Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-25 / 21. szám

elfelejti anyai szíve az oly sok nép megtartása gondolatában!" Tessék hát felállítani a katholikus jogi egyetemet... mikor még Franciaországban is ilyet mernek tanítani!... És a mi különös, a ki a fejedelmet megtámadja, az engedelmesség ellen bujtogat, s az állam békéje megzavarására működik, azt mint felségsértőt, mint országháborítót börtönre vetik... s íme ezeket az eszméket a hatalmak szeme láttára csepegtetik az ifjúság szivébe. # * { > *• Álljon itt még egy másik okoskodás, mely a katholicismust felibe helyezi a bibliának; s kimondja nyiltan, hogy nem ennek, hanem neki kell engedelmeskedni. Amerika egyik híres kath. prédikátora, Enright atya, egy prédikációjában imígy nyilatkozott: «Vegyük p. azt a napot, melyet megszentelünk a vasárnapot. Mely jogon ünneplik azt a protestánsok?... Talán azért, mert a sz. irás azt parancsolja, hogy megemlékezzél a nyugalom napjáról és azt megszenteljed ? De ha hinnünk kell a Bibliában, akkor a nyugalom napja a szombat. Mindenki tudja, hogy a vasárnap a hétnek első napja, míg a biblia által kivánt nyugalom napja, a hetedik nap. Több izben tűztem már ki 5000 fr. jutalmat annak, a ki be tudja a bibliából bizonyítani, hogy nekünk a vasárnapot kell megszentelni ... de ez ideig még senki sem jelentkezett; s ha bárki e városban csak egy bibliai bizonyítékot tud is felhozni, holnap nyilvánosan fogom neki a jutalmat átszolgáltatni. Addig azonban állítom, hogy a mi szent anyánk, a katholika egyház az, mely a szombati nyugalmat áttette vasárnapra, vagy is a két első napjára. Nem csak kötelezővé tette mindenkire nézve, de a Laodiceai zsinat Kr. u. 364 átokkal sújtotta mindazokat, kik nem a vasárnapot tartják ünnepnek és nyugalom napjának. Melyik egyháznak engedelmeskedik az egész művelt világ ? Annak, melyet a protestánsok minden kigondolható gyalázatos címmel illetnek ; elnevezik antikrisztusnak, scarlatszinű fenevadnak, Babylonnak stb. s azt állítják, hogy ők a bibliát tartják tiszteletben; s pedig a vasárnap megünneplésével elismerik az általuk gyalázott egyház tekintélyét. A biblia ezt mondja : szenteld meg a nyugalom napját... tehát a szombatot; de a katholika egyház ezt parancsolja : szenteld meg a vasárnapot... s lám, nem a bibliának, hanem neki engedelmeskedik az egész művelt világ.» Lehet e már agyafúrtabb okoskodás ennél! * * * Mindezeknél fogva, ha az ismert világban beszélő 2463-féle nyelvek (587 Európában; 896 Ázsiában; 276 Afrikában; és 1204 Amerikában) mindegyikén tudnék beszélni, mindnyájával azt kiáltanám, hogy a katholicismus szelleme ma is csak az, a mi volt a középkorban ... sőt a Mária és csalhatatlansági dogmák által még setétesebb és hogy az üldözés és erőszak fegyverét sem rakva le véglegesen, csak pihenteti, s előveszi ott és azonnal, mihelyt kedvező neki a levegő. Bebizonyította ezt közelebb Kanada egyik grófságában is, a hol a protestáns misszionáriusokat egy ötszáz főre menő kath. tömeg megtámadta, meghajigálta és megverte s a rendőrség csak úgy tudta őket a felbőszített tömeg további boszujától megszabadítani, hogy fedezettel kisérte el őket egy másik városba. Történik-e ma ilyen gyalázatos eset protestáns városban ! ? Csúza, 