Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-10 / 32. szám

ügy fontossága is azt hozná magával, hogy alapos és hosszú tárgyalást indítsunk az iránt, vájjon a tudatlanság szüntetendő-e meg előbb, vagy az érdeklődés ébresztendő fel; de az idők jelei nem engedik a hosszú vitatkozást, gyors megoldást követelnek. Nem tudjuk, hogy a szociálismus, anarchismus, bevallott atheismus s más efféle virága a művelt nyugotnak, okozata-e a civilisatiónak, vagy csak esetleges járuléka; de annyi bizonyos, hogy mindenütt annak hű kisérőjeként lép föl, sőt néhol megelőzi azt. A civilisatio nálunk is csak terjed lassan-lassan, s vele együtt jönni fognak ezek a betegségek is. Bizonyos előjeleik már is mutatkoznak. Ha azok a pusztító járványok, melyek a germán egyházak erőtől és egészségtől duzzadó testét is meggyengítették, mihozzánk is betörnek, hogy állunk ellenök ? Ha egy újkori világboldogító német civilisator a XÍX. század materialis műveltségének tetszetős, hangzatos eszméit a mi népünk közé is bedobja, vajjön ellen tud-e az állni azoknak a hit fegyverével ? Azok, a kik ma nem törődnek az egyházzal, a Krisztus tudományával, a kik ma untalan a szakadással való fenyegetéssel akarják biztosítani képzelt igazaikat; nem hullanak-e ki egyházunk kereteiből az első rázkódásra? Félő, hogy igen. A világot mozgató eszmék pedig ha lassan is, de ellenállhatatlanul terjednek-, s a mit a német elgondolt, az még Kovács Albert számítása szerint is ide ér ötven esztendő múlva, a teleíon segítségével pedig még előbb is. Ez az idő pedig nagyon kevés arra, hogy a magyar emberből jó kálvinistát csináljunk, a ki megmarad kálvinistának még akkor is, ha ez a legközelebbi zsinat még egy közalapot teremtene ; akkor is, ha unitáriusok, nazarénusok, pápisták, atheisták teljesen ingyen ajánlják föl neki az üdvösséget. Es erre nézve az újonnan megválasztandó szent-erzsébeti pap többet tehet, mint a konventi elnökség. Erős, lelkes belmissziói működés képes ellenállni a minden oldalról ostromló ellenség hódításainak és a belső betegség rothasztó hatásának. A cura pastoralist nemcsak tanítani kellene, hanem gyakorolni is. De hát nálunk nincs belmisszió. Hogy miért, ne kutassuk. Annyi bizonyos, hogy teltételei sincsenek meg, pedig csak két feltétele van: lelkes és művelt keresztyén papság és népies irodalom. Lelkes és művelt papság kell, mely akarja is, tudja is a nép, a sötétségben járó nép között a Krisztus világosságát terjeszteni; képes a tagokat az egyház testéhez csatolni szerves részekkint a Krisztus szeretetével, tud erős érdeklődést kelteni a hívekben az egyház iránt, a saját lelki üdvösségük iránt és az odafent valókra irányozza az emberek figyelmét. Ez megvan. Papjaink buzgóságáról, műveltségéről nincs jogom ítéletet mondani, de elismerőleg nyilatkozni kötelességem. Az egyik feltétel tehát megvolna. De nincs a másik. Bizonyítanom felesleges, hiszen ebben mindnyájan egyetértünk. Vallásos elbeszeléseket, költeményeket, életrajzokat, egyháztörténelmi munkákat, dogmatikai, apologetikai műveket hiában keresünk a mestergerendákon, csak a kalendáriom van ott. S hírlapok? Erről jobb nem is beszélnünk. Ott vannak azok a néplapok, melyek véresszájú programmbeszédekkel s képtelen népboldogító eszmék nagyhangú hirdetésével fogják az előfizetőket s szenzációs öngyilkossági hírekkel és rabló meg csirkefogó históriákkal művelik a nép lelkét. Es mi, a kik egyházunk megalapulását és erősödését a sajtónak köszönhetjük, ázsiai flegmával nézzük, hogy az a sajtó most kizárólag ellenségeink kezében van. Pedig nekünk is jó volna már valami olyat is tennünk, a mit a zsinat nem J ' parancsol. Égető szükségünk van egy népies újságra, (de nem volna szabad megvallanunk, hogy az népies, mert akkor senki sem olvasná), mely hű értesülést nyújtana a népnek minden fontosabb napi eseményről, politikai s egyházi ügyről, szóval mindarról, a mit egy értelmes falusi kurátornak tudnia kellene, s ezen kívül elbeszéléseket, költeményeket is tartalmazna. A napi társadalmi és politikai eseményeket mellőzni nem lehet, mert ma már a ki a betűt ismeri, az ezekről __ tájékozást kíván szerezni, s jó is ha szerez. És ha ezeket meg nem találja ő kegyelme az újságban, nem is fizet elő rá, s jól is teszi, mert két újságot nem járathat. De itt sem volna szabad feledni a szerkesztőnek, hogy a lap a Krisztus szolgálatában áll. Kimerítően kellene foglalkozni a lapnak az egyházi ügyekkel. Hogy mit csinálnak a püspökök, a főgondnokok, a zsinat, a konvent, s ha a kerület vagy megye csinál valami nagyon okosat, azt is közölni kellene, aztán, hogy hol, ki, mennyit adakozott egyházi célokra, hova teszik a közalap pénzét, mire kellene még vagy négy közalap, hol fizetnek legtöbb egyházi adót, hol nem fizetnek s miért stb. stb. Részletes programmot itt nem adhatok egyszóval csak annyit, hogy e rovatnak volna feladata a népet megismertetni egyházunk minden ügyeivel, értesíteni vallásos életünk minden mozzanatáról, érdeklődést ébreszteni