Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-06 / 27. szám

szerzőjét, hogy velők szóvitába elegyedjem. A kialudt szén ha nem éget is, de piszkolja azt, ki kezébe veszi. Csak azt jegyzem meg, hogy az én szememben katho­licizmus és ultramontanizmus soha sem leend egy és ugyanaz; tanúságom a Beőthyek, Eötvösök, Deák Feren­czek, Horváth Mihályok szelleme. Ep azért az a lapocska sem a katholikus hit védelmezője, hanem az ultramon­tanizmus szemétdombja s valódi művelt s felvilágosodott ember annál büszkébb lehet, mennél több, saját mivol­tukból kitépett szeméttel, piszokkal dobják meg a Vidor­féle ekzisztenciák. Eperjes, 1890-ik julius 2-án. — Dr. Bartha Béla, eperjesi jogtanár. * A vértesaljai püspöki látogatás leírásához Fel­es líthr ól következő levelet vettünk: Nagyt. szerkesztő úr! A «Prot. egyházi és iskolai lap» legközelebbi *) számá­ban Urhazi Lajos úr, méltóságos Szász Károly püspök úr vértesaljai egyházmegyei látogatásáról értekezvén, mi­dőn a felcsúthi ev. ref. egyházról s különösen iskolájáról szól, a többek közt ezt mondja : «a felcsúthi iskolában 40 iskolás gyermek közül, jelen volt 12, minden osz­tályból az első fiú és leány, a többi a lelkész állítása sze­rint mezei munkával lévén elfoglalva, és hogy e tekintetben nyugtassa meg a lelkészt saját lelkiismerete.)) A tényállás pedig ez. Negyven iskolaköteles gyermek közül a folyó tanévben tényleg iskolába járt 32 gyermek. Ezek közül a tőpásztori látogatás alkalmával jelen volt 14 gyermek, kik között voltak nem csak elsők hanem az osztály harmad és nrgyed osztálzatú növendékei is. Én a püs­pöki látogatás napját megelőző vasárnap a szószékből felhívtam a szüléket, hogy gyermekeiket a kitűzött püs­pöki látogatás napján iskolába okvetlen felküldjék, majd május hó 2-án délután a községi bíróság megbízásom folytán, a szokásos dobolás mellett újólag felhívta a szüléket hogy köteleségüknek tartsák gyermekeiket isko­lába küldeni, és hogy a 32 g/ermek közül 14 gyermek jelent csak meg a főpásztori látogatáson, arról én nem tehetek. — Hogy elmaradásuk oka részint a mezei elfog­laltatás, részint a ruházatbani szegénység volt, azt az általam ismeretes körülményeknél fogva sejtettem, de előre természetesen felőle egy növendéket sem kérdez­hettem ki. A mondottakból kiderül a kérdéses tárgy sarkpontja, hogy t. i. a gyermekek távol maradásának én okozója nem voltam, s ebben a tekintetben lelkiis­meretemmel teljesen tisztában vagyok, s egyszersmind kérem a tisztelt közönséget, ezen önigazolásomat becses figyelmére méltatni szíveskedjék. Itt emlékembe ötlik az 1848-iki dicső korszak egy eseménye. Egy keményen megvívot csata után a vezér a vörössapkás zászlóalj sora elé lépve így szólott. Fiaim! megérdemelnétek hogy mindnyájatokat tisztségre emeljelek, de hova lenne ak­kor az én vörössapkás zászlóaljam. — Mély tisztelettel maradtam Felcsúthon, 1890. junius 23-án nagyt. szer­kesztő úrnak alázatos szolgája Szőllősy Pál, ev. reform, lelkész. * Tiszakerületi és kollégiumi bizottság Eper­jesen. A bizottság f. évi julius i-én Zelenka Pál püs­pök és Radvány István esperességi felügyelő elnöklete alatt Csiskó János, Horváth Sándor, Farbaky József és Giauf Pál tagokból állott. A collégium részéről részt vettek Dr. Schmidt Gyula coll. felügyelő, Palugyay Gusztáv, Kubinyi Albert, dr. Tahy Mihály, Duka Róbert, Ivovácsy János, Bánó József, dr. Horváth Ödön, Hörk József, Ludmann Ottó, Flórián Jakab, Husz Ármin, Dr. Szlávik Mátyás és Mayer Endre. Elnök meleg szá­vakkal nyitotta meg az ülést s méltányolta a bizott­*) Mult számunkba elkésve érkezett Szerk. ságnak fontos feladatát. Majd dr. Schmidt Gyula ter­jesztett elő