Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-18 / 20. szám

véd, Peák Béla kir. aljárásbiró, Inotai a Ferencz-József csatornái részvény-társaság pénztárnoka, ki a lelkesült vendégek között gyűjtést rögtönzött egy olyan alapra, melynek kamatjaiból egy szegény sorsú jó templomi énekes gyermek jutalmaztassék. A szép összhangban lefolyt díszebéd d. u. 5 órakor a Vörösmarty «Szózatjának)) eléneklésével ért véget. Hogy e szép ünnepély ily fényesen sikerült, ennek érdeméből az oroszlánrész Molnár Húgó lelkészünket illeti. Ő egymaga 700 frtot^ gyűjtött az orgonára s alig 3 éves lelkészkedése alatt Újvidéken annyira megnyerte hívei szeretetét, hogy egyházközségünk a legközelebb húsvéti ünnepek alatt papi fizetését egyhangúlag évi 100 frttal javította meg. A mult évben fölépíttette a 3 —i k iskolát, rendszeresítette a 3 —ik tanítói állomást és kieszközölte egyházunk és iskolánk javára a városi évi segély fölemelését.! De megtisztelő bizalmával a városi közönség is felkereste. A lefolyt télen városi és közigazgatási bizottsági taggá választatott, s mint ilyen a központi választmányba is beválasztatott. Köztisztelet és becsülés környezi minden felől az ezekre méltán érdemes derék lelkészünket, ki egyházunk és a lelkészi karnak is egyik kiváló tagja! (Elismerés illeti meg a tevékeny lelkészt, tisztelt barátunkat, de nem kisebb dicséretre érdemes az újvidéki buzgó református gyülekezet is, melynek hazafias és egyházi érdemei előtt tisztelettel hódol e Lap Szerk. is.) Újvidék, 1890. máj. 6. Papp László, mérnök. Utóhangok a nagybányai egyházmegye közgyűléséhez. (Folytatás és vége.) A 16-án folytatott ülésen a volt mikolai lelkész fizetéshátraléki ügyével *) kapcsolatban a presbyterium felelőssége is szóba jött, nemcsak, hanem kimondatott, hogy az uj presbyterium a defungált presbyterium mulasztásaiért — nem felelős, és ez a nagyhorderejű kimondás — az egyházmegye jogi szakemberétől, ügyvédjétől származott. Vájjon úgy volna-e jó a kérdés megoldása s a zsinati törvény 28. §-a, különösen ennek 5-ik 13. s 14-ik pontjainak helyes magyarázata? Az 5-ik pontban ((kötelessége a presbyteriumnak az egyházi és iskolai adók, tartozások, kivetése, behajtása, a meghatározott időben pontos kiszolgáltatása)); a 14, pontban «a presbyterek mindazon károsodásért, mely a presbyterium tette, vagy mulasztása által okoztatik, kárpótlással tartoznak)), s a 8. ponthan «az egyházközséget az egyházi s polgári hatóságokkal szemben a presbyterium elnöksége képviseli.)) E szerint a presbyterium felelősségét a törvény kimondja — a felelősség mikéntjével azonban adós marad; azt azonban semmi jogi kapacitás nem mondhatja, hogy a mult presbyterium mulasztásaiért a jelen presbyterium nem felelős. Hová fennének a volt presbyterium által alkotott okmányok, hova lenne például a belhivatalnoki díjlevelek értéke — amaz ügyvédi elv fentartása esetében stb. ?! Igenis a jelen presbyterium a mult törvényes esetekben megtörténhető mulasztásaiért is közvetlen felelős az utódság természetjogi elve szerint, csakhogy a mulasztást elkövetett presbyterium ellenében kártérítési keresettel lehet és kell élni. A presbyterium *) Ez ügy részletes ismertetését és cikkíró ehhez fűzött észrevételeit mellőztük, mert a tractus határozata ellen fellebezés történt az egyházkerületre. Szerk. felelősségének mikéntje tehát szintén szabatos meghatározásra vár zsinati törvényeinkben, mert