Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-20 / 16. szám

A felsö-borsodi egyházmegye közgyűlése. A felső-borsodi egyházmegye ápril 9 és 10-én Sajó-Kazán tartá rendes tavaszi közgyűlését. Debreczeni Gábor esperes úr buzgó imája után Ragályi Béla világi elnök szépen átgondolt s tartalmas beszédjével üdvözli s lelkesíti a nagyszámú közönséget, s a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja. Első sorban a terjedelmes s nagy gonddal összeáll ított esperesi évi jelentés olvastatott fel, mely mindenkit meggyőzött arról, hogy egyházmegyénkben a vallásos és erkölcsi élet s az anyagi helyzet is mindenütt dicséretreméltó, s jó lélekkel, nyugodt szívvel gondolhatunk vissza a lefolyt évre. Az egyházak s ezek lelkipásztorai híven teljesítették a szent kötelességet; az iskolák s azok tanítói megértve a kor intő szózatát igyekezetet tanúsítottak a népnevelés fontos ügye felvirágoztatása körül. A népszámlálás hiteles adatai szerint 48 anya- s 7 leány-egyházban a lelkek száma 24.718; született 532 fi, 490 nő. Meghalt 420 fi, 460 nő; házasságra lépett tiszta prot. 200, vegyes 37 pár; iskolába járt 1445 fi, 1400 nő; confirmáltatott 732 fi, 735 nő. Az egyház- és iskola-látogatók jegyzőkönyvei szerint 33 egyháznak van 35.369 frt tőkepénze, 6164 frt magtári alapja. Az egyházi közalapra kivetett mult évi követelés tisztán befolyt. Beküldetett 1151 frt 80 kr, jövő évre megajánltatott n 10 frt 35 kr. Az iskolák általános osztályzata dicséretes. Kitűnő iskola van 15, dicséretes, 20, kielőgítő 21. Oszhangzatos énekkar van több egvházban; az iskolai s népkönyvtárak száma folyvást szaporodik. Iskolai szegény-alap van 7 egyházban 1741 frt 21 kr értékben. Isten dicsőségére majd mindenütt történt adakozás, mely legszebb bizonyítéka a vallásos érzésnek, nemes gondolkozásnak. Végül kegyelettel, s részvéttel emlékszik meg a jelentés Takaró József bábonyi, Apostol Mihály laki lelkészek elhunytáról; s leteszi az elismerés koszorúját a Rozgonyi István, Fodor Lajos, Urbán Bálint és Varga Dániel elhalt tanítók sírjára. A részint halálozás, részint lemondás folytán hiányos tisztikar következőkép egészíttetett ki: Miklós Ödön, gr. Vay Tihamér világi, Vadászy Pál, Svingor József papi tanácsbirákká választattak; Szenmiklóssy Kálmán világi jegyzővé, s mindanyian esküvel is kötelezték magukat arra, hogy a törvények s legjobb belátásuk szerint fogják elébb vinni egyházmegyénk szellemi és anyagi ügyeit. Megerősíttettek következő lelkészek : Dávid József Hangács-Nyomára, Elek József Bábonyra, Samdi László S.-Ivánkára, Hazai Géza Dakra, Osváth Zoltán — a közgyűlés által megválasztott missziói körlelkész — Ózdra. Török Imre f.-nyárádi segédlelkész az egyházmegye kebelébe lépett. Tanítókul Parasznyára Szombathy László, S.-Vadnára Fodor József, Szendrő-Ládra Osváth Bertalan, Nyekézsenbe Szécsényi István, Tapolcsányban Klemen Lajos, Nyomárra Lakatos László választattak s erősíttettek meg. A lelkészjelölő bizottság így alakult meg : Elnök Debreczeni Gábor esperes ; rendes tagok világi részről: Vladár Ervin, Dobozy István; póttagok : gróf Vay Tihamér, Szekrényessy Árpád; papi részről: Vadászy Pál rendes; Svingor József póttag. Balogh István egyházmegyei papi aljegyző gyakori szembetegségére hivatkozva állásáról lemond. Köz-OO gyűlésünk megköszönve eddig sikeres működését, lemondását elfogadja s e helyet, elnök indítványára, világi jegyzővel kivánja betölteni. Olvastatott a tanügyi bizottság nagy gonddal s