Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-10 / 32. szám

szükséges volt; felkelt a művelt társadalom s pár hét alatt krajcáros adakozásokból összegyűlt az összeg teljesen.*) Volt-e valaha Magyarországon gyűlés, melynek céljaira egyesek annyit adakoztak ? Nem az első eset-e az, hogy a kormány vezérférfiai, egy gróf Szapáry Gyula s gr. Csáky Albin, mint magán emberek, saját filléreikkel igyekezzenek pótolni azt, a mit mint kormányférfiaknak meg kellett tagadniok? A közszellem hatalma ez, azé a közszellemé, mely ma már világosan tudja, hogy a nemzetlét varázsereje a közművelődés s melynek hatalma alatt mély értelműnek tűnik fel koszorús Írónknak, Jókainak ismert mondása: ((Magyarországot még egyszer meg kell hódítani, s e nagy feladat a néptanítókra vár.» Lázasan működő korunkban napról-napra következnek a gyűlések s az egyetemes gyűlések sem tartoznak a ritkaságok közé. Sokan látszólag méltán kérdhetik tehát: vájjon nem tulságos-e ez a nagy zaj egyetlen gyűlésért s nem egyesek, habár jóakaratú, túlbuzgalma idézte-e elő azt az áldozatkészséget is ? Vannak korszakok, midőn hazánkban felgyulad a szalmaláng, de az a tartós érdeklődés, melyet a társadalom az egyetemes tanítógyülések iránt mutat, a nép tagadhatlan politikai ösztönének eredménye, annak az ösztönnek, mely egykor a rabszolgaság napjaiban az Akadémia alapításával s Kazinczy-ünnepekkel tisztán társadalmi úton egy nagy lépést tett előre, melyet azontúl a hatalom birlalói sem ignorálhatnak többé, annak a politikai ösztönnek, mely feljajdult a nemzeti zászló megsértésekor s mely a Kossuthok és Deákok nagy műveit diadalra juttatta. Sokat Írhatnánk az egyetemes tanítógyülések működésének gyakorlati sikereiről. Elmondhatnék, hogy ezek teszik általánossá a tanítók önsegélyző törekvéseit, az Eötvös-alapot, árvaházat, melyek ma annyi jótékonyságot gyakorolnak, ezek tették lehetővé a tanítói nyugdíj-alapot, mely ma, keletkezése után 15 évvel, már 8 millió forint felett rendelkezik, ezek hívták fel a közfigyelmet a magyar nyelv tanításának szükségességére, a népkönyvtárak fontosságára, a hitoktatás reformjára s más fontos kérdésekre. De ha mindezt elmondanánk is, nagyon keveset állítanánk, mert ugyanezeket az egyes tanító-egyletek s a szépen virágzó tanügyi sajtó is felkarolták. Az egyetemes tanítógyülések jelentősége más s sokkal nagyobb. Nem az egyes határozatok döntők e gyűlésen, nem kérdések tárgyalása; az ily nagy-gyülések politikai fontosságú jelentősége az, hogy eszméket ad irányadóiul], hogy egyesíti a népoktatásügygyei foglalkozókat s kapcsokat létesít azok között, kik a jövő nemzedék hivatott nevelői. Hét főbb nyelv s hét különböző hitfelekezet darabolja szét belső ellenségként gyenge nemzetünk fiait apró csoportokra. Az egyes megyei s kerületi tanítóegyesületek e szétválasztó elemi erők hatása alatt igen gyakran előszeretettel keresik azt, a mi elválasztja e hazában a polgárt s a szaksajtó sem képes mindig felülemelkedni e korlátolt felfogásmódon. Itt azonban, az egyetemes gyűléseken mindenkor győzött s győzni fog a népncvélőknek. hivatásukkal összeítiggő idealismusa s tiszta kultúrpolitikai eszméje. Magyarország tanítói az egyetemes gyűléseken csak magyarok, csak emberek akarnak lenni, a lelkesedés elemi erejével szemben elnémul a nemzetiségi s felekezeti zavaró hang s az a