Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1890-04-13 / 15. szám
ié6 otthon semmi gazdasági munkája? Van bizony nekem, hanem hát megtettek pénzért misszionáriusnak s én ott hagytam a harangozóra kis gazdálkodásomat és most itt vagyok, hogy lelki oktatásban részesítsem az uradalom ev. ref. vallású béreseit. Mit? Most? az uradalom béreseit ? Csak nem komolyan tetszik tán beszélni ? De igen ! Az most még vasárnap sem volna lehetséges, mert akkor hordatom a részt azoknak, akik a szomszéd falvakból itt arattak volt. Nem és nem .. . most csak egy esti fertály órára sem szabad a béreseket azért, hogy együtt imádkozzanak, összecsengetni. Tessék bejönni... itt a jó «papramorgó,» aztán ebédelünk együtt s ebéd után szétnézünk a munkások között; de nem szabad ám csak egynek is elmondani ezek közül ott künn csak a «Miatyánk» első sorát sem, mert ezzel is idő telik. Pedig az idő pénz! Este aztán, cselédkönyvek alapján, összeírja a misszionárius az uradalmi nagy majorban szolgáló béresek létszámát, a kulcsár feldiktálja, hogy kinek hány családja van. És ezzel, jó vacsora és csendes reggelig való alvás után — re bene gesta — eltávozik a misszionárius lelkész és. .. otthon elkészíti, a vármegye névtárát is használván, a kőrútjában szerzett tapasztalatok, észleletek és általa végzett vallásos funkciókról az egyházmegye által szorgosan megkövetelt kimutatást és felteszi a számlát, mely kerekszám 150 frt tartozik lenni, mivelhogy ő is ennyit kap a domesztikából mint misszionárius. Ha kevesebbet tesz fel: levonnak a honoráriumból. így tehát jól kell összeadni. A k.ocsikenő, ostorpénz s több effélék ki nem maradhatnak. így bizony, uraim ! Ami itt le van irva, mind az utolsó szóig az életből van véve, tapasztalati igazságon nyugoszik. Aki nem hiszi: ám kételkedjék ! Az az ő dolga, de én azt, hogy ezek így és nem másként vannak, sőt másként nem is lehetnek szentül hiszem és vallom, .s épen azért azon 2r ezer frtból, amennyit a közalap belmissziói célokra ad ki, én 15 ezer frtot a lelkészek özvegyeit és árváit gyámolító intézet javára szavaznék meg ott ... a legelső helyen. De hát nekem ott nincs szavazatom ! S ha akkorra van tervezve ezen gyámintézet felállítása, mikor nekem ott szavazatom lesz : akkorra minden özvegy papné férjhez megy, minden lelkész-árva nagykorúvá lesz, s így akkor már nem lesz szükség az én szavazatomra. E tárgynál csak azt jegyzem még meg, hog}- ha a misszionárius lelkész vasárnap hagyja el a maga egyházát: nem tehet missziói körében annyi hasznot, mint amennyi kárt otthon okoz. Két úrnak szolgálni nem lehet. Vagy rendes lelkész és misszionárius nem; vagy misszionárius és akkor rendes lelkész nem. Tertium non datur ! Azért vagyunk 2-szor a lelkész özvegy-árvagyámintézei létrehozása tekintetében még ma is csak a kezdet kezdetén, mert a közalap pénze a központban 4—5°/0 -os kamatra gyümölcsözik, holott a központon kívül azt 8°/0 -os kamatra is lehetne gyümölcsöztetni. Es ha ez így volna : akkor azok is éreznék a közalap áldásos hatását, akik az abból nyert kölcsön által uzsorások körmei közül szabadulnának meg. És ha az így volna : akkor az így befolyó többlet egymaga is elegendő lenne a lelkészek özvegyei és árvái részére felállítandó gyámintézet fentartására. Mennyi könnyet lehetne letörölni, mennyi nyomort lehetne enyhíteni csak azon összegnek évi