Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-04 / 18. szám

túli egyházkerület, Űj-Szőny 300 frt dunántúli egyházkerület, Eger 350 frt tiszáninneni egyházkerület, Avas-Ujvárosi misszió 150 frt tiszántúli egyházkerület, Krassó 100 frt tiszántúli egyházkerület, Erdőd 50 frt tiszántúli egyházkerület, Nagy-Bánya 150 frt tiszántúli egyházkerület, Torda-Túr 100 frt erdélyi egyházkerület, Pata 100 frt erdélyi egyházkerület, Küküllővár 100 frt erdélyi egyházkerület, Ér-Kőrös-Sző-Demeter 100 frt erdélyi egyházkerület. Összesen 1750 frt. Az egyszer mindenkorra megszavazott segélyek összege 3750 frt, melyből a dunamelléki egyházkerületben 1200 frt, a tiszántúli egyházkerületben 500 frt, összesen 1700 frt az építkezésekre, 2050 frt egyes missziói körök missziói ellátására szolgál. Ideiglenes illetékül és pedig még 3 évre a kuczurai tanítónak 150 frt, két évre a dunamelléki egyházkerület missziójában a horvát nyelv tanításáért 400 frt, összesen 550 frt van előirányozva. Három év eltelése után tehát ezen 550 frt segély kiadása nem fogja terhelni a missziói célra eső jutalékot, a dunamelléki egyházkerület missziója pedig, melynek tervszerű szervezése és ellátása a célnak megfelelően rendezve van, s mely ez évre 1200 frt építkezési célokra ajánltatik, a jövő évben már kis segélylyel képes lesz missziója szervezetét hosszabb időre egészen befejezni. Tájékoztatás végett több évi adatok egybevetéséből meghatározta bizottságunk azon átlagos összeget is, melyet a missziói segélykiosztások alkalmával az előirányzat biztos alapjául vehet bármikor számításba, s ez 20,250 forintra tehető; eszerint tehát ez összeg a folyó évre javaslatba hozott állandó segélyek összegénél (17,700 frt) több 2550 frttal. A dunántúli egyházkerületben Kaposvár részére 200 frt missziói évi segély, az 1886-ik évi konvent 44. II. 1. sz. a. határozata szerint az egyház megszilárdulásáig levén megszavazva, miután e segélyre nézve sem az egyházkerület, sem annak missziói bizottsága, se maga az egyház nem tesz semmi előterjesztést, sem pedig a többi missziói segélyekre vonatkozó egyházkerületi előterjesztések sorában Kaposvár nem említtetik, másrészről pedig az egyház erősödése már az 1888-iki évi jelentésből is kitűnik, bizottságunk az ezen cím alatt az 1886-ik évben fölvett és megszavazott 200 frt segély kiadását ez évre már nem tartja szükségesnek. (E javaslattal szemben Pap Gábor, majd Szász Károly és Tisza Kálmán felszólalására a konvent a 200 frt kiadását elhatározta, kötelességévé tévén az illetőknek, hogy a kaposvári misszió állapotáról, működéséről kimerítő jelentést tegyenek, s a kerületnek meghagyván, hogy mutassa ki, van-e szükség a kaposvári missziói további segélyezésére.) A belső-somogyi missziói bizottság részére a hatásköre alatt álló missziói területen való ellenőrző utazások költségeinek fedezésére az 1886-ik évi konvent által 150 frt évi állandó segély állapíttatott meg ; azonban miután ezen missziói körből hiányzanak a mult évi jelentések, s az egyházkerület fölterjesztésében sincs említés ezen missziónak mult évi működéséről, másrészről pedig miután a belső-somogyi misszió új szervezése szandékoltatik : missziói bizottságunk ezen 150 frt segélyt e folyó évre az ez évi állandó rovatból, az egyszer s mindenkorra való segélyek rovatába tette át. Jövőre nézve pedig javasolja bizottságunk, hogy e segély megszavazása, a bizottsági ellenőrzés szükséges és megfelelő voltának, s az erről is tájékoztató évi jelentés beküldésének feltételéhez