Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-12 / 2. szám

Minthogy épen a 4-ik osztályról van szó, alkalmilag itt megjegyzem, hogy ez osztály magyar tananyaga nálunk egyáltalán nincs arányban a ráfordítani szabott idővel. Az olvasmányon alapuló stylustanítás már maga is sok idővel jár, úgy hogy e miatt az állami új tanterv ez osztályban a magyar órák számát 3-ról 4-re emelte. Tantervünk a 4. osztály magyar óráinak számát hetenként 3-ra szabja, s ez idő alatt hetenként való írásbeli dolgozatokkal elő kivánja adatni a stylistikán kívül a a verstant s azon felül még «némely könnyebb és az életben előforduló ügyiratok szerkesztését.)) Tehát legalább is másfél annyi tananyagot szab meg a 4-ik osztály számára a magyarból, mint az állami tanterv. Ez utóbbi szerint ugyanis a stylistikán kívül csak az időmértékes verselés törvényei tanítandók a 4-ik osztályban, mivel a hangsúlyos verselés törvényei már a 3 — ik osztályban előadatnak. A polgári ügyiratok szerkesztésének tanítása az állatni tantervben nem fordul elő. A 4-ik osztály a magyarból a protestáns tanterv szerint valósággal túl van terhelve, ellenben a 3—ik osztály magyar tananyaga nálunk kevesebb, mint az állami iskolákban, mivel ez utóbbiak a hangsúlyos verselést már a 3—ik osztályban tanítják. A verstannak ilyetén eldarabolása nem valami szerencsés gondolat az állami tantervben s azt követendő például épen nem lehet feltüntetni; a polgári ügyiratok tanítását azonban tantervünk egészen jól áthelyezhetné a 3. osztályba, mi által e két osztály magyar nyelvi tananyaga közt az egyensúly némileg helyre állana. Visszatérve a dolgozatok ügyére, a tantervnek azon célzatát, hogy a tanulónak az Írásbeli előadásban a lehető legnagyobb gyakorlata legyen, általában helyeselni lehet. Kétségtelen, hogy ez a legsikeresebb eszköz a tanításban. A tanuló csak annak ura igazán, a mit szabatosan és kerekded formában elő tud adni nem csak szóval, de Írásban is, s hogy ezt elérhesse, dolgoztatni kell őt folytonosan. De nagy tévedés volna azt hinni, hogy csak a nyelvekből és irodalmakból szükséges ez a képesség, s mathesisből, physikából, históriából stb. pedig nem. S mindamellett tantervünk csak a nyelvekből kíván Írásbeli dolgozatot; az igaz, hog}' ezekből aztán duplán rápótolja, de nagy kérdés, hogy ilyen egyoldalú dolgoztatással el van-e érve a kívánt cél, hogy t. i. 'a tanuló azon tárgyaknak, a melyekkel foglalkozott, ura legyen szóban és Írásban. Tantervünk ugyanis egyáltalában nem gondoskodik arról, hogy a tanuló a nyelvek és irodalmak körén kívül eső tárgyakról irni tudjon, Azt lehet talán mondani, hogy ennek begyakorlása a magyar nyelv tanárának kötelessége, mert hisz a tanterv is a magyar nyelvi és irodalmi oktatás célját kitűzvén, első helyen említi fel e célok közt, «hogy a növendék e nyelvet mint anyanyelvét gondolatainak és érzelmeinek szó- és Írásbeli szabatos kifejezésére használni tudja,» azaz, hogy a tanuló a birtokában levő ismeretanyagot szóban és írásban biztosan tudja kezelni. Mindenki tudja azonban, hogy a szóbeli biztos és szabatos előadást lehetetlen volna úgy elsajátíttatni, ha annak gyakorlása csak' egyetlen egy tantárgy körében lenne kötelező, s más tárgyaknál pl. elnézve a tanár, hogy a tanuló fél mondatokban, hibás nyelven és feje lágyára esett constructioval feleljen. Ép így nem lehet elérni az Írásbeli előadás biztosságát és szabatosságát sem, ha ennek gyakorlása csak egyetlen tantárgy keretében történik. A magyar nyelvi dolgozatok körét maga a tanterv megállapítja, midőn elrendeli, hogy a feladványok mindig ((kapcsolatban az olvasmányokkal és tanulmányokkal)) tüzendők ki. Ezt