Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-22 / 25. szám

Pirul a szép gyümölcs; a rét, mező kövér; Mindannyi kincs, melyet szív, elme föl nem ér. Ezüst, arany ragyog, de életet nem ád : Ki élsz, az Éltetőt fennen dicsérje szád! Ha én megadhatnám neked, jó Istenem, A mennyi jót tevéi ez életben velem: A föld legboldogabb lakója állna itt S rajtuk nyugosztaná hű lelke szárnyait. De minthogy oly csekély, mi bennem isteni, Bár véle, érezem, szívem, lelkem teli: Járván csüggedtlenül egy régi szebb uton, Jóságod, Istenem, csak hálálni tudom. Nagy-Kajdacs. Tóth István. A természetben. A természetben kelek, járok, Beszélnek hozzám fák, virágok, Hűs árnynyal kinál a csalit. Harmattól csillog a fa ága.. . Bokrok között erdő virága Regéli édes álmait. Az égen fényes nap világol, Bús várrom kéklik mesze távol ... S fehér tovnyocskák látszanak. Hímezve a rét vadvirággal, A berekben zeng víg madárdal, Gsörtetve foly a kis patak. A természet nagy templomában Fenségesség és annyi báj van, Itt lelkünk megnyugvást talál. Itt honol üdv és lelld béke, Hangzik hozzánk az Úr beszéde Villámok lobbanásinál. Zivataros, zord, rémes éjben, A vihar harsány énekében Szíveinkhez Isten beszél. Hallgatva szívünk dobbanását, Látva villámok villanását, Lelkünk remeg, — lelkünk remél! A természetben szép vagy élet ! Isten dicsősségét beszéled, Ezt tükrözik a csillagok. Bölcs e világnak alkotója... Az égen a nap tűzgolyója Az ő szerelmétől ragyog! Harang csendül partján az érnek, Az Úr hajlékába betérek, S zeng ajkamon buzgó fohász, Imát rebegek buzgó ajkkal Ahhoz, ki bár sujt, felmagasztal S «kihez nem járul változás!» Jármi. . Kosa Ede. BELFÖLD. Püspöki látogatás a vértesaljai egyházmegyében. Csákváron délután három órakor vette kezdetét az isteni tisztelet. A templom belseje puritáni egyszerűségről és nemes Ízlésről tanúskodik. Hófehérre meszelt falak, boltíves oszlopok, piros bársonnyal bevont szószék és úrasztala teszik vonzóvá, a szívnek kedvessé a szent helyet. Püspök úr az úrasztala mellé állva, mely körül a környék lelkészei foglaltak helyet, elkezdé szívreható, lelkes beszédét. Megemlékezett a gyülekezet múltjáról, ennek régi tagjairól, majd szólt a mostani nemzedékhez. Szólt úgy mint egy édes apa, ki gyermekeit, kik már felnövekedvén az apai házból kikerültek, még egyszer látni kívánja, s egybe gyűjti őket, hogy mielőtt ő végkép eltávoznék közülök, az életre szükséges bölcs tanácsokat, atyai intéseket szívökre kösse. Szólt szelíden, tanítólag, figyelmeztetve őket hibáikra, fogyatkozásaikra, kérve, sürgetve a hibák, fogyatkozások helyrehozását, ki pótlását. ((Üdvözöllek —- úgymond — szívem mélyéből, örömmel üdvözöllek k. atyámfiai, csákvári nemes gyülekezet. Mert bizonyságom a Krisztus, hogy örömmel jöttem hozzátok, hogy színről szinre lássalak, ismerjelek titeket. Örömmel állok meg e szent helyen is, hol egykor, az érdemekben megőszült Maller főesperes, e gyülekezet buzgó lelki pásztora, az egyházmegyének bölcs igazgatója, hirdette Istennek szent igéjét. S midőn itt szép templomotokban, tömött soraitokon végig tekintek, s az egyházmegye egyik legnépesebb s legvirágzóbb egyházával állok szembe : előttem áll annak múltja az emlékezet varázs tükrében, jelene a szivekbe ható szemléletben, jövője a remény szivárványában.)) S itt először is megemlékezett az egyház múltjáról, a templomnak a katholikusok általi elfoglalásáról, majd szólt az új templom építésről, őseik türelméről, áldozatkézségökről, midőn még a más vallásfelekezetűek terhét is hordozni kényteleníttettek. Ezután áttért a most élő nemzedékre, dicsérve bennük, hogy egyházukat, mely a közel múltban anyagilag már-már süly edetett, zavarokba jutott, helyre hozták, az adósságot letörlesztették, egyházi épületeiket jó karba helyezték. A hol ezt látom, ott a kisebb eltérések felett nem esem kétségbe. Végre figyelmeztette őket a borral való visszaélés káros következményeire. A szegényebbeket — kik az ünnepeket nem igen tartják meg — buzdította az ünnepek megszentelésére. Az egész gyülekezetnek szivére köté az iskolák rendbehozását, a szükséges tanerők beállítását, kisdedóvó intézet létesítését. «Volna még mondani valóm. Az életben egyszer találkozva— és talán soha többé! — olyan nehéz kibeszélni magunkat. De legyen elég türelmeteknek e próba tétele. Jertek könyörögjünk Isten szent lelkéért, hogy az tegyen bennünket buzgókká az ő szolgálatában.)) Másnap az iskolák megvizsgálása után, hol a tanítók a legnagyobb buzgalom mellett sem tudtak kellő eredményt felmutatni, mivel egy-egy tanító vezetése alatt ioo növendéknél több van, presbyteriumi gyűlést tartott püspök úr. Ezen a gyűlésen ismételve szívökre köté az elöljáróknak az iskolának szellemileg jobb karba helyezését. Ajánlotta nekik, hogy két állandó és egy egész éves segéd-tanitót tartsanak.*) Majd *) Volt is foganatja, mert a 3-ik tanítói állom ís rendszeresítésére azóta elhatározó lépés tétetett. Szerk.