Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-08 / 23. szám

volt, hogy az a mag, melyet ide hord, termő talajra fog-e itt találni ? S ebben a kedvbénító korszakban sem veszté el bizodalmát a magyar faj életereje, életképessége és SZÍVÓS kitartása iránt, mint a hogy utolsó lehelletéig is ezek képezték egyedüli vigasztaló reményét Magyarország fennmaradhatására nézve. Az elsők egyike volt, a ki belátta, hogy az anyagi jólét fejlesztésére egyrészt a parlamentárizmus helyes elveinek meggyökereztetése, másrészt az értelmiség és erkölcsiség emelése a legfontosabb tényezők. Ézen irányban fejtett ki intensiv publicistikai működést, s ezen felfogás terjesztése végett fordította le az angol classikus tudósok: Darwin, Todd, Mill Stuart stbek műveit. Mikor aztán élénkebb gazdasági élet kezdett az országban felpezsdülni, s számos egészséges eszme lépett a megvalósulás stadiumába: némelyeket e jelenségek túlzásba ragadtak, s egyszerre, még mielőtt a biztos alap meg lett volna, akarták a külföldi mintaállamok színvonalára emelni az országot. Dapsy László most ismét azok sorában állott, akik óva intették a nemzetet az erőszakos fejlesztéstől, s akik Cassandraszavukat hallatták a még akkor kicsibe vett tengerentúli verseny s az akkor divatba jött exklusiv agrarius irányzat dolgában. Megérte, hogy amit a jelenségek józan és éleseszű bírálata alapján megjósolt, be is következett. Legelső, fellépő munkája, mely országszerte feltűnést keltett, «A talajkimerülés befolyása az államok életére» 1868-ban egy magát végtelen gazdagnak hivő és asaját zsírjában fuldokló)) országnak szánt jóslat volt. Mint Széchényi az ő ((Politikai programmtöredékei»ben a forradalomtól, úgy óvta Dapsy a pazarlástól nemzetét e művében, mindkettő hiában, s hogy menynyire igaza volt Daps}mak előrelátásában, csak most utólag látjuk, midőn a magyar buza egyrészt a tengerentúli verseny, másrészt és főleg sikertartalmának csökkenése folytán az európai világpiacokon mindjobban veszti uralgó befolyását; most látta be az Akadémia is Dapsy akkori szavainak igazságát, s az idén a magyar buza sikertartalma csökkenésének vizsgálatára nagyobb pályadíjat tűzött ki. Debuisset pridem 1 Mint lángtevékenységű fiatal ember minden téren, melyre hajlama vonzotta, maradandót teremtett. — A ((Természettudományi Társulat)), mely az alkotmánytalan évek alatt csak tengett-lengett, nagy lendületét egyrészt a tapintatos vezetésnek, másrészt annak a nagy eszmének köszönhette, melyet Dapsy dolgozott ki fáradságot nem röstellő gonddal a legapróbb részletekig : könyvkiadó vállalatának. Az a szép vállalat, mely eddigelé 40 termetes kötetet bocsátott a nagy közönség rendelkezésére, köztük Reclus, Cotta, Helmholtz, Johnson, Arago, Tindall, Darwin, Huxley, Lubbok, Háckel, Liebig, Humbolt, Erisman, Emery és más világhírű tudosok alapvető remekműveit s két oly magyar diszművet, mely bármely irodalomnak becsületére válhatik, mint Hermann Ottó ((Halászat könyve» és Lóczy « Chinai birodalom leirása» : e vállalat eszméje Dapsytól eredt, s így a természettudományok újabb lendülete Magyarországon nagyrészben az ő érdeme. Ezenkívül ezernyi apró cikke a különböző szakközlönyökben és különösen a lelkével összeforrt aMagyar Eöld»-ben mind termékenyítő por volt, melyből részint virág, részint gyümölcs fakadt s a magyar tudományt táplálta. Társadalmi téren hasonló átható működésre