Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-19 / 3. szám

örök igazságnak, hanem időben megjelent, időben való letűnésre rendelt (sic!), átmeneti fejlődés alakulat, a múltban kizárólagos, a jelenben csak másodlagos eszköz a fejlődés kezében» stb. Hát ha a szerző tudománya egyébként az eget verné is, már magában ez az egy néhány állítása (67. 1.) megmutatja, hogy egy felületes, a dolgok mélyére lehatolni még csak nem is képes, az emberiség fejlődésének hatalmas tényezőit méltányolni egyáltalában nem tudó s a sok meg nem emésztett olvasmány által csak^ félrevezetett elme aberratiója ez az egész szakasz. Úgy hogy belőle legfeljebb még csak egy-két idézettel szolgálhatunk ezek után és nem többé kritikával. «Az állam még a törvényesen bevett vallások tanait is bírálat alá vegye s jelölje ki azon tanokat, a melyek általánosan tanítandók». (83.) «A fejedelemnek joga van az oktatást és hittanítást szabályozni)) (85.). «A mit az egyén természetes joga az állam és a vallás közti viszonytól követel, az annyi, hogy létesítsen egy egységes, fejlődészerű, egésséges közerkölcsöt s közszeliemet s állítsa helyre az egyénben magában az egyensúlyt.)) (87.) (Az ily «egyensúly)) helyreállítására vannak már állami intézetek). A második, szakasz az Áll am és Művészettel foglalkozik. A teremtő művészetről, szépen, emelkedetten, némi szertelenséggel, de azért sok igazsággal ir és itt egészen meglep egészséges gondolataival. Úgy látszik csak a vallás nem neki való. «Törvény, szabály — mondja itt — tan sohasem lehet cél, hanem csak eszköz, s rendeltetése nem az, hogy az ember függjön tőle, hanem az, hogy általa felszabaduljon, uralkodjék.)) (107.) «Ha az állami működés csak ilyen gépeket kivánna létrehozni, nem csak kárt okozna ; de bűnt is követne el» mondja teljesen igazán. A harmadik rész az Állam és Tudomány viszonyát vizsgálja s azt mondja, «hogy az államnak semmiesetre sem szabad megengednie sem a tudományosság monopolizálását, sem pedig annak mesterséges úton való felvirágoztatni akarását, hanem szigorúan meg kell védenie annak függetlenségét s teljes szabadságát.)) Ez úgy utópiának megjárja. De hogy mit akar az állami suprematia, mely a tudományra vigyáz, megmutatta a fiatal német császár, mikor a történelem tanítására rendeletet adott ki. Ez a gyakorlat és elmélet között a különbség! Ez sem rosz gondolat: «állítson az állam egy országos nyomdát s kiadó hivatalt a cultusministerium egyik szakosztályakép s ott jelentetné meg a nemzeti termékeket mind díjtalanul)) stb. Az iskolákról szólva a középiskolák eltörlését sürgeti és csak alsó és felső oktatást kiván. Az alsó oktatást a betöltött 7-ik évvel akarja kezdetni s a 15—ik évvel végeztetni, az állam «nevelészeti» joga is ezen évben leli határát (154. 1.) Csodálatos idealista az összes fejtegetéseiben, a ki egyfelől az egyénnek teljes szabadságot követel, másfelől meg mindent attól a — szerinte — mindeneket joggal elnyelő Leviathántól: az államtól vár. Hát mutat-e a történelem csak egyetlen példát is arra, hogy a hol az állam mindent absorbeált, ott szabad egyéniségek fejlődnek, sőt nem inkább azt látjuk-e, hogy legelső sorban az egyéniséget ölte meg. Egyéni szabádság és függetlenség, szabad fejlődés mindenben: vallásban, művészetben, tudományban, nevelésben csak ott van igazán, hol mindezek az autonom társadalmi életben gyökereznek s onnét táplálkoznak. Szerző gondolkozása sajátságos keveréke a reálisnak és idealisnak, a józannak