Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-20 / 16. szám

teljességében ugyan bizonyos fokig a magyar nemzet történetének összefüggő elbeszélése, de benne azért mégis mint önmagában is megálló, kerek egész az V. osztály tananyaga. Ennek az anyagnak kitüntetése a sorközi fejezetkék számainak kövér számjegyekkel való nyomatásával történt. Az előszó szerint iró arra törekedett, hogy könyvének «ne csak teste Jegyen, hanem lelke is s ez a lélek az elbeszélésnek minden sorában nyilatkozzék)) és igyekezett tartózkodni attól a két véglettől, mely szerint «az egyik szerző, hogy könyve rövid lehessen, kerül minden részletezést s beéri általános mondásokkal, tehát legfölebb hangulatot kelt, de az ismereteket nem gyarapítja: a másik meg egészén a részletekhez tapad, az ismeretekből talán kelleténél is többet ad, de nem hat a lélekre.» És azt a célt, melyet annyira öntudatosan tűzött ki maga elé a szerző, a lehető legtökéletesebben el is crte. A történelem kimagasló eseményeinek jól megválogatott gyöngy szemei minden megszakadás nélkül gyönyörűen peregnek le előttünk. A kedves elbeszélő a maga egészen egyszerű keresetlen modorában közli a történeteket, melyeknek egyszersmind melegszívű, mélyen érző commentatora is. Valóban élet és lélek van minden elbeszélésében. Nemcsak a külső történetet adja, hanem a népeket s a történet korait a legjellemzetesebben kharakterizálja is. A népek állami és társadalmi szervezete, műveltségi állapota, az egyes korok mozgató eszméi a legtömörebb, de egyszersmind a legvilágosabb formában vannak ismertetve és feldolgozva. Szemléltető közvetlenséggel adja az események pragmatismusát, a nélkül, hogy csak egy pillanatra is elvonttá vagy nehézkessé válnék. Az események elbeszélése közben tett eszméitető megjegyzéseivel a törtenetet valóban az élet mesterévé akarja tenni. Érzi annak szükségét, hogy egy alkotmányos jogokkal biró népnél rendkívül nagy jelentősége van an- j nak, ha a nemzet jövőjében való bizalmat, ha a jogokhoz és kötelességekhez való ragaszkodást minél gvak- | rabban hangsúlyozva, ezeket élővé akarja tenni. Érzi [ hogy mikor a nemzet nagyjairól beszél, ezekben példány- | képeket kell a jövő nemzedék elé tárnia s bennök és általuk szerettetni meg a hazát. És épen a nagy alakok jellemzése sikerült szerzőnek a legjobban, s valódi élvezettel olvassuk egy szt. István, László, Nagy Lajos, Hunyadi János, Mátyás, Dobó, Szondi, Zrinyi, majd egy Széchenyi, Kossuth és Deák történeti jellemképét; vagy az egyetemes történetből egy Lykurgosnak, Solonnak, Periclesnek stb. kiváló erővel felmutatott működését és characterizálását. A gondolatok egész sorát fejezi ki egy-egy megjegyzésben, melyet egészen természetesen, az összefüggést egy pillanatra sem zavarva meg, minden keresettség nélkül tesz. Lykurgos törvényadását azzal indokolja, hogy Lykurgos tudta, hogy Spárta csak úgy tarthatja fenn magát s lehet nagygyá az irigy szomszédok között, ha polgárai megőrzik régi harcias tulajdonságaikat s egész életüket hazájuknak szentelik (7. 1.). Az athenei nép ellentéte volt a spártainak — mondja a Solon törvényhozásáról szólván — Solon törvényei sem lehettek olyanok, mint Lykurgoséi. Solon tudta, hogy hazája nagysága attól függ, hogy a polgárok minél szabadabban és tökéletesebben kifejleszthessék tehetségeiket (9. 1.). íme két nagy állam-alkotó elvnek szembeállítása, hogy eszméltessen és tanulságot adjon! Róma példájával rámutat a törvények tiszteletére és a törvényben adott jogokhoz való ragaszkodásra (15. 