Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-12 / 2. szám

GYAKORLATI LELKÉSZET. Bersier liturgiája. Bersier halála alkalmából aktualis dolgoknak tartom bemutatni e lapok olvasó közönségének ama sajátságos — bár elismerem, több fontos tekintetben nagyon is egészséges — istenitiszteletet, a melyet ő maga alkotott szerves egészszé, a hallgatóságnak tényleges bevonásával az istenitisztelet menetébe. Maga Bersier antiphoniás szertartásnak nevezte el és valóban az is a legnagyobb mértékben. Sokan ugy fogják találni, hogy nagyon is emlékeztet a róm. kath. egyház szertartásaira, mert ezekben is, mint Bersier istenitiszteletében, a hallgatóság közbe szól, segítségért esd vagy pláne közbe énekel. A nélkül, hogy ezen megjegyzéssel ez alkalommal a magam felfogását fejtegetni szükségesnek tartanám, egyszerűen egy más szempontra kívánom terelni a figyelmet, arra tudniillik hogy mai szokásos szóvirágos egyházi beszédeinkkel szemben feltűnően kirí Bersier istenitiszteletének btbliaszerüsége, a mi már magában is nagy érdem, főképen előttünk. A szertartások uj menete ez, Ítéljen mindenki belőle maga. Vasárnap délelőtt. A lelkész az úrasztala elébe ül és így szól, mi alatt a gyülekezet áll: A mi segedelmünk legyen az Atyának, Fiúnak és Szent-léleknek nevébe! Amen! A gyülekezet így felel : Uram, légy közöttünk ! Lelkész: Békesség nektek! Gyülekezet : Es a te lelkednek! Gyülekezet leül. Lelkész a bibliából a következő szent-igéket olvassa : (A hónap első vasárnapján.) Uram, az égig vagyon a te irgalmasságod és a te igazmondásod a felhőkig. A te igazságod mint az Istennek hegyei: a te itéletid, mint a bő mélységes vizek. Az embereknek fijaik bíznak a te szárnyaidnak árnyékában, mert nálad vagyon az életnek kútfeje és a te világosságod által látunk világosságot! (Zsolt. 36. 6. 7. 8. 10.) Te helyetted mondja az én szívem: Keressétek az én országomat: A te orcádat, Uram, keresem. (Zsoltár 27. 8.) Az Isten lélek; és a kik őtet imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. (János 4. 24.) Az Isten előtt kedves áldozatok, a töredelmes lélek ; a töredelmes és keserves szívet, óh Isten ! nem utálod meg! (Zsolt. 5r. 19.) (A hónap második vasárnapján.) Mert napkelettől fogva nap nyugatig nagy az én nevem a pogányok között, és minden helyen jóillatú füsttel és tiszta eledel, áldozattal áldoznak nékem : mert nagy az én nevem a pogányok között, ezt mondja a Seregeknek Ura! (Malakiás 1. 11.) Közel vagyon az Úr mindenekhez, kik őtet tökéletességgel hívják. Az őtet félőknek akaratjokat tészi, azoknak könyörgésüket meghallgatja, és őket megszabadítja. Az Úrnak dicséretét szólja az én szám és áldja az ő szentséges nevét minden test mind örökön és örökké. (Zolt. 145. 18. 19. 21.) Szaggassátok szíveteket, nem ruháitokat és térjetek a ti Uratokhoz Istentekhez; mert ő kegyelmes és irgalmas, késedelmes a haragra és nagy kegyelmességű. (Joel 2. 13.) Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen bé menyországba, hanem a ki csélekszi az én mennyei Atyámnak akaratját. (Máté 7. 21.) (A hónap harmadik vasárnapján.) Miképen kívánkozik a szarvas a folyóvizekre, a képen kívánkozik az én lelkem te hozzád, óh Isten! Szomjúhozik az én lelkem az Istenhez, az élő erős Istenhez, ezt mondván: Vájjon mikor mehetek el, hogy bémutassam magamat az Isten előtt? (Zsolt. 42. 2. 3.) Te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert el nem hagyod azokat, a kik tégedet keresnek, Uram! (Zsolt. 9. 11.) Keressétek az urat, míg megtalálcathatik, hívjátok őtet segítségül, míg közel vagyon. Hagyja el a gonosz ember az ő utát és az álnok férfiú az ő gondolatait és térjen az Úrhoz és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz : mert hajlandó a megbocsátásra. (Esaiás 55. 6. 7.) Minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége, mint a fűnek virága; megszárad és annak virága elhull; de az Úrnak beszéde megmarad mind örökké; ez pedig az a beszéd, a mely néktek prédikáltatott (I. Péter 1. 24. 25.) (A hónap negyedik vasárnapján) Én Istenem, én erős Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged ; az én lelkem szomjúhoz téged ; kívánt téged az én testem a puszta szomjúhozó és víz nélkül való földön. (Zsolt. 63. 2.) Én szegény és nyomorult vagyok; Isten siess hozzám ; én segedelmem és szabadítóm vagv te Uram, ne késedelmezzél. (Zsolt. 70. 6.) Kicsoda volna nékem mennyekben Te náladnál több ? és. Te náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön. Elfogyatkozott az én testem és az én szívem; az én szívemnek kősziklája és az én örökségem Te vagy, oh Isten, mind örökké. Mert íme, a kik tőled eltávoznak, elvesznek; elveszted mind azokat a kik tőled elhajolnak. A mi reám néz, Istenhez közelgetnem nékem felette igen jó! (Zsolt. 73. 25. 28.) Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a földnek minden határai és imádkoznak Te előtted a pogányoknak minden nemzettségei; mert az Úré a birodalom, és uralkodik a pogányokon. (Zsolt. 22. 28. 29.) (A hónap ötödik vasárnapján.) Azt mondja a Magasságos és dicsőséges, ki örökké valóságban lakozik, kinek neve szent: Én magasságban és szent helyen lakom; de a töredelmes és alázatos szívű emberrel is. (Esaiás 57. 15.) Az Urnák szemei az igazakon,^és az ő fülei azoknak kiáltásaikon. Közel vagyon az Úr a töredelmes szívekhez és a töredelmes lelkeket megtartja. (Zsolt. 34. 16. 19.) Mely szerelmetesek a te hajlékaid, oh Seregeknek Ura! Az Úrnak pitvaraiba való menetelnek kívánsága miatt elfogyatkozik az én lelkem. A te oltáridnál oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem, a veréb is talált házat, és a fecske fészket magának, melybe behelyheztesse az ő fiait. Boldogok, a kik lakoznak a te házadban és szüntelen téged dicsérnek! (Zsolt. 84. 2. 3- 4- 5-) A megfelelő alapigék felolvasása után a szertartás így folytatandó :