Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-08 / 23. szám

iránti buzgóságot ki ne oltsa szívetekből. A földhöz való túlságos ragaszkodásból ered : a házasság kötésnél nem a szívek, hanem az érdekek egyesítésére való törek­vés. Ugyanez szabályozza a gyermekszületést, miből származó baj még lappang, de az anyakönyv már vilá­gosan kiált. A családi és atyafiak közötti versengés, viszálkodás is pusztulással fenyeget stb. Vajha mindezek megszűnnének s ezért imádkozott püspök úr az egek Urához. Az iskolában 50 tanköteles közül mintegy negy­ven jelen volt. írni olvasni tudtak, a vallás tárgyaiból is meglehetősen feleltek, többi tantárgyakban azonban egy kissé gyengék voltak. De ezen nem is csodálkoz­hatunk. A tanítónak összes fizetése csak 200 forintra megy és így a megélhetés, a családfentartásának gondja sokszor lankasztja kedvét, zsibbasztja munka erét. Azt hiszem, püspök úr is szemei előtt tartotta ezt, midőn a vizsgálat végeztével így szólt a növendékekhez : kedves gyermekeim, meg vagyok feleleteitekkel elégedve. A presbyterium ülésén bölcs tanácsokat, utasítá­sokat adott püspök úr, hogy miként tarthatják fenn egyházukat, majd pedig az egymás között viszálykodó elöljárókat — figyelmeztetvén őket a testvéri szeretetre — békítette össze. A helybeli plébánus meglátogatása után vissza­indult püspök úr az estéli órákban Alcsúthra. Alcsúthon május 3-án reggel tartá püspök úr az istenitiszteletet. A templomot, mely virágkoszorúkkal volt felékítve, az ünnepi ruhába öltözött közönség zsúfo­lásig megtöltötte. ((Sokszoros örömérzet melegíti keblemet — úgy­mond püspök úr — midőn az alcsúthi egyházba lépek. E vidéken az alcsúthi egyház egyike a legrégibb, legte­kintélyesebbeknek. Már 1620-ban rendes lelkipásztorral birt és sokáig egész körnek volt központja, a felcsúthi bodméri, dobozi, acsai ma anya-, akkor még leány-egy­házak ide tartoztak. A régiség s az általa betöltött sze­rep fontossága, egy iránt kegyeletre indít. De ha magán a községen szét tekintek, a természet bájain, melyek vidékét koszorúzzák, s melyekhez oly fenséges kezek munkája járult, a melyek a hová nyúlnak, a mit érinte­nek, csak áldás kél nyomukon, a magyarnak örökre felejthetetlen József nádor áldott keze, ki e paradicso­mot Isten után teremtette, s a mostani birtokos, a leg­magasabb és legnépszerűbb főherceg, a kire min­den magyar hazafi tisztelettel és kegyelettel tekint, ezért is kegyelettel állok meg az egyház kebelében, mely e nagy lelkű kegyes lelkek jótékonyságát oly sokszorosan érezte és érezi folyvást. S midőn itt megállva széttekintek, reátok fordítva szemeimet, az alcsúthi régi egyház mai nemzedéke, csak egy óhaj­tás dagasztja keblemet, vajha a ti lelketek is oly fogé­kony legyen a belévetett jó magvakra, mint e feje­delmi kert termékeny talaja, hogy az evangyéliom áldott magvaiból százszorosan hajtson ki minden gyökér szál, virágozzék oly dúsan és teremjen oly gazdag gyümöl­csöket, mint ez a gyönyörű kert, melyben Istennek és embernek öröme telik. Oh mért hogy az emberi szív és lélek nem oly háladatos, mint a természet kebele. Ezután Krisztus felséges példázatai közül felemlíté a mag­vetőről és a gazdáról szólókat, és a gyülekezet tagjaira alkalmazá. Ti köztetek is vannak — mondá — kiknél a mag az országútra esik. A főhercegi udvar sokaknak ád munkát, kenyeret, gyermekeiteknek is jó napszámot, vájjon hálát éreztek-e ezért szívetekben, vájjon