egy felette érdekes történeti vázlatot, kimu­tatván azt, hogy a coll. pártfogósága 1868-tól e mai napig nem kevesebb, mint 82,150 frtnyi vagyont épnett be a coll. épületébe. Ezután dr. Horváth Ödön terjesz­tette elő azt a tervezetet, mely a coll. tanintézetek tanarainak meghallgatásával a bizottság előtt fekvő kérdés megoldására vonatkozólag általa készíttetett. A javaslatnak, mely 3 részből áll, t. i. 1) a coll. viszonya az egyházkerülethez, 2) a coll. tanintézeteinek egymás­hoz való viszonya, 3) a jogakadémia, minden egyes pontja beható tárgyalás és megvitatás tárgyát képezte. A bizottság tárgyalásai az egész napot elfoglalták, s mondhatjuk, hogy e tárgyalások eredményeként oly javaslat lesz a bizottság által az egyházkerületi köz­gyűlés elé terjesztve, mely ha életbe lép : a collegiumra nézve egy egészen uj életnek fogja kiindulási pontját képezni. Terünk nem engedi, hogy e javaslattal e helyütt bővebben foglalkozzunk, s csupán annyit akarunk belőle kiemelni, hogy a coll. 4 tanintézetének egysége ujabban és határozottabban kimondatott, az egységes coll. kerü­leti jellege határozott kijelentést nyert, s ennek foly­tán az egyházkerület pártfogói jogainak gyakorlása uj és fontos szabályozást nyert; a collégium szavazati joga ez egyházkerületi gyűléseken kívántatik: a collegiumi pártfogóság kérdése szintén szabályoztatik; a coll. tanin­tézetek egymáshoz való viszonya szorosabbá tétetik; a jogakadémiának, mint hazai vallásfelekezetünk egyetlen ily nemű tanintézetének a fenntartása és tovább fejlesztése alapelvül mondatván ki : a tanárok fizetésének emelése ja­vasoltatik s e tekintetben lépések tétetnek arra, hogy a foly­ton fejlődő derék tanintézet az egyházkerület és egy­ház-egyetem hathatós pártfogásában részesüljön s eset­leg államsegélyt nyerjen. Délben dr. Schmidt Gyula felügyelőnél fényes banquette volt, melyen számos sikerült felköszöntő mondatott. (—h.) * A köznevelési és közoktatási szervezet revi­ziója. Jövő évben tartandó zsinatunkra már megkezdődtek az előmunkálatok. A zsinati előkészítő bizottság iskola­ügyi albizottsága az alábbi megkeresést intézte a főtisz­teletű püspök urakhoz: 750—1890. Főt. s Méltóságos Püspök úr ! Az egyetemes konvent f. évi április havában Budapesten tartott ülésein elhatározta, hogy 1891-ik évben Budapesten országos zsinat tartandó, s e végre ki is nevezte a zsinatelőkészitő bizottságot, mely a maga kebeléből kiküldött tisztelettel alólirt iskolai albizottságot azzal bizta meg, hogy a köznevelés és közoktatás szer­vezetét, melyet az 1881. évi debreceni zsinat alkotott, revizió alá vegye az országos középiskolai törvény nyel egybevesse és öszbangzásba hozatala, valamint általában a változott viszonyok követelte módosítása iránt véle­ményes javaslatot készítsen. E tekintetben bátorkodunk mint zsinatelőkészitő bizottság Méltóságodhoz fordulni és a végzendő munka lehető alkotmányos eljáráson nyugvó, alapos sikerének érdekében tisztelettel kérni, kegyeskedjék albizottságunkat egyházkerületének e dolog érdemére vonatkozó becses véleményével megajándékozni, nevezetesen: kegyeskedjék felhívni a saját egyházkerü­letében fennálló gyakorlat szerint, akár az egyházkerü­leti iskolai bizottságot, akár egyenkint az iskolákat, hogy a revizió alá veendő köznevelés és közoktatás szerveze­tére vonatkozólag véleményt nyilvánítsanak, eddigi ta­pasztalataik nyomán szükségesnek mutatkozó módösítan­dókra nézve észrevételeiket tegyék meg. Albizottságunk Méltóságod szives közbenjárásától reményli, hogy tekin­télyes egyházkerülete elősegíti becses véleményezése által a magyarországi ev. ref. egyház iskolai főtörvé-

Next

/
Thumbnails
Contents