ugyan, a kifejezés classikus volta miatt úgy is lehet értelmezni, hogy nem csupán a magyar nyelvbeli tanulmányokkal és olvasmányokkal kell kapcsolatban lenni a dolgoztatásnak, hanem valamenyi gymnaziumi tanulmánynyal. Ez az értelmezés azonban nem sokat segítene a dolgon, mert a magyar nyelvi dolgozatokból bármily nagy számmal vannak is ezek most kiszabva, mégis alig jutna a többi tárgyakra külön-külön, legföllebb egy-egy vagy tán kettő-kettő. Már pedig évenként egy-két dolgozat a földrajz, történet, a háromféle természetrajz, természettan, philosophia körében nem sokat érne azon képesség fejlesztésére, hogy a tanuló e tárgyakban szerzett ismereteit írásban is képes legyen érvényesíteni; nem is számítva azt, hogy ilyenformán épen a magyar nyelvi és irodalmi tananyag írásbeli begyakorlására épen nem jutna idő. Hogy az írásbeli dolgozatokra vonatkozó szabályzat mily egyoldalú a mi tantervünkben, mutatja más tantervek intézkedése, melyek azon képesség gyakorlását, hogy a tanuló az egyes szaktudományokban szerzett ismereteit Írásban is fel tudja használni, az illető szaktanárokra bizzák. Erre vonatkozólag mind a régi, mind az új állami tanterv-utasítás igen határozottan nyilatkozik s a következőket rendeli el: «a különböző tanszakok tanárai azonfelül, hogy a tanulót minden alkalommal arra szorítják, hogy helyesen és ízlésesen fejezze ki magát, időszakonként, valamely összefüggőbb részlet befejezése után, alkalmas Írásbeli feladatok kitűzésével j mozdítsák elő az anyanyelv ügyét, használatának saját tárgyuk körében való elsajátítását, a mit joggal a műveltség egyik legbiztosabb jelének szoktak tekinteni. A dolgozatok átvizsgálásánál a reális szakok tanárainak természetesen kiválólag a tárgyszerű előadás kellékeit kell j szem előtt tartamok)), stb. Hasonló rendelkezést tartalmaznak más nemzetek ; középiskolai tantervei is. így pl., hogy csak egyet idéz; zünk, az 1884. okt. 20-án kiadott olasz tanterv, illető — í leg az ahhoz csatolt miniszteri utasítás egy pontja így szól: «Á nemzeti nyelv szabatos beszélése és irása nem képezi | egyedül az anyanyelv tanárának feladatát, hanem tisztes | kötelessége az a többi tárgyak előadóinak is.» S ehhez képest csakugyan elrendeli az utasítás az írásbeli dolgozatokat minden szaktárgy körében, így pl. a földrajzból I feladott utazásokról készíttet leírásokat, a történetből | életrajzokat, monographiákat stb. A mi tantervünk pedig ! még a mennyiségtanból sem intézkedik dolgozat-készítí tetés felől. Hogy a conventi tanterv, mely pedig az akkori | állami tantervet sok helyt szószerint kiírta, miért mellőzte ! a dolgozatok ügyének ilyetén rendezését, azt nem lehet érteni. A fogalmazás megtanítása és begyakorlása mindenesetre az anyanyelvi tanítás feladata, de a ((tárgyszerű előadás kellékeit)) ez aligha fogja megtaníthatni a saját szakján kívül eső tanulmányokban. Pedig az élet követelj ményei épen arra vannak irányulva, hogy t. i. ki ki a saját szakmáját irodalmilag is tudja kezelni, s növendékeinkkel ezt a mi tantervünk meg sem próbáltatja. Mert az, hogy «a növendék a nyelvet gondolatainak és érzelmeinek szó- és Írásbeli szabatos kifejezésére használni tudja» még nem jelenti ezt. Lehet valamely dolgozatnak igen tetszetős fogalmazása, kerekded, talpra esett mondatokkal, ügyes, csinos szófűzéssel, szóval mind azzal ellátva, a mi stylistikai fogást valamely előadás kellemessé tételére alkalmazni lehet: s mégis szakszempontból az illető dolgozat nem ér semmit, még akkor sem, ha szerzője teljesen otthonos azon szakmában. Mert bizonyos sajátszerű műizlés kívántatik ahhoz is, megítélni, hogy valamely szakba vágó tények, ismeretek stb.