Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-25 / 21. szám

Harci síkon készen áll a tábor, Mind megölni bennem, a mi szent. Hogy legyőzzem gyenge, tőlem távol; Csak szerelmed bajtól a mi ment. Légy vezérem földi utaimban, Lelkesítőm dolgaim között. El ne égjek súlyos bánatimban, Hogyha kínhoz durva lánc kötött. Tűrjem, a mit Istenért kell tűrnöm ; Tegyem, a mit tenni bírhatok. Idvezítőm vére mossa bűnöm, Hogyha ellent már nem állhatok. Szállj le lélek, szállj le a szívembe; A míg élek, benne végy lakot; Hogyha méltó lennék jutni mennybe, Boldog éltet végre lássak ott. Nagy-Kajdaes. Tóth István. Pünköstben. «Óh szent lélek, hívek bölcs tanítója,)) Tedd buzgóvá, szenteld meg ünnepünk, Hogy minden nyelv csodás erődet szólja S teljes szívünkből zengjen énekünk. Taníts minket jól megismerni Téged .... S Jézust, a ki Atyánk által miénk lett, S váltságunkért meghalt s feltámadott .., E világnak idvességet adott! jövel mi hozzánk ! s töltsd be szíveinket Szent buzgósággal e nagy ünnepen; Ha csüggedünk s felénk a sírok intnek : Beszélj mi hozzánk tüzes nyelveken. Erősíts minket vész közt csüggedőket, Világosítsd a «sötétben ülőket.» Hitünk Általad éljen, hasson itt Mind a «velőknek megoszlásokig!)) Ügyefogyottnak légy Te pártfogója, És végy körül bennünket untalan ; Te légy szívünknek megvigasztalója, Oszlatója — ha olykor búja van! <(Te vagy a hit szerzője» s éltetője... Te vagy bennünk a «jó» elvégezője, Te, csak Te gyújtasz szíveinkben lángot. . . Te szenteled meg ez egész világot! Nem kérünk most mi szólást sok nyelveken, Nem kérünk, hogy tégy velünk ma csodát; Csak ihlesd meg lelkünket ez ünnepen, Hogy érthessük az Isten szózatát. Lakozzál bennünk és adj reménységet, Békességet, hitet, idvességet... Mit templomként köztünk építél fel, Leszállva közénk «égi tűz jelével!» Lakozzál bennünk, a meddig csak élünk, S legyünk mi Néked «élő» templomod; Míg Téged bírunk, a míg csak remélünk, Szívünk oltárán hit lángja lobog. Ránk szórja lángját, ránk szikráit égve Menyből Jövő szélnek lebbenése ; Megszenteltetvén Általad ez élet . . . Alleluját zengünk mi Te néked ! Jármi. Kosa Ede. KÖNYVISMERTETÉS. A Neveléstudomány Késikönyve. Irta Felméri Lajos. Kolozsvár. Szerző saját kiadása. 1890. XV. + 686 nagy 8-rét lap. Ára 6 frt. Egy terjedelmes és kiváló nagy becsű neveléstani kézikönyv hagyta el a legközelebb mult hetekben a sajtót, a mely iránt az előzőleg már úgy a szaklapokban, mint a napi sajtóban közlött mutatványok nagy érdeklődést keltettek, s az azóta felette megjelent bírálatok jóformán egyhangúlag igazolták is ez érdeklődés teljes jogosultságát. Neveléstudományi irodalmunk a rendszeres nevelé. tani munkákban meglehetősen szegény s a mennyiben van is egy-két mű, az is tökéletesen idegen átültetés, sokszor nem is átdolgozás, hanem csak fordítás. Eltekintve azoktól a munkáktól, melyek egyenesen a paedagogiumok tanuló ifjúsága számára kézikönyvekü'l' készültek, eddig az ujabb irodalom csak Lubrlch Ágost Nevelés tudományával dicsekedhetett, ha ugyan volt volna oka e merő compilatióval, ecclectikus fércelménynyel, nehéz stylusú, minden magasabb egység és rendszer nélkül való, erősen tendentiosus irányú művel dicsekednie, a melyről bátran elmondhatjuk, hogy a mi jó benne az nem új és nem a szerzőé, s a mi új benne és szerzőjéé, az meg nem jó. Ügy hogy megfoghatatlan, hogy egy oly szűklátkörű munka miként tarthatta fenn magát eddig is. Neveléstani irodalmunk felett kemény bírálatot mond Felméri is, midőn az előszóban így ir : «paedagogiai íróink nagy többsége bámulatos buzgalommal irta le német mestereinek ezerszer felelevenített mondókák, melyekben rendszerint nyoma sincs a gyermeki természet megfigyelésének)). És ő most ezektől eltérőleg be akarja vezetni az olvasót abba a lélektani laboratóriumba, hol a gyermeki lélek mozdulásait oly jól esik megfigyelni s e megfigyelések alapján ír egy inductiv paedagogiát. Vájjon igazán azt-e ? ! «A nevelés igazi jelentésében nem egyébb, mint alkalmazásban levő psychologia» (VI. lap). «szintúgy, mint a hogy a természettan nagyjában alkalmazott mathesis. Ennél fogva a paedagogus oly viszonyban van a psycbologussal, mint a physikus a mathematikussaU (39. lap.) stb. És mégis inductiv ? ! Korunkat annyira lefoglalták maguknak a természettudományok, hogy a vizsgálódás és tudomány minden körére alkalmazni akarják az irók nemcsak a természettudományok nagy elveit, igazságait, az által ok felállított törvényeket, melyek elől valóban kitérnünk lehetetlen : hanem még módszerét is igyekeznek épen oly dogmatikus merevséggel alkalmazni, mintha e módszer már minden dolognál és minden tudománynál csalhatatlan volna. E módszer alkalmazása azonban egyenesen lehetetlen épen a nevelés terén. Itt kísérletezni, valószínűségi hypothesisek igazolására experimentálgatni nem lehet. Az pedig, hogy meg kell figyelni a gyermek lelkének mozdulásait s egyénivé tenni mindenkire nézve a neveléstani általános elveket és nem lehet és nem szabad minden individuumot egy kaptafára húzni, hanem