Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1890-05-11 / 19. szám
a tőkesegélyezés — a korlátolt anyagi viszonyokhoz képest — már évek óta alkalmazva van. Azt mondja egyik konventi szónok, hogy a tőkesegélyezés eszméje elvetendő arithmetikai és fináncpolitikai szempontból; mert i1 l.2 °/o törlesztő részlet 32 éven át tőkésítve a kölcsönadott tőkén felül még félannyira növekszik, hisz 1 °/0 —nyi járadék is ioo°/0 -re növekszik 32 év alatt; mert az országos közalap a kerületek által kiadott tőkének 5°/0 kamatát fizeti, míg saját tőkéi 4e /o"o t jövedelmeznek, s így 100 forint kölcsöntőke kamatának fedezésére 125 frt tőke kamatját köti le 32 évre, pedig a 25 frt tőke többlet is 100 frtra növekednék 32 év alatt a kamatok kamataival. Kárhoztatandó a tőkesegélyezés, mert resensust kelt az adózó polgárok s egyházak között az, hogy míg a közalap évi 81 ezer forintot vesz be, 52 ezer frt évi járadékot előre lekötvén különböző címen, évenként legfeljebb 18 ezer forintot adhat vissza segélyképen az adózóknak. Ez az érv, más oldalról nézve, épen a tőkesegélyezés mellett szól, mert igaz, hogy az egyházi adózás még most népszerűtlen, mert az adózók nem ismerik még e téren az egyesült erők hatalmát, de ha most egyszerre félmillió forinttal lép cselekvés terére a közalap, szónok is elismeri, hogy egy pár évi emlékezésre méltó cselekedetet végez. Ez az egy pár év pedig elég lesz arra, hogy az egyházi adózást, ha nem is népszerűvé, legalább megszokottá tegye. A felsorolt vádak adatai egészen tévesek, olyan hibákat tartalmaznak, melyek a szónoklat hevében rhetorikai figurának tekinthetők, s mint olyanok talán sikerültek', de papíron — minthogy a konventi beszédeket szószerint, vagy bő kivonatban közölte néhány egyházi lapunk — a tájékozatlanok félrevezetésére szolgálhatnak. Igaz, hogy 17,e /0 évi tőkésítés 32 év alatt 5°/0 -os kamattal s a kamatok kamatjaival többre növekszik ioo0 /o-n él, de nem i5O°/0 -r e hanem n8°/0 -re elméletileg. De minthogy a tőkésítés nem elméleti, a gyakorlatban pedig a forintok melletti krajcárok nem hajtanak kamatot, tényleg csak u6°/0 -ra növekszik az említett tőkésítés. De ha évi 1 frt 50 kr tőkésítés után csak 4°/0 kamatot kapunk 5°/0 helyett, a 32 év alatti tőkésítés összege már csak 96 frt, s így lehet rá számítni, hogy évi 1 frt 50 kr törlesztő részlet, egy ideig 5%~a l s később 4%-al kamatoztatva 32 év alatt 100 frt tőkét ad. Hiba volna pedig arra számítni, hogy a vidéki takarékpénztárak is még 32 év tartamára 5% kamatot biztosíthatnának, mikor aránylag rövid idő alatt tapasztaltuk a 6%-os kamatlábnak 5°/0 -ra szállítását. 1 forint évi tőkésítés pedig 32 év alatt még 5 °/0 —n.1 sem ad 100 forint tőkét, csak 77 frtot, hanem ha épen pontos számítás kell, s ha valaki biztosíthatná 32 évre az 5% kamatot, 1 frt 30 krral lehetne visszaszerezni 32 év alatt a kölcsönadott 100 frtot. A mi a 25 frt tőke után eső kamat veszteséget illeti, a felhozott terv több szempontból nem állhatja ki a bírálatot. Először, mert a közalapnak még csak 345 ezer frt tőkéje van, tehát legfeljebb 270 ezer forint tőkesegélyt adhatna ki, félannyit, mint az elfogadott módozattal, hogy a fennmaradó egy ötöd részből 32 év alatt helyre állítható legyen a kölcsön adott tőke. De így félerővel nincs elérve a tőkesegélyezés célja, másfelől a kölcsön adott 100 forintok visszapótlására fordítandó 25 frtok így