és szertelennek, a rendkívül felületesnek és itt-ott a mélyben járónak. Egyszer azt véljük, hogy a XIV. Lajos udvaroncai közül maradt meg a 19. századra a mindenben állami suprematiát sürgető eszmékkel; máskor meg már a XIX. századról s annak dolgairól jósló látnoknak tartjuk, ki visióiban elveszti az élet talaját lábai alól. A kik a szertelenségeket szeretik, ezt az élvezetet megszerezhetik 1 frt 40 krért. A mű Révai Leo bizománya. / * KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hirek. A vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelte, hogy a budapesti tudomány egyetemen a «Művelődés történet)) is rendszeresen előadassék s az érdekes tárgy előadásával Dr. Ballagi Aladár egyetemi tanárt bizta meg. — Bodnár Lajos hajdúnánási ev. ref. gymnasiumi tanár, a középiskolai törvény értelmében a rendes tanári vizsgát a kolozsvári egyetemen jó sikerrel letette. — Gyöngyösi László szintén hajdúnánási tanár a budapesti egyetemen tette le jó eredménynyel a rendes tanári vizsgát. * Lelkész választások. A debreczeni egyház uj lelkészi állomására ujabb választási napul január 18-ika tűzetett ki. — A belső-somogyi egyházmegyében Nagy-Lábod lelkészeül, öt jelölt közül egyhangúlag Nagy LMJ'OS zádori lelkész választatott meg, kinek atyja ott sok ideig lelkipásztorkodott. — A felsőbaranyai egyházmegyében Mindszent-Bogád társegyház rendes lelkészévé egyhangúlag Kurucz Sándor ottani helyettes lelkész, budapesti főiskolánk növendéke választatott meg. Szívesen üdvö* Lelkész jelölések. Belső-somogyi egyházmegyénkben a böhönyei lelkészi állomásra Kaposváron január ír-én kijelöltettek: Bartalos Ödön pettendi, Cseke Bálint hencsei, Szikszay Ödön udvarhelyi rendes, és Bélaváry Ferenc m.-atádi h. lelkészek. — A cigándi lelkészi állomásra 22 pályázó közül Sárospatakon kijelöltettek : Keresztúry József semlyéni, Tóth Lajos sajó-hidvégi, Kőrössy György n.-géresi, Páricsi József karcsai és Czinke István erdő-bényei lelkészek, mindannyian az alsózempléni egy ház megy éből. * Mai és múltkori vezércikkünk Írójának, Zoványi barátunknak azon nemes intentiojával, mely theol. intézetünk emelésére irányul, tökéletesen egyetértünk, s készséggel elismerjük, hogy cikke e tekintetben sok figyelemre méltót tartalmaz. De nem osztjuk azon törekvését, hogy elvi fejtegetéseit az erdélyi egyházkerületet annyira izgalomba hozott s az illetékes kerületi gyűlés által már eldöntött napi kérdésnek, nevezetesen a nagyenyedi theologiai akadémia áthelyezésének ügyével ugy hozza kapcsolatba, hogy N.-Enyed minden lépten-nyomon kikapjon. Nem méltányos az enyedi papképzésről oly nagyon kicsinylőleg szólani, mikor maga a cikkíró is beismeri, hogy a tervezett módozatok szerint «a szaktudományosságnak hátrányára történnék az áthelyezés, miután Nagyenyed város ajánlatával biztosítva lett az ott levő theol. akadémia ötödik tanszéke is.» A tulbuzgalom néha inkább árt, mint használ! * Felhívás az Eötvös-alap érdekében. A ((magyarországi tanítók Eötvös-alapját gyűjtő és kezelő orsz. bizottság)) nevében tisztelettel kérjük fel ügyfeleinket, valamint azon nemeskeblü emberbarátokat, kik tanítói orsz. jótékony intézetünk ügye iránt jóakaratukig érdeklődnek, emlékezzenek meg a szegény tanító-özvegyekről, árvákról, a nyugdíjban nem részesíthető kiérdemült agg tanítókról, valamint a felsőbb tanintézetekben jelesen tanuló szegénysorsú tanító-gyermekekről s küldjék be egy frtnyi évi járulékaikat, illetőleg kegyes adományaikat