Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-27 / 17. szám

igazság egyszerűsége miatt, nem mindenek hajlandók; sőt azt tapasztaltam, hogy elég nagy azon felekezet száma, a mely úgy szeret cselekedni, mint az a bölcs gazdaszony, a ki megette a tyúkot, a helyett, hogy tojni engedte volna. így született meg az elköltés egyéb nagy gondolatjai közt a töke-segély gondolata is, úgy, a mint az most előttünk fekszik, hogy t. i. a közalap egyszerre egy jelentékeny tőke összeggel segítse fel a szűkölködő egyházakat és lelkészi állomásokat; e tőkéket vegye kölcsön az egyházkerületektől 5 percentre; 32 éven át fizesse utánok az ötös kamatot; a javadalmazottak pedig ezen idő alatt fizessenek egy és fél percentet a tőke restaurálására. Most már a t. konvent e tervvel szemtől szemben áll, meg kell azt minden oldaláról vitatnia, s felette határozatot hoznia. E tárgyban kérem én is a t. konvent becses türelmét, ha talán azt hosszabb beszéddel fogom próbára tenni. Az előttünk fekvő tervet mindenek előtt egyszerű arithmetikai szempontból veszem bírálat alá. Az mondatik itten, hogy a javadalmazottak 32 éven át másfél percentet fizetnek a kiadott tőke helyrepótlására. Mindenki tudja, t. konvent, hogy ötös kamatozás mellett egy percentből 32 év alatt 100 percent lesz, s tehát másfél percentből nemcsak a most kiadott tőke fog visszatérülni, hanem még félannyi új tőke is fog képződni a kölcsön-adó kerületek kezei közt; és ha hozzá veszem az ily hosszú idő alatt felmerülhető akadályokat is, akkor is a törlesztési percent igen magasra van előirányozva. De ennél fontosabb szempont az, hogy a közalapnak tőkéi, a melyekre most 5 percentes kölcsönt akarunk felvenni, nekünk csak 4 percentet hoznak, és így mi most e tervezet szerint azt a finánc operatiot akarjuk elkövetni, hogy a 4 percentet hozó készpénzünket megakarjuk őrizni 5 percentes kölcsön árán. Ha mi most a kerületektől felveszünk 100 frtot kölcsön, hogy ennek 5°/0

-os kamatját fizethessük, 125 frt tőkénket kell lekötnünk, mert nekünk ennyi hozza be az 5 frtot, és e mellett a javadalmazottak is fizetni fogják a túl magasra előirányzott másfél percentet. Ha a t. konvent elkövetné ezt a hibát, akkor ezt a jövő nemzedék kálvinista fináncpolitikának fogja nevezni. Hiszen ha a saját tőkénkből tiszta ajándékba adunk az egyházaknak 100 frtot, úgy hogy azok semmi törlesztési hányadot ne fizessenek, és ezen 100 frt helyreállítására a tőkénkből 32 évre lekötünk és megbénítunk 2) frtot : akkor ez a 25 frt 32 év alatt helyreállítja a 100 frtot, és a javadalmazottak meglesznek kiméivé a másfél percent fizetésétől, és az egész művelet meg lesz kiméivé egy csomó gondtól, a melynek dacára a pénzügyi eredmény ugyanaz lesz mindkét esetben. Kellő megfontolás és kellő számítás megtétele után ezen egy oknak elégnek kellene lenni arra, hogy a t. konventet ezen pénzügyi művelettői visszatartsa, nehogy a finánc tudományt azzal az uj terminilogiával gazdagítsa, a melyet már mondottam. Ezen arithmetikai szempontok után bírálat alá veszem a tervet, hogy úgy fejezzem ki magam, fináncpolitikai oldaláról. Ezen terv szerint most egyszerre leköttetnék 32 évre 23 ezer frt évi járadék, s ennek fejében kiosztatnék körül-belől egy fél millió frtnyi tőke. Ha a t. konvent ezt most rögtön meg akarja tenni, megteheti, mert a készpénz rendelkezésére áll; hanem aztán 32 évig ilyen dolgot többet soha se lehet tenni ! Nincs a konventnek olyan tagja, még a legfiatalabb sem, a ki ezen ügy lebonyolítását megérje ; nincs a hazában olyan