szakértelemmel összeállított évi jelentése, mely az eddigi köröket nagyobbítani s a világi küldöttek helyét tanítókkal óhajtja pótolni. Elnökké egyhangúlag Szakai József bódvai lelkész és tanácsbiró választatott. Ezután került a sor a ,,Bánvölgyi lelkészi kör" értekezletének indítványaira. E kör még nagyon is fiatal. Alig egy éve, hogy megalakult s már is fontos teendőket végez. Eletet, elevenséget hoz a közgyűlésekbe, s a kibontott zászló alá napról napra többen sorakoznak. (Nagyon helyesen van. Az egyházat az ügybuzgó papság juttatja virágzásra. Szerk.) Az egyházmegyei gyámtár ügyében tétetett az első — emlékirattal mellékelt — indítvány. Biztosabb, szélesebb s több segélyt nyújtó alapra kivánja fektetni a gyámtárt s erősen hangsúlyozza, hogy ha a convent csak húzza-halasztja az egyetemes gyámtár felállítását, ha rideg közönynyel nézi a lelkész-özvegyek és árvák könyeit: nekünk kell kibontani a zászlót s teremteni alapot, hogy ne essünk kétségbe özvegyeink és árváink keserves jövője felől. Az emlékirat indokolással nyújtatott be s több részben tárgyalja a gyámtár megalapítása, segélyezése körül végzendő teendőinket. Édes örömmel, szokatlan érdeklődéssel hallgatta e pontokat a gyűlés minden tagja. De mivel egyszeri felolvasás után az ügy érdeméhez méltóan határozni nem lehetett, a gyűlés abban állapodott meg, hogy az emlékiratot az indokolással s a bizottság megjegyzéseivel együtt külön kinyomatja s megküldi minden egyháznak, hogy a jövő őszi közgyűlésen érdemileg lehessen határozni e mindnyájunkat' oly közelről érdeklő fontos ügyben. Sok életre való esztue, biztos alapon való számítás van ez iratban s épen azért — tanuságul — a nt. szerkesztő úr szives engedelmével később ezt óhajtom megismertetni egészében e becses lap olvasó közönségével is. (Szívesen veszem. A papság ügyeinek fejlesztésére mindig örömmel nyitom meg e Lap hasábjait. Szerk.) Nem kevésbé fontos nevezett lelkészi körnek azon indítványa, mely a kerület által meghatározott s lelkész özvegyekre vonatkozó csonka és kegyeleti évek módosításában áll. Tudni való dolog, hogy kerületünkben, ha a lelkész elhal az év bármely napján ápril 24-ig, az özvegy a csonka évben az egész jövedelmet élvezi; a kegyeleti évben pedig csak a féljövedelmet, lakáson palástdíjakon kívül, a mikor a kegyeleti évben a megválasztott lelkész félfizetésre köteles a törvények szerint új állását elfoglalni, s az özvegy kiköltözni. E szabály sok tekintetben méltánytalan. Méltánytalan a hátra maradt özvegy s még méltánytalanabb az új lelkész iránt. Módosítást kér nevezett indítván}-, s azt kéri, hogy a kegyeleti évben is lakjék az özvegy a paplakon s az uj lelkész ne köteleztessék beköltözni félfizetésre az uj állomásra, hanem töltessék be időtöltővel az egyházmegye, vagy az esperes bölcsessége szerint. Közgyűlésünk örömmel fogadja e méltányos módosítványt, s rendesen szövegezve felterjeszti a kerületre, hogy módosíttassék az Ungváron hozott törvény az indítvány értelmében. Elfogadtatott még ama két indítvány is, melyszerint a gyüléstartó egyházak őszszel 100 frt helyett 120; tavaszkor 200 frt helyett 180 frttal segélyeztessenek az egyházmegyei gyüléstartási alapból, s hogy a papi fizetés beszedésének határidejéül október hó i-ső napja tűzessék ki. Tétetett s elfogadtatott még azon indítvány is, hogy a kerület rendes tavaszi gyűlését egy hónappal később tartsa meg, mert akkor az egyházmegyei gyűlésen levők nem lesznek kénytelenek a hideg időben sokszor napo-