is ki vannak vonva rendelkezés alól, s meg is szűnnek létezni, mert 25 frttal még szóló szerint is csak 100 frtot lehet előállítani 32 év alatt, nem pedig 125 frtot. De még ez sem áll, mert a közalap pénzeit 4°/e -al kamatoztatja s 25 frt tőke 32 évi 4°/0 kamatos kamataival csak 88 frtra nő s így a közalap a kölcsönadott 100 frt s a visszahelyezésre lekötött 25 írtból, összesen 125 írtból, 32 év alatt 37 frtot vesztene el. Mire vezetné az országos közalapot a bölcs tanács elfogadása ? Ezt méltán nevezné a károsult utókor kálvinista finánc-politikának ! Kolozsvár, 1890. április 30-án. Sárkány Lajos, menyiségtan tanára a kolozsvári ref. kollégiumban, ISKOLAÜGY. Az uj gimnázium. A mint az a híres törvényjavaslat a görög nyelv dolgában így feketén végig nyújtózik előttem a fehér újság lapon, önkéntelenül is eszembe ötlik: nem volna érdekesség és tanulság nélkül való dolog számon venni mindazon javaslatokat, miniszteri rendeleteket, a melyek a 70-es évektől kezdve 1883-ig, a középiskola javára vagy nem javára napvilágot láttak. Jókora papiros halmaz volna 1 Es mennyi reformátori hajlandóság, tűz ég alattok ! Mennyi vergődés kellett hozzá, míg a romhalmazból kiemelkedett a középiskola mai épülete ! És íme alig mult el a tantervhez kiadott utasítások hivatalos kiadása óta három szűk esztendő (1887-ben jelentek meg), a melylvel a nagy fáradsággal és tétovázással felrakott épület mintegy tető alá került, már újra rést ütnek rajta és valami olyanformát foltozgatnak hozzá, a miből Isten tudja bogárhátú viskó-e vagy a tudományhoz méltó palota fog-e válni? Jó magam nem merek az örvendezők táborába szállani, nem várok fényes palotát a vérmes reménykedőkkel, s aggódva nézek közoktatásunk jövője elé. A lázas tevékenység és az újítás vágya, a mely úgy látszik a boldogult Treforttól hagyott örökség a közoktatásügyi miniszter palotájában, csak aggasztani tud. Kicsi nemzetnek tudván az enyimet, nem örömest látom távolodni iskoláinkat annak a nyelvnek a tanításától, a mely nagy nemzetek egyik fő-fő büszkesége marad. Még a fiatal Vilmos császár példája sem bír megvigasztalni, a ki szintén a görög nyelv esetleges eltörlésére gondol. Nem tud megvesztegetni a miniszter úr táborának ragyogó dialektikája sem. Félek tőle, hogy az első lépés kedvet ad majd a második, harmadik lépésre, s iskoláink berkeiből elröppennek a szelid görög múzsák. Csuda-e, ha újból megszólalok, csuda-e, ha fölöttébb zavarosnak látva a miniszter úrtól festett jövendőt, legalább azzal a reménynyel kecsegtetem magam, hogy a mi iskoláinkban megmaradunk a kipróbált jó mellett, s nem megyünk az olyan fényesség után, a mi csak lidércfény hazánk gondolkodóinak színe java előtt. Megvallom, az én kis eszemmel, nem tudom elképzelni, hogy rendezik majd be célszerűen a tervezett felemás gimnáziumot ? Magam a magyar irodalom tanára is volnék (a görögnek nem vagyok tanára, a mit szükségesnek látok megjegyezni), azt kérdem tehát: az érettségi vizsgán kétféle mértéket vesznek-e majd a tanulóról, a mikor a magyar irodalomból felel ? Egyet arról, a ki görögöt tanul és kevesebb órán át hallgatja a magyart, a másikat arról, a ki görög nélkül él és több órán tanulja a magyar irodalmat? Más megoldást én legalább nem látok. De akkor az egész érettségi rendet meg kell bolygatni. Hát a görög nyelv másik örökösével, a rajzzal mitévők lesznek ? A rajzot most csak mellé-