1890. Hetesy Victor. ref. lelkész. IRODALOM. ** A „Magyartanítóképző" áprilisi füzete következő közleményeket hoz: 1. «A tanítóképzés)) rovata alatt : Regéczi József «A képzőintézeti növendékek gyakorlati kiképzéséről)) értekezik. Értekezésének resultatuma ez : «Növendékeink gyakorlati fellépése jelenlegi rendszerünk szerint csak vendégszereplés. Á növendék nem ismeri a tanulókat; saját tapasztalásából nem ismeri a bevégzett tan-anyagot. Végre a részleges célra tekintve : nem egyes leckékre, hanem a fődologra — a nevelésre kellene a kiváló figyelmet fordítani. Ezt akkor véli elérhetőnek, ha az utolsó évfolyam majdnem teljesen a praxisnak lesz szánva. A növendék a tanárok kritikus szeme láttára az egyik harmadban tanítson történetet az 5. és 6—ik osztályban, a 2-ik harmadban pl. anyanyelvet a 3—ik s 4-ikben, s végre a 3-dik harmadban számtant az 1 — 2. osztályban. Ily módon valamenynyi növendéket el lehetne egyszerre gyakorlatilag foglalni s mindegyik egy önálló egészet alkotó és nagyobb feladatot kapván megoldásra, teljes erejével, ambitiójávai stb. mélyedne is abba.» 2. Radó Vilmos : «A tanítónövendékek gyakorlati kiképzése)) cimű cikkében kimondja, hogy «nem elég az időt szaporítani)), hanem az alkalmat a gyakorlatra meg is kell sokszorosítani. Más szóval: a tanítóképzők mellett fennálló osztatlan gyakorlóiskolák osztott iskolákká alakítandók át.» 3. Újvári Mihály ((Gyakorlati kiképzése cím alatt Grézló Jánossal polemizál. 4. Egner Adolf tkp. zenetanár: «A tanítóképezdei zenetanításról)) írván kimutatja, hogy míg nálunk (az állami intézetekben) ének, módszer, hegedű, zongora, orgona, elmélet számára összesen 14 óra van adva, addig Németországon 24. ígéri, hogy a tkp. zenetanítás hiányait bővebben fogja fejtegetni. 5. ((Észrevételek és javaslatok a tanterv módosítására)) cím alatt cikkeznek: Lázárné Kasztner Janka a neveléstani tárgyakra, Keul Sarolta a magyar nyelv és irodalomra és dr. Lázár Gyula a történelemre vonatkozólag. Az első ezzel végzi: ((Mutasson példát az igazgató cs a gyakorlóiskolai tanító arra nézve, hogy miként kell egymás meggyőződését tiszteletben tarani.» Keul szerint: ((Nagyon szükséges volna nemzeti nyelvünket (a némettel szemben), több gondban részesíteni.)) (Bizony helyeseljük!) Nem kevesebb igazságot mond dr. Lázár, hogy «az eddigi óraszámmal és beosztással a világ történelem kellő sikerrel tanítása majdnem lehetetlen.)) Javallja: a hazai történelmet 3 órával a II. osztályban, az ó- és középkor történetét a III. osztályban és az új-kor történetét a IV-ik osztályban különös tekintettel Magyarországra.)) 6. «Népoktatás» rovat alatt van Lakits Vendel stb. «Fölhivása)) s a IV-ik egyetemes magyar néptanítói gyűlés tárgysorozata; melyet a politikai lapok is hoztak; továbbá: 7. Somogyi Géza ((Egységes középiskola)) cimű cikke, melyben nemzeti egységünk alapkövét látja, s melynek Vl-dik osztályából újoncoznának a gymnasiurnok stb. 8. Sztankó Béla ismerteti a «zenetanítást a budai állami tanítóképezdében.)) Két irányban szól pedig erről, és pedig elsőben is szervezetbe vágó intézkedésekről. Ezek egyike a felvételi vizsgálatok elrendelése, a másik az egyházi zenetanításának életbeléptetése. 9. Margitai János : «A horvát-szlavon népoktatás-