nép*} A kultuszminiszter által fedezet hiányában megtagadott 2 ezer frt összegyűlt, de a gyűlés költségeinek fedezéséhez szükséges összegből még hiányzik vagy 3 ezer frt. Szerk, nevelő, ki otthon a kicsinyes hatalmakkal küzd, a görög rege Antaeusaként erőt merít itt az egyetemes gyűléseken, hogy világosabban lássa eszményképét, midőn Kárpátoktól Adriáig egy lesz a magyar, midőn a műveltebbé s jobbá lett társadalom azt fogja első sorban keresni, a mi az embert közelebb hozza az emberhez, hogy új-új eszméket valósítva meg, ne csak ott túl a ködös jövőben keresse az emberi boldogságot. Nem kicsiny, nem múlékony erkölcsi hatalom tehát az egyetemes tanítógyülés. Az a harmincezer egyén a jövő nemzedék nevelője, a kulturpolitikusok reményei bimbójának fejlesztője. Jobbjaik látják a hiányokat, sajnosan érzik, hogy ma a magyar tanító csak kis gyermekek oktatója, de nagy feladatát, a nép tömegének nevelését még alig kezdhette meg. Itt az egyetemes gyűléseken hintik el az új eszméket, törnek új-új réseket. S majd egykor évtizedek múlva, midőn hazánkban is uralomra jut a közművelődés s emberszeretet hatalma, midőn nem kell sötét gyanúval vagy épen ellenszenvvel tekintenünk polgártársaink ezreire, a művelődéstörténelem irója sok más tényező mellett a tanítók ünnepi összejöveteleire is fog utalni, mint egyik tényezőre, mely az egykor felekezetek s nemzetiségek szerint megoszlott s nagy tömegében műveletlensége miatt közönyös magyart emberré s valódi magyarrá tette. Kinek megadatott látni, rokonszenvvel nyújtja kezét az úttörők ünnepi összejövetele felé : nemzetlét megszilárdulásának egyegy örvendetes szívdobbanása ez. György Aladár. TÁRCA. A zsidó nép őstörténetéről. (Folytatás.) Ábrahám a Genesis előadása szerint, Isten parancsolatából történt kivándorlása után, miután egész Palesztinát körüljárta volna, Hebronban telepedik meg, mely a későbbi Juda királyságának egyik legnevezetesebb városa volt. A 21, 34. vers szerint hosszabb ideig tartózkodott ugyan a filiszteusok tartományában, mindazáltal a Genesis előadása arról győz meg minket, hogy Hebron volt az ő állandó lakhelye. Miután Egyiptomból visszatért és Lóthtól elvált, e helyen nyeri azon isteni Ígéretet, hogy utódai örökségképen bírni fogják az egész országot. Itt épített oltárt, hogy azon hála áldozatot vigyen Istennek és itt tartózkodott akkor, midőn hírül hozták neki, hogy az ország királyai leverettek, s Lóth fogságba esett. A 14, 13. vers szerint innen indul el embereivel, hogy az ellenséget egészen az ország északi határszéléig visszaverje és itt nyeri Istennek azon igéretét, hogy törvényes örököse leend. Ezután a Genesis elbeszélése szerint (20, 1.) az ország déli részére megy, s ott a filiszteusok tartományában Gerárban tartózkodik majd Bersabába teszi át lakását, hol Izsák fia született, s honnan Isten parancsára a Morijah hegyére megy, hogy Izsák fiát megáldozza. De azután ismét Hebronba tér vissza, hol egy családi sírboltot vásárol, s az időközben meghalt feleségét ott temeti el, sőt a Genesis elbeszélése szerint ő maga is itt hal meg. Mind ezen adatok azt bizonyítják, hogy Ábrahám főszékhelye Hebron volt, s ha kénytelenségből olykor hosszabb időre el is távozik onnan, újra meg újra visszatér oda és az ő személyéhez fűzött minden nevezetesebb theokráciai tény e helylyel áll szoros összefüggésben,