába foglaló füzetnek, az egyházkerület költségén kiadása, megbízatván ezzel a ker. főjegyző úr. Szóba jővén, hogy az évi püspöki jelentés csak a gyűlés előtti napon osztatott ki a tagok között s így azt, a gyűlést előzőleg nem ismerhették s ily módon a jelentés előre kinyomatásának nem lehetvén értelme : püspök úr felkéretett, hogy a jelentés kiosztását a gyűlés előtt legalább is 8 nappal eszközöltesse. Püspök úr viszont, a jelentés késői kioszthatásának azt adván okául, hogy némelyik esperes úr későn küldi be a jelentésbe felveendő adatokat : határozatba ment, hogy az esperes urak az illető adatokat, gyűlést előzőleg 3 héttel küldjék be; a be nem küldött adatokra nézve pedig, püspök úr, jelentésében jegyezze meg, hogy azok hozzá be nem adattak. Fölvétetett Bartalos István pápai főiskolai pénz-