Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-12 / 2. szám

„Zeitschrift für altíestl. Wisscnschafta

Luthardt-{é\t „Zeitschrift für kirchl. Wissenschaft u. kirchl. Lebens az egyedüli komoly tud. theol. kath. közlöny: a Kuhnféle „Theol. Quartalschrifí" stb., amelyeknek hasábjain a theologia összes ágaira kiterjedő sok értékes közleményekre akadunk. A böhsészettörténet stúdiumát szolgálja a Steinthal-Lazarus-íé\z „Zeitschrift für Völkerpsychologie u. Sprachwissenschaft", s a 2 év óta fennálló Stein-ZelUr-Dilthey-féle „Archív für Geschichte der Philosophie", mind meg annyi tér az egyes speciálstudiumok fejlesztésére és értékesítésére. Mind ezzel szemben a kath. tud. theol. és philos. irodalom terén pangás állott be, s termékenynek, de ép annyira értéktelennek — legfeljebb a népies — polemikus irodalom terén mondható. A pápailag szentesített traditionális thomismus ólomsúlylyal nehezedik a kath. tudományosságra s teljesen lehetetlenné teszi annak fejlődését és életrevalóságát. Ezt látjuk p. o. a freiburgi Hardernek szenteltvizes gyárából kikerült Hettinger és Schanz-féle „Apologetikákon" is, a melyekben szekrestyés politika és tömjénfüst a fődolog, úgy hogy itt a dogma korrigálja a vallást, a történetet s a theologiát egyaránt. Hettinger és társa, no meg jfanssen, «az objektív történetíró)) a mi pápista Íróinknak is egyedüli kincsesbányája és a protestánsokkal szemben való tekintélye, így itéli el önmagát a római-vaticáni theologia s teljesen képtelenné válik a további életfejlődésre ! Bizony a magyar kath. theologiát aligha viszik előbbre: Lepsényi, az esztergomi Sión, a Religio, vagy a kalocsai Tóth Mike-féle csodabogarak, a melyekben sok pápistasággal, de annál kevesebb vallással vagy theologiával van dolgunk ! Mint látjuk, a külföldi prot. theol. irodalmi élet örvendetes képet nyújt, a melynek egyik főbb nyilvánulásával találkozhatunk időnként e Lapok hasábjain is. Leggazdagabb s legmaradandóbb irod. működést fejtett ki (főleg a sok tekintetben homályos őskeresztyénség és bibliai kritika terén) a liberális, az u. n. közvetítő theol. irány s a Ritschl-fele iskola ; kevésbé áll ez a traditionális jellegű s szűkebb egyház-felekezeti érdekeket követő orthodoxiáról. A Ritschl-féle theologiához fűződő legújabb pro és contra-irodalmat s annak főbb mozzanatait egyik legközelebbi Szemlénkben fogjuk Lapunk olvasó közönségének bemutatni, a mi annyival is inkább jogosult, mivel e moraltheologia Németország határain túl is, Németalföldön és Franciaországban nagy tért hódított és hódit még ma a göttingai nagymester halála után is a prot. közgondolkozásban. A „berlini uniói egyesület" téli felolvasásai is igen becses adalékok a német prot. theologia irodalmához, így a jövő ciklusban Nessler «a francia forradalom s az egyházról,)) Richter «Giordano Brúnóról,)) Grimm «a vallásosság és erkölcsiségről,)) Websky «Rothe Rikhardról,)) Sulze «A katholicismus és protestantismus allása a jelen társadalmi kérdésekhez)) címmel, végül Pfleiderer «A humanitás és nemzetiségről)) értekezik. Az ó-kaiholicismus dicséretes irodalmából kiemeljük az „Altkath. Menüit' s a „Botit," mely sok jó szolgálatot tesz ez evangyéliomi jellegű reform mozgalomnak. Az ó-katholicismusnak sok tekintetben vértanúi történetét Schultz, a jeles kánonista írta meg. Kitűnő történetírói a fáradhatatlan Döllinger, Friedrich és Huber; hittudósai