törekedett. Mint tanár 1867 óta az ország szívében, egy tekintélyes fővárosi tanintézetben működvén, befolyást nyert a budapesti társadalomra, mely benne a széles alaposságú tudóst méltán tisztelte. Felolvasásai, előadásai egyletekben és iskolákban a józan conservativizmus és mérsékelt haladás eszméit hirdették. ((Művelődés!)) — ez volt egyik jelszava; európai eszmék az elmaradottság helyén, modern látkör és elfogulatlan szem, ezek eszközei. Minden hasznosat értékesíteni a magyar faj javára, mit a külföld felmutathat, de megtartani faji jellegünket és a magyar faj becsületességét : szüntelen ezt hirdette. ((Dolgozni!)) — a második jelszó. Nincs henye idő, mert «az idő pénzo, és a pénznél is több : az élet. Qui habét tempus, habét vitám, ha jól értékesíti. Ezért mutatott mindig rá a szívós kitartást! és folyton dolgozó germán fajokra, ellentétben a dolce far nientét és az érzéki élveket kedvelő román fajokkal szemben, s utánzandó például ezért állítá szemünk elé mindig a folyton tevékeny Angliát. De szigorú meggyőződése volt az is, mit egy nagy magyar költő szépen fejezett ki e szavaiban : «Minden államnak támasza s talpköve: A tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledől s rabigába görnyed.* ((Erkölcsös élet» — a harmadik nagy jelszó. Testi és lelki tisztaság minden tekintetben, mely a jelenlegi Magyarországnak nem ajánlható eléggé. S ő életében is példát mutatott minden jelszavára, mert ritka tudományával, aranybecsületességű, szeplőtlen életet és lankadatlan munkát egyesített. Mint utolsó szavai egyike mondá : «a katona fegyverével, az író tollával kezében hal meg» — beteljesült rajta, mert lázas tevékenységének csak a halál vetett véget. De eszméi megmaradnak s nyom marad utána az idő homokjában. Mindig el lehet róla mondanunk szeretett angol költőjének, Shakspere-nek eme szavait: 1 Szelíd volt élte, s ugy vegyültenek Az elemek benne, hogy fölkelhete A természet s magának mondhatá: — Ez férfi, volt /» Dapsynak tudományánál csak igénytelensége volt nagyobb. Valódi bölcs volt, ki a kicsinységekkel nem törődött, ki, mint egy uralkodó, fölötte állott mindennemű aprólékos szabályoknak, mik egy modern embert minden lépten-nyomon lekötnek és korlátoznak, s kinek oly kevésre volt szüksége a munkán kívül, melyből sohase volt elég neki, mint senki másnak. Ha Hellasban él vala, a hét hires bölcs között emlegetik nevét; nálunk nem értvén mindenben magas röptű gondolatait, különcnek tárták, kik nem ismerték. Mert kevesen ismerték őt, még azok közül is, kik két évtizeden át érintkeztek e csodálatos férfiúval. Huszonöt éves korában már vén ember volt, kinek magas homlokát teleszánták redővel a tanulmányozásban telt néma éjszakák, melyek alatt a természet mély titkaihoz férkőzni iparkodott. Neki nem volt ifjúsága, gyermekkorából egyszerre lépett a vén korba, midőn mint 22 éves gyermekifjú egy vén nemzet közepébe jutván, ott a heves magyar ifjúból két év alatt komoly, túlérett öreg skót lett. É két év volt a fordulópont, ez tette Dapsyt azzá, mi valóban lőn. A magyarhoni protestáns egyházaknak az a megbecsülhetlen régi hagyománya, hogy a theologiát itthon végzett jelesebb ifjakat néhány évre, az alapítványok költségén, külföldi egyetemekre, különösen pedig protestáns országokba — Németországba, Hollandiába s Angolországba — küldik ki: nyújtott alkalmat Dapsvnak is kiváló tehetségei kiművelésére.