Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-06 / 14. szám

mi protestáns iskoláink megadták azt a nemzeti szelle­met az állam ellenére is és félő, hog)7 épen az állami «zu viel regieren» miatt alszik majd el az a nemzeti szel­lem. Hagyjunk már másnak is abból a felügyeletből; mert a nagy állami mindenhatóság miatt Khina sorsára jutunk ! «A gyakorlati kiképzés» rovatát a mi illeti, mind két füzetben találkozunk cikkekkel. A januári füzetben (8—13. lap.) Ujfalussy Sándor ír «A gyakorló iskolák)) cím alatt. Hibáztatja a gyakor­lati képzést. Első hiba, hogy a tapasztalat-szerzést minta tanításon kezdetik a praeparandistákkal. (Hiszen épen az a cél, hogy a minta tökéletes legyen, a mely után kell haladniok!) Második hiba, hogy nem utasítják a növendékeket a tapasztalat-szerzés módjaira (?) s bizo­nyos részlet megvizsgálására ; harmadik, hogy nem beszé­lik meg velők, vájjon a szerzett tapasztalat helyes-e; negyedik, hogy a minta-tanítást kezdettől fogva osztat­lan iskolában szemléltetik, s így nem lesz meg a kellő fokozat; ötödik, hogy a fegyelmezés módja eseteit s az iskolai rendtartás elveinek alkalmazását nem szem­léltetik (?) ; hatodik, hogy nem az a gyakorló-iskola tanítója, a ki elméleti paedagogus is stb. A cikkező állításának több részét túlzásoknak mondja maga a szerkesztő (13. lap); de kettőt elismer: félszegség, hogy mindjárt kezdetben 6 osztályt osztat­lan iskolába vezetik be a tanképző növendéket; továbbá hogy nem huzamosan foglalkoznak a növendékek az egyes tárgyak oktatásával. De hogy biztos alapon indul­hassanak, felhívja ugy az állami, mint a felekezeti inté­zeteket kivétel nélkül, értesítsék lapját gyakorló-iskoláik szervezetéről s a gyakorlati tanítás körüli eljárásukról. E felhívásra felel Margitai József a februári füzet­ben (71 — 72. lap.) Hibáztatja ama (Losonczon keletke­zett) törekvést, mely a gyakorló iskolai tanítók állását ki akarja vetkőztetni természetes formájából egy kis sallangért, a rendes tanári rangért és a módszertan tanárságáért. A népiskolai törvény szellemében — kérdi — mi a gyakorló iskola? A tanítóképezdék mellé állí­tott minta elemi népiskola, a képezdék experimentáló helye. A gyakorló iskolai tanító ennek a minta-iskolá­nak a minta tanítója, ezen kísérleti helynek a vezetője. Ez az ő birodalma, ezen kívül ne keressen más műkö­dési kört. Kell, hogy a leendő tanító ne csak minta­iskolát lásson maga előtt, hanem minta tanítót, példány­képét a jó tanítónak. Eljárása az iskolában, viselkedése a társadalomban, a családban, a feljebbvalók, az aláren­deltek, a hasonló állásnak irányában legyen mintaszerű, kit a képezdei növendékek igaz meggyőződésből köves­senek magasztos pályájukon. Vájjon a rendes tanári rang és a módszertan tanársága után törekvő gyakorló­iskolai tanító lehet-e valódi mintája a tanítónak? Váj­jon a tanítóképző növendék a ((gyakorlóiskolai rendes tanárt» merné-e példányképének választani ? A tanári ranggal — félő, hogy a gyakorló-iskola csak mellékes lenne; pár év múlva vagy segédet kérnének a gyakorló­iskolai tanítók, vagy egészen a növendékekre bíznák a gyakorló-iskolát. Nem tanári rang, hanem oly fizetés, mint a rendes tanárnak, legyen a gyakorló-iskolai tanító jutalma, hogy gond nélkül élhessen a gyakorló-iskolá­nak stb. Újvári Mihály szintén ezekről cikkezik (71—75 lap) s 11 pontban sorolja el mondandóit; nevezetesen: 1. A tanítóképző gyakorló-iskola legyen minden tekintetben «minta-iskola.» 