konventi vagy kerületi gyűlési tag, nincs olyan esperes, püspök vagy kurátor, a ki ez életben még egy ilyen pénzosztást lásson ; ezen idősebb férfiakból álló testületekben három egész generatio le fog tűnni úgy, hogy épen olyan üres zsebbel fog állani az egyháza élén, mint állottak a mi közvetlen elődeink a közalap létesülése előtt, s még a ma született gyermek is erős férfi korában lesz akkor, mikor e mai elhibázott lépésnek következményei teljesen megszűnnek. Aztán 32 év múlva még egyszer meg lehet tenni ugyanezt; de addig nem. Ha én most egy segélyezendő egyház vagy lelkész volnék, s azt kérdeznék tőlem, hogy elfogadom-e ezen nagyszerű segélyezési tervet ? azt felelném rá, hogy igen azon esetben, ha én az első csoportban segélyezendők közé fogok soroztatni; de ha azon kilátással állítnak szembe, hogy csak a második vagy harmadik vagy még ennél is későbbi csoportban következik rám a sor, akkor nem, mert az akkor várható segélyt én a közalapra fizetendő adómból sokkal hamarább előállítom saját magam. Ez t. konvent egészen természetes emberi gondolat, a mely pár év alatt sokaknak a fejében meg fog születni, s a közalap egész lételére is végzetessé válhatik. De még más finánc-politikai baja is van ennek a tervnek. Mi az egyháztagoktól évi adóban bevettünk 81 ezer forintot, s a kamat jövedelmet is tekintetbe véve, miután a negyedrészt tőkésítettük, kiosztható pénzünk marad évenként 70 ezer forint. Ebből már lefoglaltunk a misszió részére állandó segélyül 22 ezer frtot, a papi özvegy-árvai intézet részére 7 ezer frtot, most le akarunk foglalni a tőkesegélyek kamatjára 23 ezer frtot, ez 52 ezer frt, a mely mind olyan célra megy, a mit az adófizető közönség közvetlenül nem lát és nem érez (Mozgás, közbeszólások). Hát hiszen a tőkesegélyt is látják és érzik az emberek, most, a mikor átadjuk, s még egy pár évig emlékezni is fognak rá; de 25 — 30 év múlva nem hogy mások látnák és éreznék, de még azon falu is megfeledkezik róla, a mely kapta, mert a kik akkor presbyterek lesznek ott, azok ma még gondtalan gyermekek, a kik csak az iskolában a históriából tanulhatják meg, hogy mi történt a mult században, 1890-ben. Ezen állandólag lekötött és a szemek elől elvont összegekkel szemben marad a közvetlen segélyezésekre évenként 18 ezer frt. Már kérdem én a t. konventet, fenntartható-e egy olyan pénzügyi [ politika, a mely midőn 8r ezer frtot követel az adózóktól, akkor ezért csak 18 ezeret ád nekik vissza? Ha a t. konvent ezt a pénzügyi politikát megalapítja, ez rövid idő alatt oly kedvetlenseget, oly elégedetlenséget fog szülni és a jövedelmeinket annyira megcsökkenti, hogy nem sokára még ezen állandólag lekötött 52 ezer forint se fog fedezetet találni. Ha a kormány az államot eladósítja úgy, hogy az államjövedelmeknek egyharmadát { ki kell vinni az országból az adósságok kamatjára s nem lehet az adózók javára fordítni, ez okvetlenül az állam beibékéjének felbomlására fog vezetni; és ha a t. konvent ugyanezt a pénzügyi politikát honosítja meg az egyházban, ugyanezt az eredményt éri el ott is. Még a misszióra lekötött pénz is kedvetlenséget és visszatetszést szült az adózó hívek körében, s bár ez üdvös célra fordíttatik, de az én ítéletem szerint is aránylag igen sokat fordítunk rá, és az alkalmas időnél hamarább kezdettünk hozzá. Mert t. konvent, a társadalmi ügyeknek is van bizonyos érési ideje, mint az almának, s az értelmes kertész ezt be szokta várni! Sokszor és sokan mondták nekem, hogy a közalap ellen zúgolódnak, hogy a közalap adón sok átok