Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-04 / 18. szám

lépésekben közeledtünk volna a polgári házasság nagy eszméje felé. Hosszas tanácskozás után azt határozták, hogy mint 1840-ben a vegyes házasságok s legújabban a büntetőtörvény tárgyában, úgy ezúttal is a pápát fogják megkérdezni s egyelőre nem hirdetik ki a kultuszminiszter rendeletét. Ez minden alattvalói hűség és kötelesség lábbal tapodása volna a magyar állam által gazdagon dotált, fényes közjogi előnyökben részesített, de a törvények iránt engedelmességgel taztozó püspöki kar részéről. Igaz, hogy pl. a ((Budapesti Hirlap» felfogása szinte természetesnek találja, hogy az egyház szolgája egyháza fejéhez forduljon e kérdéssel, mit tegyek; de a magyar állampolgárnak első és főkötelessége az állam törvényeinek engedelmeskedni. Tegyük fel, hogy a ((Magyar Állani)) tudósítása helyes, pedig minden dementi dacára annak látszik. Akkor a pápa vagy megengedi a rendeletnek való engedelmeskedést, vagy nem. Első esetben is a magyar állam belügyeibe avatkozik egy rajta kívül álló tényező s ha a felekezetek békéje nem zavartatik meg, ezt nem belső erőnknek s alkotmányos törvényeinknek, hanem egyedül az ő kegyének köszönhetjük ; második esetben hazánk törvényeinek való nyilt ellenszegülésre buzdít s püspökeink, ha annak engedelmeskednek, valóságos «nota infidelitatisba» esnek. O tempóra, o móres ! A XIX. század végén hazánk, mely szt. László, az Anjouk, Zsigmond, Mátyás idejében a vallási harcok alatt megóvta függetlenségét a pápai széktől, most Canossába menne? S hogy állunk a rendelet ki nem hirdetésével? Azt enélkül is köteles minden állampolgár, még ha katholikus pap is, tudomásul venni. Az aranybullából nekik sem maradt fön a «jus resistendi)). A kormány gondoskodik a kihirdetésről s reméljük, a végrehajtásról is, s aki akár tettlegesen, akár szenvedőlegesen ellene szegül, a büntetésen felül a rosz hazafiság vádja s ama felelősség fogja sújtani, hogy üszköt dobott az egyházközi béke templomába. A másik varians szerint a püspöki kar, határozata ertelmében, nem fog a rendelet végrehajtásának útjában állani. Hát mióta van a katholikus püspöki karnak törvényekkel s rendeletekkel szemben nálunk vetojoga? Mióta hárult reá e felségjog gyakorlása? És ha ellen akarna szegülni, mi következnék akkor? A püspöki kar kegyétől függ nálunk a törvényes szabályok érvénye? Sokat beszélnek a katholikus klérus és püspöki kar hazafiságáról s türelméről. Az ily tények ellenkezőt bizonyítnak a íelső papságnál s az alsó^ papság sem szűkölködik hasonló tünetekben. Épen most történt egy felvidéki városban, hogy a nagyérdemű apátplébános, egy inkarnatus ultramontán, megrótta a róm. katholikus tanítókat, a miért protestáns kollegáikkal egyesülten általános tanítói egyesületet alkottak s kérdőre vonta őket, hogy merték a katholikus iskolaszék üléstermét azzal megszentségtelenítni, hogy oda protestáns kollegáikat hívták meg közgyűlésre; ugyanitt a róm. katholikus katekheta úgy nyilatkozott a protestáns főgimnázium épületében tartott hittani óráján, hogy : ((tisztességes szüle nem küldi ily pogány intézetbe gyermekét.)) Ez és sok más hasonló mindenfelé az országban, az ultramontanizmus ébredését, hatalmasodását jelzi. Sötét felhőket látunk tornyosulni hazánk belső békéjének egén, s a szabadság egyetlen barátja sem nézheti tétlenül, hogy ez irány a felvilágosodott testvériség, a valódi humanizmus rovására elhatalmasodjék. A római villámokkal az államhatalom mennyköveinek kell fölvenni a harcot; föl kell ébreszteni a Beőthyek, Deák Eerencek, Eötvös Józsefek, Toldy Istvánok szunnyadó szellemét; a protestantizmus különböző alakzatai ne az egymás elleni torzsalkodásban emészszék erejüket, hanem a közös ellenfél elleni küzdelemben egyesüljenek, mely küzdelem nem a katholicizmus, hanem az ultramontanizmus elleni harc, s egyesüljenek a felekezeti élet, a szabadság, a polgári s társadalom minden erőteljes tényezőjével hívják izraelitáknak, hívják szabadkőműveseknek, a közös cél elérésére. Ha a protestantizmus a maga egységes evangéliumi nagy eszméjében a haladás és felvilágosodás eszméjével összeütközésbe jöhetne, én egy percig sem követném, de mert ez nem képzelhető, szívesen harcolok zászlói alatt, s óhajtom frigyét azoknak, kiket hasonló eszmék lelkesítenek. Dr. Bartha Béla, eperjesi jogtanár. KÖNYVISMERTETÉS. Pressensé nagy egyháztörténeti munkájának II. része, az apostoli kor. *) Pressensé a keresztyén egyház három első századának nagy történeti munkájából a második kiadásban *) Pressensé e nagy egyháztörténeti munkája ezelőtt 30 évvel jelent ineg először ily cím alatt: «L'Histoire des trois premiers siécles de l'Eglise chretienne.» Három főrészre volt felosztva: I. az apostoli kor 2 kötetben, 11-ik a keresztyénség küzdelme a paganismus ellen. Martyrok és Apologisták 2 kötet. E részt a francia akadémia IOOO aranynyal koszorúzta. III, A dogma története. Egy kötet. Az új, lényegesen bővített és átdolgozott kiadásból megjelent az első rész ily cím alatt: L'Ancien monde et le christianisme, egy kötet és a második rész ily cím alatt: Le Siécle apostolique, premiere et deuxiéme période, 2 kötetben. Erről szól jelen ismertetésünk. Baksay,