2. Vezetője elemi iskolai tanító. (Pol­gári iskolai tanító csak menhelynek tekintené a gya­korló-iskolát.) 3. A gyakorló-iskolai tanító ne forgácsolja szét erejét torna- vagy kézimunka tanítással srb., hanem kizárólag a minta-iskolának éljen. 4, Csak praktikus uta­sításokat adjon a tanítóképző növendéknek, az elméleti dolgokat bízza a paedagogia tanárára. 5. A paedagogia tanárának nézetei legyenek döntök a gyakorló-iskola műkiidésére, 6. A próbatanításokat okvetlenül az igaz­gató, illetőleg a paedagogia tanárra vezesse. 7. A próba­tanításokon legyen jelen az illető tantárgy szaktanára is. Hogy ez kivihető lehessen, a rendes tanárok száma szaporíttassék. 8. A paedagogia tanára, a szaktanárok és a gyakorló-iskola tanítója egyöntetű eljárása a havi értekezleteken megállapíttassék. 9. A próbatanítások beha­tóan megbiráltassanak. 10. Minden gyakorló-iskola mellé tan- és vezérkönyv gyűjtemény állíttassék. 11. A heti gyakorló-iskolai tananyag a növendékekkel megbeszél­tessék. A növendékek mentül huzamosabb ideig fog­lalkozzanak a gyakorló-iskolában. Ezen elmondottakban mind Margitai Józsefnek, mind Újvári Mihálynak teljesen igazuk van s tételeiket a magam részéről is elfogadom. Ismertetések cím alatt a februári füzet 85—89. lap­jain Dr. Málnai Mihály két cikkben irja le a gyakorló­iskolai tanítás menetét a budapesti orsz. izraelita tanító­képezdében és a berlini kir. evang. tanító-képezdében. Szerettem volna, hogy ha vagy a budai (kriszti­navárosi) tanító-képezdében divatozó eljárást ismertették volna legelőbb, vagy ha ezt nem, azon képezde eljárá­sát, a hol maga a szerkesztő (Mkgy László) is tanár­kod ik. «Ujabb mozgalmak ifjúsági irodalmunkban)) cím alatt (a januári füzetben) Komáromi Lajos cikkezik, s azon eredményre jut, hogy míg ifjúsági irodalmunk verses része jó irányban halad, addig a prózai olvas­mányok között a tartalmilag helyesek sem mind felelnek meg nyelvi tekintetben annak a követelménynek, hogy az ifjúságnak a legjobbat kell kezébe adnunk. Oka ennek részint a gyors felületes munka, részint az, hogy ava­tatlan kezek is részt vesznek ebben a munkában. Igaza van! Nyerészkedő kiadók megszerezvén a német kliséket, leforgattatják hozzá a legképtelenebb német férceiményéket, s kész a vásári s mind a mellett méregdrága portéka. De bűnösök a családok is ! A csa­lád, még a tehetősebbek is, hírlapok mellékleteivel táp­lálkozik, könyvet nem vesz magának sem, nem hogy gyermekeinek, s midőn a tankönyveket megszerzi is, ugy a hogy, szidja a profeszszort, meg a könyvirókat. A «Magyar Tanítóképző)) többi (kérvények, küi­döttségi, járdalások, egyesületi élet stb.) cikkeire nem tartom szükségesnek reflektálni, megjegyzéseim úgy is hosszúra nyúltak. Balkányparti. KÜLFÖLD. Belmissziói szemle. Németország. Az idióta-ügy konferenciája. Ezen értekezlet három évenként gyül össze és mult évben Braunschweigban ülésezett. Az utolsó 40 év alatt nagy tért foglalt az ezen ügy körüli működés. Az első hülye­intézet 1839-ben Möckernben jött létre és jelenleg több mint 40 ily intézet létezik Németországban, melyekben 60 ezer ily szerencsétlen körül 1200 egyén végez nehéz és komoly munkát. De ezen ügyet azóta Svájc, Franciaország, Amerika és Anglia is felkarolták. A német

Next

/
Thumbnails
Contents