Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-19 / 3. szám

BELFOLD. A képviselőház közoktatási bizottságából. A képviselőház e legszorgalmasabb és legtermékenyebb bizottsága a szünet óta már számos ülést tartott s azokban érdekes eszmecseréket folytatott. A középiskolákról szóló jelentést Kovács Albert referálta. Behatólag foglalkozott a nem-állami középiskolák nyugdíj-intézetének kérdésével, elmondva ennek előzményeit, hogy 1883-ban ő maga indítványozta egy ily intézet felállítását s Trefort csakhamar hozzá is fogott létesítéséhez, de a fölmerült nehézségek miatt csakhamar abba hagyta. Az előadó helyesli az uj miniszter által az ügyben tett lépéseket, s a jövedelmi forrásokat is célszerűeknek és elégségeseknek véli. A nehézség, melyen Trefort megakadt és a melylyel most is meg kelt küzdeni, a meglevő gyámintézetek apró tőkéinek bevonása. E meglevő intézetek legtöbbnyire közösek az akadémiai (jogi és theologiai) és tanitó képezdei tanárokkal, a kik a tervezett országos intézetbe nem vonatnak be, s ezen kívül mindenik gyámintézetnek fenalló kötelezettsége is van az özvegyek és árvák iránt, melyet teljesíteni tartozik. E nehézségek csak ugy szűnnének meg, ha az uj intézet az akadémiai tanárokra is kiterjesztetnék. Protestáns intézetekben különben sincs oly éles határvonal a főiskolai (akadémiai) és középiskolai tanártestületek között, minőt a tervezet feltételez. — A görög nyelv tanítása ügyében megjegyzi, hogy ily fontos kérdés, ha oly élesen vettetik fel, mint a miniszter felvetette, gyors megoldást igényel valamely irányban, mert különben megzavarja az iskoiában a tanulási rendet. A statisztikai táblázatok közül felhívja a figyelmet arra, hogy a reáliskolába lépő tanulók közül csak minden 8—ik végezi be a nyolc osztályt, míg a gymnasiumi tanulók közül minden harmadik. Ez arra mutat, hogy maga a közönség sem tekinti a reáliskolát a főiskola igazi előkészítőjének, hanem csak a hiányzó szakiskolák (iparos, földmives kereskedelmi stb.) hézagpótlójának, melyek ha kellő számban állíttatnak, a reáliskolák maguktól elnéptelenednek. Előadó előtt már eldöntött kérdés, hogy a reáliskoláknak nincs létjogosultságuk. — A tandíj kérdésében azt vallja, hogy a középiskolai tandíjat oly magasra kellene emelni, hogy az iskolák ebből magukat fenntarthassák, a mivel aztán még azt is el lehetne érni, hogy a tehetségtelen szegény tanulók («szegény legények)), mint mondá) kiszorulnának a középiskolákból, a mi kívánatos is. Gióf Csáky A. miniszter előadja, hogy a felekezeti (miért nem egyházi? Ref.) és községi középiskolai tanárok nyugdíj-intézete tárgyában kibocsátott felhívását az iskolafenntartó testületek kedvezőleg fogadták, csupán nyolc iskolafenntartó vonakodik a belépéstől u. m. az erdélyi kath., gör. kel. és erdélyi szász, továbbá néhány városi intézet fenntartója. Az előadó által említett nehézségek el lesznek háríthatók, mert a meglevő nyugdíj-alapok nem fognak bevonatni, csak a nyugdíj-taxa befizetésére fognak alapul szolgálni; az akadémiai (akár jogi akár theologiai) és képezdei tanárok is befogadhatok lesznek a nyugdíj-intézetbe ugyanazon feltétel alatt, mint a középiskolaiak ; az iskolafenntartók által kifejezett kívánságok nagy részben tenkintetbe fognak vétetni. Az előkészítés már azon stádiumig jutott, hogy most már a valószínűségi számítás van folyamatban. — A görög nyelv tekintetében megjegyzi ismét, hogy az egységes középiskola felé törekszik; erre első lépés a görög nyelvsorsának eldöntése. E kérdés a külföldön is napirenden van s ott is egyszerűsíteni kívánják a középiskolai szervezetet. Soká a görög nyelv kérdését függőben hagyni ő sem kívánja; a szakköröket jobbára meghallgatta már, legközelebb egy szűkebb körű tanácskozmányt kiván összehívni tanárokból és más a középiskolai kérdés iránt kellő érzékkel biró férfiakból. Nálunk e kérdés kettős fontossággal bír a soknyelvüség miatt és azért, mert a középiskolák territoriális elhelyezése rossz, a min majd csak az egységes középiskolák létrehozása által lehet segíteni, átvivén a fölösleges intézeteket más helyre. A reáliskolák gyér látogatottsága épen az egységes középiskolai szükségességére vall. Arra igyekszik, hogy a görög nyelv dolgában a törvényhozás még ez ülésszak alatt dönthessen. Szathmáry, Schwartz, és Btrzeviczy Kovácsnak részint a reáliskolákról, részint a tandíj fölemelésről tett nyilatkozataira tettek észrevételeket; Kiss Albert a theol. tanároknak az országos nyugdíj-intézetbe való felvétele ellen emelt szót; Hermán Ottó a görög nyelv ellen nyilatkozott; Fenyvessy a tankönyvek gyakori változtatását helytelenítette, de üdvözölte a minisztert a görög nyelv kiküszöbölésére irányzott akciójáért; Klamarik f. Kiss megnyugtatására kijelenti, hogy az akad. tanárok belépése nem lesz kötelező. Kovács A. rövid polemikus felszólalása után Firczák elnök berekeszti a tárgyalást, kiválóan hangsúlyozva, hogy a kormány a vallás-erkölcsi szellem fejlesztését a középiskolákban hathatósan előmozdítani igyekezzék; mert — Gladstone szavai szerint — «ha valakinek eszébe jutna napjainkban a keresztyén alapelvekkel szakítani a nevelés-oktatás terén, ez az eddig elért kultúra végfelbomlását jelentené.)) r, t. GYAKORLATI LELKÉSZET. Bersier liturgiája. (Foh tatás.) Gyülekezet: Amen. Lelkész : Uram, könyörülj mi rajtunk! Gyülekezet: Uram, könyörülj mi rajtunk ! Uram, könyörülj mi rajtunk / Uram, könyörülj mi rajtunk ! Lelkész : Közölje velünk mindnyájunkkal az Úr Isten az ő bűnbocsátó irgalmának teljességét, részesítse bánatos lelkünket a feloldozás epedve várt jótéteményében és vezéreljen mindnyájunkat az örök életre. Amen! Gyülekezet : Amen ! A térdeplő gyülekezet feláll. Lelkész : Dicsérjétek az Urat! Gyülekezet: Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott és a kinek bűne elfedeztetett. (Zsolt. 32. I.) Áldjad én lelkem az Urat, és el ne felejtkezzél semmi jótéteményeiről. (Zsolt. 103. I. 2.) Lelkész: Avagy mindörökké haragszol-e ellenünk ? Es a te haragodat megtartanád-e nemzetségről nemzetségre ? Avagy nem elevenítesz-e meg minket ismét ? (Zsolt. 85. 6.)