Rausch, Michdis stb. Döllinger újabb művei: «Die Moralstreitigkeiten der Jesuiten» s «Bellarmin önéletrajzának)) latin és német nyelven való kiadása, a melyből sok egyéb becses kortörténeti adaton kívül megértjük, hogy V. Pius papa az angol prot. Erzsébet elleni merénylethez beleegyezését adta. Sok egyéb becses adatot is tudomásunkra hoztak már az ó-katholikusok, a kik főleg az objektív történetírás terén örök hálánkra érdemesek. Végül egy őszinte kérelem! Lapunk érdekében állana, ha franciául, angolul és hollandusul értő pap-és tanártársaim koronként a francia, angol és holland prot. egyházi és irodalmi hasonlóan tanulságos élettel is megismertetnék olvasó közönségünket, *) miáltal szemlénk teljességében csak nyerne, s igazán hű tükre lehetne a külföldi prot. egyházi és irodalmi mozgalmaknak. Vajha kérelmem nem volna kiáltó szó a pusztában! Dr. Szlávik Mátyás. KÖNYVISMERTETÉS. «Protestáns Szemle.» Szerkeszti Kenessey Béla a m. prot. irod. társ. id. titkára. Első évfolyam I. 11-ik füzet. Budapest, i88p. 208 lap. 8-1 ét**) A magyar protestáns irodalmi társulat is kedveskedett karácsonyi ajándékkal tagjainak: megjelent a várva várt ((Protestáns Szemle» első darabja. ((Olvasóinkhoz)) cím alatt Szász Károly a társaság egyik elnöke nyitja meg. Egy rövid visszapillantást vetve a magy. prot. irod. társaság alakulására s az azóta történtekre, elmondja «mi a Szemle célja, mit ígér és mit nem, mit akar, és mit nem akar útra indulásával és további folytatásában.)) A «Prot. Szemle» — mondja — a magy. protestáns irodalmi társulatnak, de egyszersmind a magyar protestantismusnak is közlönye s a magyar prot. egyház s általában a protestantismus érdekeit képviseli. — A magyar protestantismus önálló alkotó része az egyetemes protestantismusnak, melynek belső szegletköve a Krisztus. Mint a keresztyénség maga nem dogmákban, hanem hitéletben áll, úgy a protestantismus sem confessiókban, hanem az örök kijelentés szellemének szabad vizsgálatában s az igazságnak előítéletektől és merev szabványok békóitól ment őszinte keresésében. Az igaz ember hitből él! a reformátorok nem kötötték meg confessiókkal s dogmákkal a hitet s azt a protestantismus s a «Pror. Szemle» sem akarhatja, hanem akarnia kell : az egyetemes protestantismus elvi alapján a szabadvizsgálódást a hit dolgában, a bibliai tudományokban, az erkölcsi, egyházalkotmányi s szervezeti kérdésekben s a történeti kutatásokban és azok eredményei megítélésében, szóval az egyházi és hitélet egész mezején. A protestantismus soha sem félt a szabad vizsgálódástól... Vezérli mindenütt az őszinteség és elfogulatlanság. Zsinórmértéke egyedül az irás... A protestantismusnak (ugy az irás mélységeiben, mint másutt) a kutatást, az igazság keresését befejeznie soha sem szabad: így élete folytonos fejlődés, örök tevékenység s végcélját az örökkévalóságban érheti el. Célja az igazság keresése levén: irányzatos (tendentiosus) sohsem lehet. A «Prot. Szemlew is ez alapelvet követi. A maga t. i. a magyar protestáns felekezet körében az egy alapon álló árnyalatok közt az eszmecserének s targyilagos vitatkozásnak szabad tért nyit; de tért nyit a külföldi prot. egyházi élet s tudományos mozgalmak minden általános érdekű jelenségeinek s azokat részint ismer* Örömmel venném s azt his7em, az olvasó közönség is. izerk. **) Most csak ismertetjük, nem sokára kritikailag is méltatjuk. Szerkesztő,