Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-27 / 30. szám

mekhalandóságot korlátozni akarjuk: óvodákat kell állí-, tani. A kormány reá fog parancsolni a községekre (jól is teszi), hogy kisdedóvodákat állítsanak: de hány református lakosságú községet fog aztán katholikus, meg orosz, vagy oláh vallású óvónő kerülni és akarva nem akarva fog majd menni az esetleges keresztvetéssel, idegen szellemű imádsággal kezdődő eltérülés. Talán nem volna azért felesleges valamelyik tanítóképezde mellett óvóképezdét is szervezni. Igaz, hogy erre sincs pénz. De az a kérdés : akarunk-e élni, mint magyar református egyház ? Ha akarunk : gondoskodmink kell az életfentartás eszközeiről is. Egyébbként a közokt. szervezet idevonatkozó részére nincs észrevételünk. V. Második rész. Keresztyén felebaráti nevelőintézetek. A köznév, és közokt. szervezet idevonatkozókig csak az árvaházak és szeretetházakról emlékezik meg a 90-ik 91 -ik és 92-ik §§-okban s a miket elmond, azok ellen nincs szavunk. Vajha azt is tudnók már: hány ilyen árva- és szeretet-ház létesült már az 1881 —iki zsinat óta ev. ref. egyházunkban ? De ha ezt nem tudjuk, ha maga az egyetemes ev. ref. anyaszentegyháznak sincs módjában, hogy ilyen minta intézeteket állítson: toldja meg az említett szabályzatokat még egy §-al, jelesül : §. «Minden olyan helyen, a hol községi, állami, vagy idegen felekezeti, akár alapítványi forrásból fenntartott árva-és szeretet-házak vannak, az illető helyi lelkész és presbyterium köteles utána járni, vannak-e az ily intézetekben református vallású gyermekek fölvéve és azoknak ref. vallásos oktatásáról gondoskodni, azokat nyilván tartani és az egyházlátogatás utján, róluk az egyházmegyének jelentést tenni.» Nem szabad feledni eme krisztusi mondást : «a ki egygyel jól tesz az én kicsinyeim közül : én velem teszen jól!» 2. A köznév, és közokt. szervezet a hülyék és siket-némák intézetétől még szóval sem emlékezik ; pedig e szerencsétlenek is könyörületre hívjak azt, ki igaz felebarát ! Pótlandó volna tehát a jelzett ker. feUbaráti ueve 'őintézet ékről szóló rész még egy ilyen §-al : §. «Addig is, míg anyaszentegyházunk siketnémákat és hülyéket ápoló intézeteket állíthatna : gondoskodik a siket-némák és hülyék ápolásáról oly formán, hogy azon tanítókat, a kik rendes hivatalos teendőik mellett a hülyék és siketnémák tanításával is sikeresen foglalkoznak, közpénztárából jutalomban részesíti; azokat a kik az 1882. január 2-kán kibocsátott 10400/1881. vall. közokt. miniszteri felhívás értelmében, a váci siketnéma intézetben siketnémák tamtóságára akarjak magukat kiképezni, segélyezi.)) 3. A vakok is megérdemlik könyörületünket. Az ezek tanítás-módját megtanulni óhajtó református tanítók is megérdemelnék, ha tanulásukban anyaszentegyházunk segítené őket; hiszen vakok intézetének állítására úgy sincs pénzünk! (Pedig a trachoma ezek számát is nagy mértékben szaporítja.) Teljes tisztelettel Nagy-Kőrösön, 1890. jul. 7. H. Kiss Kálmán. TARCA. A templomban. — Ajánlva nt. Filó Lajos urnák. — A hívők ajkán zeng az ének, Zokogva búg az orgona; Öreget, ifjút a buzgóság, Az áhítat ide vona. Ide — hol lelkünk titkos s égi Ihlet, néma vágy szállja meg . . . S hol az Isten dicsőségéről Beszélnek az oltár kövek! Az áldozat füstje magával Ragadja lelkünk menny felé ; Vigaszt talál itt, kinek ajkát Panasz — s szemét köny terhelé. Az ének szűnik, zeng az ige ... Tanít, oktat a tisztes ősz, Hirdeti: Isten nagy hatalma ((Multat legyőz, jövőt előz.» A buzgó nép figyelmes s hallgat, Derű mosolyg az arcokon; Az ima, ének s a buzgóság Egymással — óh! olyan rokon. A hit világa lángra gyulád A buzgó keblek mélyiben, Boldog, ki lát «csak tükör által» Mégis remél mégis hiszen ! Óh! mely boldog, ki vész s borúb an Megnyugoszik sorsa felett; Imádja Istent, bár felette Az ég borult s «felleg fedett)) A földi hiú bálványoknak Nem áldozik oltárinál... Bár ott minden mosolygva csábit, Gyönyörbe ejt, üdvvel kínál 1 Oly szép, ha az imádó nőnek Szemében hála köny ragyog; Szeretik azt s szelíd mosolylyal Eeltörlik a jó angyalok. Oly szép, ha a nő kis gyermekét Imádkoztatja reggelen .. . Mert a hideg vallástalanság Mindig szennyfolt az emberen. Emigy beszél a tisztes ősz pap, Hangja arca olyan szelíd ... Beszéde nyájas s bibliai S vigasztal buzdít majd tanít — Ajkán az ige sujt is olykor . . . S ajka miként a menny dörög, De végre is imába olvad Dicsérvén azt, ki szent — s örök ! (Jármi.) Kósa Ede,