Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-27 / 30. szám

a vegyes házasságra lépőket unos untalan figyelmeztetik, hogy csak «in spe probabili pro cotiversione partis non catholicae», . . . továbbá, (cut infantes educentur in religione catholicas ... hajlandó Isten a maga ingyen kegyelmét a római egyház papja által a megkötendő házasságra áradoztatni; ha nem volnának köztudomásúak az isteni törvényhozást szimuláló nagyon is emberi törvényhozónak bizonvult o ^ J _ római papság egyházpolitikai velleitásai; ha nem volna köztudomású, hogy a római elveket tárogatóval hirdető papság hány ezer tagja küldi a saját lelkét gyehennára egyik-másik fogadalmának sokszor botrányos megszegésével . .. akkor lehetne hinni abban, hogy «a lelkek megmentése, az üdvösség számára való megtartása)) lebeg célként előtte; lehetne hinni azt, hogy az ultramontán túlbuzgóság a természet adta jog védelmére kel önzetlenül. De a ki figyelmesen olvassa a petíciót, az a sorok között megtalálja facitját. Ne a lex civilis határozta meg a csecsemő vallását, hanem a házasságra lépés előtt, vagy utánna megkötött szerződés. Ime; s ez a szerződés mindig és csak azt fogja magában foglalni, hogy a vegyes házasságból született gyermekek, tekintet nélkül a szülőre, mind katholikusok Iegvenelc. Eltekintve az ismeretes törvényektől, így szól a római jus canonicum és pastorale: a más felekezetűek gyermekeit, ha csak szerét ejtheti, kath. pap keresztelje meg, mivel «parentes ejus defecerunt a fide» .. . már pedig (cHccla cath. jus habét ad parentes ejus coercendos.)) Hogy pedig minő természetű lesz az a csak kathoí. hitre szóló szerződés, egyéb 7 o ismeretes dolgokon kívül eléggé megmarvao O O — — ~ rázza az, hogv a vegyesházasságból származott összes gyermekek katholikussá kereszteléséhez «Eccla cath. jus habét si unus parentum consentiat altero reluctante.» A «fülbegyónás», a babonás képzelőd és termékei elég alkalmas eszközök lesznek arra, hogy a kathoí-. fél mindenesetre úgy kösse meg a szerződést, a hogy az eskető lelkész követeli. Régi s mindig megujuló manipulaciója a római papságnak, hogy valahányszor új privilégiumot óhajt megszerezni, vagy veszőfélben levőt megtartani, mindannyiszor nagy hangon hirdeti, hogy Ő a protestánsokkal békét akar. így tesz a petíció is. Békét akarni, nyíltan bevallani azt, s mégis a békével homlokegyenest ellenkezőt cselekedni á la Tavllerand . .. politikában, morálban, vallásban egyformán jellemtelenség. És hivatkozni a szülők természetadta jogára, de reverzalissal megkötni azt, .. . követelni, hogy a szülő élhessen e jogával, de földi s nem földi javak fejében, s a kath. papság legnagyobb részétől nem respektált örök üdvösségre hivatkozással békóba verni annak szabad gyakorlatát: nem lelkiismeret szabadság többé, hanem lelkiismeretlenség. Arra pedig csak határtalan cinizmus képes, hogy egyedül és kizárólagosan magát vallja valaki hazafinak akkor, mikor a haza belső békéjét célzó törvény kijátszására törekszik, , izgat, és folytonos békétlenséget involvál. Es ezek ellen nincs törvény a magyar jogállamban ! ? Másutt hol is történnék meg, hogy az alattvalók keztyűt dobnak a legislatornak, ki — nem ismervén a mozgalom valódi célját, az elégületlenség igaz okát — pusztán propter bonum pacis meghátrálni kénytelen. Casus belli: a római papság nem ismeri el a kultuszminiszter kompetens voltát oly ügyekben, melyek a kath. elvek szerint pusztán «ad animarum salutem pertinent.)) Azzal pedig, hogy a kultuszminiszter február 26-iki rendelete a ccbonum commune;® érdekében lett megalkotva, nem tudott megbarátkozni az ultramontán békeszeretet. Természetes, mert az esetben, ha ezt elismeri, önmaga üti arcúi sarkalatos tételét, önmaga szegi nyakát minden akciónak. Ha «Iex est ordinatio rationis ad bonum commune ab eo, qui curam habét communitati promulgata», ... ha ccfinis directus legis est bonum commune))... akkor természetes, hogv az 1868. LIII. 12. §. s az 1890. febr. 26-iki kultuszminiszteri rendelet mindazon kellékeket magában rejti, melyek a kath. egyház szellemében is ccveram inducunt obligationem». Hogy azonban mennyire nem tartja a róm. papság a felekezetek között levő békességet, bonum communenek, mennyire nem respektálja a törvényhozót, kiről pedig a saját jus canonicum-ja azt mondja, hogy «semper obtemperandum est legitimis superioribus . .. ratio est, quia superiores a Deo constituti sunt cum potestate praecipiendb ... hogy mennyire nem tartja lex-nek a való törvényt, azt megmutatta a CÍcsöndes hatályon kívül helyezéssel)) állítólag kimúlt febr. 26-iki miniszteri rendelet. Hja! Censenda enim est justa lex, quoties de ejus injustitia apud viros doctos et probos comtnuniter non constat. így szól a klauzula. JŰ,S ez a klauzula megölte a jó akaratot, a békességet célzó intézkedést. Mennél több a kath. egyén, annál több a stóla fizetője, annál nagyobb az egyes parokhus stoláris jövedelme. Az 1868. LIII. 12. §-a s az 1890. febr. 26-iki rendelet pedig a maga egészében a stoláris jövedelem apasztását, vagy