ennélkül miként a belhivatalnokoknak, úgy az egyháznak sok és nagy károk okoztatnának, nemcsak hanem még az egyház erkölcsi méltósága s jogi megbízhatósága is ingadozó alapon állana. És egyházmegyénk gyűlésének tetemes számú tagjai az ügyvéd úr által hangoztatott elvet látszottak elfogadni! Kár volt ezt is szavazás nélkül átbocsátani. Ünneprontási eset is jelentetett be Kakszentmártonról. Egy ottani új birtokos úr, ki az egyházi adókötelezettséget birtoka után, melytől a közellevő Szatmáron egyházi adót nem fizet — elvállalta ; elválasztatott főgondnoknak, s azt elfogadva — ezen kitüntetéssel élt. Azonban ekéi Nagypénteken szántottak, s a közmegbotránkozást okozó tény miatt azon kitüntető hivataltól felmentetett, s ő remárkul megtagadta továbbra az egyházi kötelezettségek teljesítését, levelében, melyet a lelkészhez intézett kifejezvén, hogy jobban tenné lelkész, ha a bigottságot nem ápolná stb. Ismét az egyházmegyei ügyvéd megrovása folytán az ünneplés hátrányára, a jelentő lelkész kurtát húzott. Hát hiszen az 1868: LIII. tc. 19. §-a elég negatív törvény az ünnepek megtartására nézve, s a polgári bíróságok e törvénynél fogva habár a rnásfelekezetűeket nem kötelezik is más vallásfelekezetbeliek ünnepei megtartására, de a saját felekezetbelieket hallgatólag igen, habár nem marasztják el a saját felekezetűeket sem ünnepeik megrontásáért. Ezért adja magát elő különösen uraink részéről az ünnep megrontása. De ha felségileg szentesített törvényeink 15. §-a szerint tartozik mindenki egyházközséghez tartozni; ha a 18. §. második kikezdése szerint az egyházközségi tagoknak kötelességük a fenálló egyházi törvényeknek, rendszabályoknak engedelmeskedni; ha a 28. §. 3-dik pontja szerint kötelessége a presbyteriumnak felügyelni, hogy saját ünnepeinket a tagok híven és illendően megtartsák; bocsásson meg az ügyvéd úr, s bocsásson meg a polgári biróság, ha kérdésbe tétetik : miért nem respektálják a királyilag szentesített positiv törvényeket, s miért kapaszkodnak az orsz. törvény negatív értelméhez, melyeket azonban összeegyeztetni csak az nem tud, a ki nem akar? Bizony a jus advocatiáenak ily esetekre is tüzetes kiterjesztése a jövő zsinat teendője; sőt az orsz. törvényhozásnak teendője lenne azt a 19. §-t positiv alakban formulázni, s ez által az egyházak hatóságait a tagok irányában s a bíróságoktól követelhetőkre nézve, határozottabb álláspontra helyezni; egyszersmind elkötelezni a ker. felekezeteket egy, a Gergely-féle naptár használatára, s ünnepeik oly megtartására, hogy e tekintetben a viszonosság ne csorbíttathatnék, mely különösen vegyes községekben oly kívánatos. Elvárjuk ! A prot. egyházat még a világiakban legtelhetetlenebb ember sem vádolhatja sok ünnepléssel; a Krisztuson mint egyetlen fundamentomon alapult egyházunk nagy jelentőségű, egyedül Krisztus megváltó pályája legkiválóbb jeleneteire emlékeztető ünnepeinket tehát nagy hátramaradás félelme nélkül könnyen megtarthatja mindenki, de különösen a falusi földmíveléssel foglalkozó nép, mely előtt jó példával járni épen uraink volnának hivatva. Azt a már máskor is észlelt hátrányt, hogy egyházmegyénk világi tanácsbirái sőt az egyházmegyei gondnok gátoltatása esetében elnök lehet oly világi egyén, ki a törvényeket közelebbről nem ismeri, vagy azokat nem akarva ismerni, szándékosan insultál, s ez ellen egyházmegyei gyűlésünk orvoslatot nem nyújt: most