kamatjából is, amely a közalap pénzének 8°/0 -os kamatoztatása folytán, mint többlet mutatkoznék már ma, tehát 8 év után, a mostani segélyre fordítható összegen felül ? ! Én a közalap pénzének központi, nem 8°/0 -os kamattal gyümölcsöző kedvelését nagyobb kalamitásnak tartom annál is, hogy belmiszsziói létesíthetlen célokra olyan rengeteg összeg adatik ki. Vajha figyelmökre méltatnák az itt kérteket azok, akik hivatva vannak a közalap pénzének mikénti kezelése gyümölcsöztetése és hovafordítása felett teljes hatalommal rendelkezni ! Ágya, 1890. ápr. 2. Nagy Sándor, ev. ref. lelkész. A beregi egyházmegye közgyűlése. A beregi egyházmegyében szokásos tavaszi egyházmegyei közgyűlés előzetes konferencia után március hó 18 — 20. napjain tartatott meg. Esperes úr a világkormányzó hatalmas Istenhez felbocsátott buzgó imádság után a megjelenteket szívé-Íves szavakkal üdvözölvén, gyűlést megnyitó rövid beszédében különösen kiemelte, hogy írásban foglalt előterjesztésében úgy a vallásos erkölcsi életet, mint a népnevelés fontos ügyét illetőleg csak örvendetesen megnyugtató jelenségeket mutathat fel, a miért kedves kötelességének ismeri itt, a nyilvánosság zöld asztalánál, élőszóval is elismerést, sőt köszönetet fejezni ki az egyházak elöljáróságainak lelkes ügybuzgalmukért, melynél fogva közös erővel s lankadatlan kitartással munkálkodtak az Isten országának evangyeliomi szellemben való tovább építése és megszilárdítása körül. Első sorban is olvastatott az esperesi hivatal által benyújtott Írásbeli jelentés, mely az időközben végzett elnöki intézkedések elmondása mellett magába ölelte azon veszteségeket, melyek a közel mult napokban egyházmegyénket sújtották ; elhunyt egyházi férfiaink életrajza mostani gyülésünk jegyzőkönyvének végén gyászkeretbe foglaltan fog megíratni. r> 00 Esperesi jelentés kapcsában az 1889. év december hó végéig lezárt domesztikai számadás — a tetszés szerinti áttekintés és észrevételek végett — közszemlére ki volt téve. Ugyancsak esperesi jelentés mellé volt csatolva az egyházmegyei világi jegyzőségre elrendelt szavazás eredményét feltüntető küldöttségi jegyzőkönyv, mely szerint idősb Lónyay Sándor tiszaháti főszolgabíró megválasztatván, az esküt most letette, s miután az egyházi ügyek szolgálatára egy meleg hangon tartott s a közönség részéről élénk érdeklődéssel kisért beszédben magát egész odaadással felajánlotta, uj tisztségében a közgyűlés tagjai által lelkes újból és újból felhangzott «éljennekkel» üdvözöltetett. Maga az esperesi jelentés következő főbb pontokból állott: I. «A szellemi, vagyis valláserkölcsi élet — mondá a jelentés — nemhogy visszaesést, avagy megállapodást mutatna fel, sőt inkább örömmel jelezhetem azon nemes versenyt, mely a vallásosság, egy házias élet, a köznevelés mezején szembetűnő haladást tüntet elő. A létszám növekedése is örömérzetre gerjeszthet; több helyt azok, kik felekezetünket elhagyták, ime visszatértek hitrokonaikhoz s együttes buzgalommal építik a prot. egyház jövőjét, csatlakozva a versenyhez.)) A tettekben nyilvánuló jó indulat és áldozatkészség «kegyadományozások» címe alatt a II-ik részben van részletesen elősorolva, melynek végeredménye íme ez : részint kivetés, részint munka-díj címén befolyt az egyházak pénztárába 3688 frt. Egyesek adományozása készpénzben és más ajándékok értékét számítva 1000 frt.