a vasár­napot ünneppé szentelitek-e? de sokaknak akkor is kedvesebb a pince, s leikök országútjárói a madarak is elkapkodják azt az egy-két búza szemet, a mi Isten igéjéből valaha, véletlenül reá esett. Nincs-e közöttetek kőszikla szív is ? Nem látjátok-e azokat az álművelt okoskodókat, a kiknek már nem is kell az ige, mert az nem a mai világ fiainak való. Hát a tövis és a gaz, ez a köztetek uralkodó bűnök, nem nyomják el a kikelt jó magot? Vagy nézzük a másik példázatot, hogy növek­szik a konkoly a búza között. íme a szegényebbek igye­keznek buzgólkodni, megadják tartozásaikat, sőt még Isten dicsőségére is áldoznak valamit. Köztetek a gaz­dagabbak megróják ezért a szegényt, kicsúfolják őket, ne hogy nekik is áldozni kelljen, ha megdicsérik a jó j példát. Majd inté, figyelmezteté őket a gyermekek pon­tos iskoláztatására, a családi élet tisztaságára, a test­véri szeretetre, egyetértésre, békére. És ezen atyai sze­retetből származó intő, figyelmeztető beszéd után, buzgó fohászban kérte a Mindenható Istent, hogy áldja meg az uralkodó családot és annak itt élő nemeslelkű tag­ját, gondviselő szelleme pedig őrködjék e gyülekezet felett, hogv az igének magvai jó földbe essenek és a hívek szívében, leikében teremjenek gazdag gyümölcsöt. Az iskol a megvizsgálása után, presbyteriumi ülést tartott püspök úr, hol az egyház ügyeinek megbeszélése végeztével, megdorgálá az elöljárókat szűkkeblűségökért, hogy azon alapítványhoz, melyet egy nemes lelkű úrhölgy tett a vértesaljai egyházmegye egyik szegényebb sorsú gyülekezetében a lelkészi javadalom emelésére és melyet püspök úr az alcsúthi gyülekezetnek adott át, oly kikötéssel, hogy a gyülekezet is évenként járuljon ezen összegben pár forinttal, mindaddig míg a tőke a 100 frtot el nem éri és akkor száz évig ez az összeg gyümölcsözőleg kezeltessék és majd az idők folytán fel­növekedett tőkének kamatja, fele részben a lelkész, fele részben pedig a tanító fizetése javítására fordíttassék. Azonban ezen pár forintot, bár a gyülekezet pénztára könnyen megbírja, az elöljárók csupa irigységből saj­nálják, nehogy valaha a lelkész és tanítónak jobb sorsa lehessen. Lovasberény. Urházy Lajos, ev. ref. lelkész. A tiszántúli egyházkerület közgyűlése Debreczenben. A tiszántúli egyházkerület tavaszi közgyűlése junius - 2-án vette kezdetét, melyen a tagok oly nagy számban vettek részt, hogy a zsinati nagyterem tökéletesen meg­telt. Révész Bálint püspök úr gyöngélkedése miatt meg nem jelenhetvén Kiss Áron, mint legidősb esperes fog­lalta el az elnöki széket Vállyi János főgondnok mellett. A helyettes egyházi elnök megható szép imádság elmondása után kegyelettel emlékezett meg Révész Bálint gyengültségéröl, mely miatt ő akadályozva a gvülésen való megjelenésben. Valóban mélyen sajnálni lehet, hogy a szellemileg élénk s oly lekötelező modorú püspök lábbaja miatt házán kívül nem jelenhetik meg a gyűlésekben, de házánál nagy fontosságú ügyek felett tartott tanácskozásokban még most is részt vesz, azo­kat vezeti. A gyűlés tagjainak igazolása s illetőleg annak megállapítása után, hogy a tagok megjelentek, a köz­gyűlés több egyházi és iskolai jelesünk haláláról emlé­kezett meg, s azok iránti rokonszenvét és kegyeletét jegyzőkönyvben kivánta megörökíttetni. Geduly Lajos és Czékus István ág. hitv. püspökök halála is kegye­letes megemlékezéssel vétetett jegyzőkönyvbe.

Next

/
Thumbnails
Contents