1.) s e kettőre irányzott figyelemmel mutatja fel hazánk diadalát is a kiegyezésben (111. 1.). Az avarok elpusztultak — mondja a 23. lapon — mert csak a harcot becsülték s a békés munkát megvetették és nem gyarapodtak a műveltségben. Az ilyen nép nem méltó arra, hogy éljen. «A nemzetek csak addig élnek, míg nyelvüket megbecsül ik és veszni nem engedik)) (98. 1.) figyelmeztet 1. Ferenc uralkodásáról szólva. «Mi hálás utódok kegyeletes szívvel őrizzük és ápoljuk az 1848-ik év emlékét s büszkeséggel gondolunk apáink nagylelkűségére, a kik olyan sokat megtagadtak maguktól, hogy ránk annál gazdagabb örökséget hagyhassanak.)) így adózik lelkesülten 1848 emlékének (107. 1.). íme ez az egy-két mutatvány szerző eszméitető methodusából eléggé igazolja azt, hogy menynyi lelket és életet vitt be a történelembe és illetőleg vont el annak már egyébként holt eseményeiből. Csupán az élénkítés kedvéért óhajtottuk volna, ha a rövid kis kézikönyvben még egy-két elbeszélést felvett volna. A gyermekeknek ezek nagyon szoktak tetszeni. így pl. elmondhatta volna Róbert Károlynál Dezső vitéz önfeláldozását királyáért; ezzel szemben Nagy Lajosnak, a királynak feláldozó cselekedetét a folyóban luladozni kezdő közvitéz iránt. Kemény Simonét ugyan megemlíti (59. 1.); de részleteiben nem beszéli el. Ezek mint nemcsak fűszerező, figyelem keltő, hanem mint messze kimagasló jelenetek is mély benyomásokat tesznek a gyermek lélekre, melyet a történelemből is, mint általában minden tárgyból, csak kevés, de nagy dolgok érdekelnek s e nagyok körül csoportosítva jegyzi meg a kisebbeket is. A munkácska Méhner Vilmos tulajdonában jelent meg. Ára 32 kr. A kitűnő művet a legmelegebben ajánljuk olvasóink b. figyelmébe. — K. KÜLÖNFÉLÉK. * Azon előfizetőinket, kiknek előfizetésük az első évnegyeddel lejárt, tisztetettel kérjük, hogy azt megújítani szíveskedjenek. Az előfizetési pénzek e Lap «szerkesztősége vagy kiadó-hivatala» címen (Budapest, Szentkirályi-utca 89. szám alá) küldendők. * Lelkész választások. A rozsnyói evang. egyház lelkészévé egyhangúlag Terray Gyula süvétei lelkész, gömöri főesperes választatott meg; az uj lelkész nagynevű elődöknek, Sárosy János, Pákh Mihály, Czékus István volt superintendenseknek lép helyére, s tekintve nemes ambitioját és tehetségeit, bízvást remélhető, hogy az evang. egyház ama nagy papjainak méltó utódja lesz. — A külső-somogyi egyházmegyében F.-Iregen f. hó 13-án ejtetett meg a lelkészválasztás, mely alkalommal egyhangúlag Fábián Mihály harkányi lelkész, a dunameiléki egyházkerület egyik tanácsbirája kiáltatott ki e szép gyülekezet lelkipásztorává; a dunamelléki lelkészi kar e jeles tagját örömmel üdvözöljük jól megérdemelt előléptetése alkalmából. — A solti egyházmegyében fekvő domsödi egyház lelkészi állomására f. hó 13-án szavazattöbbséggel Kájel József őszödi lelkész, a külsősomogyi papitestület egyik tehetséges tagja választatott meg, kinek előléptetését szintén örömmel látjuk. * Értesítés. Van szerencsém a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság tagjait tisztelettel felkérni, hogy tagsági díjaikat alulirott naptól kezdve címem alatt hozzám méltóztassanak küldeni. Valamint hozzám küldendők a Társaság kiadványainak szellemi részét illető közlemények is. Budapest (IV. ker. Vámház-körút 16. sz. II. em. 16.) április hó 16-án. — Kenessey Béla, a M. Prot, Irod. Társ. titkára.