köttessék. III. aj Az egyházkerületek által beterjesztett missziói jelentések megvizsgálása, s az azokban foglalt adatok összeállítása alkalmával kitűnvén ama körülmény, hogy e jelentések szerkezetében hiányzik a misszió ügy állapotának, a missziói működés mivoltának, a segélyösszegek miként lett fölhasználásának biztos fölismerhetésére nézve az ezen célból nélkülözhetlen egyöntetűség: bizottságunk szükségét látja annak, hogy ezen cél elérése tekintetéből a jelentések pontjaira, s az ezekben foglalandó adatok szerkezeti módjaira nézve, a misszió körök lelkészei számára alkalmazkodás végett egy tervezet készíttessék, melynek szerkesztésével a missziói bizottság lenne megbízandó. A jelentések egyöntetűségére szolgáló ezen szerkezet megállapítása sokkal szükségesebb és célszerűbb, mint az 1887. évi konvent 105. sz. bj pontja alatti határozatában indítványba hozott rovatos kérő iv szerkesztése, mely indítványból kifolyó munkálatra hozott bizottsági határozatunkat külön előterjesztésben van szerencsénk mellékelni. bj A dunántúli kerületből a mult évi jelentések a konventre föl nem küldetvén, kérjük kimondani, hogy a missziói ügyiratok kapcsában a jelentések is mindenkor beküldendők. cj A b.-somogyi misszió újraszervezése tárgyában Begedi István esperes úr által beadott memorandumra vonatkozó egyházkerületi előterjesztés tárgyalása alkal mával, mely ügyre nézve külön mellékletben teszszük meg jelentésünket, felmerülvén bizottságunkban ama kérdés, hogy vájjon nem lenne-e célszerű az összes szlavon-horvátországi missziókat, melyek két egyházkerületre terjednek egy misszió szervezetében egyesíteni, s az egészet a már teljes működésben, s biztos fejlődésben levő dunamelléki misszió hatósága alá helyezni: bizottságunk e kérdés nagyfontosságú voltát felismervén, indítványozza, hogy a szlavon-horvátországi misszió egyesítésének kérdését méltóztassék a Főtiszteletű és Méltóságos Konvent a zsinati tárgyakat előkészítő bizottsághoz áttenni. A jelentést a konvent tudomásul vette s a beterjesztett javaslatokat határozattá emelte. A tiszántúli egyházkerület közgyűlésén indítvány tétetett arra nézve, hogy az állami tisztviselők nyugdíjazásáról szóló 1885. évi 11. t. cikk intézkedéseiben foglalt kedvezmények terjesztessenek ki a felekezeti tanítók, tanítónők nyugdíjazása esetére s illetőleg családjaik ellátására is; miután az ez alapra való adózást a felekezeti tanítók és iskolát fentartó egyházak is az állami tanítókkal egyenlő mértékben teljesítik. A közgyűlés ez indítványt magáévá tevén azt, mint sérelmet kéri orvosoltatni. A konventi közjogi bizottság alapján a konvent következő határozatot hozott. Miután az 1885. 11. t. c. a nyudíjra jogosult tagról szóló 2. §-ban csak olyan tanítókról és tanárokról intézkedik, a kik az 1875. évi 32. t. c. rendelkezései alá nem tartoznak, a mely alap pedig az állami népiskolai tanítók, tanítónők, árvák stb. mind oda tartoznak épen úgy, mint a felekezetiek. E szerint egyenlőtlenség az állami és felekezeti tanítók között a nyugdíj-illetményekre nézve fönn, nem áll. Következőleg ez okon sérelem sem forog fenn. Ennek következtében a konvent az indítvány mellőzésével napi rendre tér. A görög nyelv tanítására vonatkozólag az iskolaügyi bizottság a következő indítványt terjesztette be : köztudomás tárgya, hogy a nm. vallás- és közoktatási miniszter úr már huzamos idő óta tárgyalásokat folytat és szaktanácskozásokat tart azon kijelentett célból, hogy a gimnázium kötelezett tantárgyai közül kihagyassa a