Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-30 / 13. szám

cím alatt 1857-ben kiadott kommentárja. Azon időben jelent ez meg, midőn a von Hoffmann elégtételi elmélete által keltett vita tetőponton állott, s 8—10 év alatt 30—40 pro et contra művet hívott ki. Ez indította Delitzschet arra, hogy a szokottnál több figyelmet fordítson e könyv theologiájára. Érdekes e mű annyiban is, hogy e műben tétetett az első kísérlet az exegesis reproductiv módszerének az új-testamentom egyik legterjedelmesebb könyvénél való alkalmazására. Kétségen kívül áll, hogy értékes adalékokat szolgáltatott e levél magyarázásához, s tan-kérdések körüli fejtegetései (így a «saticfactio vicaria»-ról szóló) mindig értékesek fognak maradni. Kísérletet tett megoldani az evangyeliumok problémáját is «Untersuchungen über die Kanonischen Evangelien» (1853.) c

im

ű művében; ez azonban legkevésbé sikerült munkája közé tartozik; a Pentateuchus és az evangyéliumok szerkezete közt vont párhuzam eszméje félre vezették őt. Sikeresebb munkát végzett a szövegitészet terén. Tanulmányai a compluti polyglotí felett (1872. és Újabb tanulmányok 1886.) s «Handschriftliche Funde» cimű két kiadványa (1861-ik és 1862.) fontos tárgyat foglal magában, különösen a Codex Reuchlini-X2i tett észrevételei miatt. E kézirati codex, melyet Erasmus használt volt az Apokalysis szövegének összeállításánál (1516.) sokáig elveszettnek tartatott, s ezzel együtt el volt veszve a kulcs azon sajátszerűségekhez és indokolatlannak látszó változtatásokhoz, melyekkel nála lépten-nyomon találkozunk. Delitzsch szerencsére újra megtalálta e kéziratot Oettingen-Wallerstein herceg könyvtárában Mayhingenben, Bajorországban. E kézirat azonosságának megállapítása s a nyomtatott szöveggel való összehasonlítás által nem kis szolgálatot tett a tudománynak. Legjellemzőbb munkáinak egyike a «System der Bibli schen Psychologie» (1885. 2. kiadás 1861.) Akkor jelent ez meg, midőn az ilynemű kérdések élénk érdeklődés tárgyát képezték s a kijelentés történeti szempontból való vizsgálása folytán uj irányt vettek. Megjelenésekor nagy érdeklődést keltett úgy Németországon, mint angol fordításban. Bővölködik e mű fennséges eszmékben, kiaknázható és szép ötletekben, de viszont homályos és mystikus szemlélődésekben is ; s annyira telve van újonnan gyártott szókkal és merész eszmékkel)); alakja és tartalma oly «művésziesen bonyolult)), mint szerző maga jellemzi, hogy sok helyütt nehéz megérteni is. Nagyon meglátszik rajta az idegen befolyás. Egy felől Günther Antal cseh bölcsész, ki a római kath. theologia és a modern hit összeegyeztetésén fáradozott, más felől a würtembergi kegyes iskola híveinek Oetingernek, még inkább a túlsóbb irányú Böhme Jakab befolyása. Az isteni Doxa, Isten hétszeri kijelentése, a sötétség, tüz, a Glória fénye és több más ilyen felett való elmélkedésekben csak az idegenszerű, félihletett sziléziai szellem iratai által hagyott benyomást láthatjuk. Számos műve jelent meg a gyakorlati theologia és áhitatossági irodalom terén is. Egyik legnépszerűbb ide tartozó lutherán színezetű műve «Das Sacrament des wahren Leibes und Blutes Christi» (1844. 6. kiadás 1876.) Másik kiváló érdekű műve, különösen mivel bepillantást enged szelleme fejlődési történetébe, «Wissenschaft, Kunst, Judenthum: Schilderungen und Kritiken» (1838.) Számos elbeszélés és vázlat is jelent meg tőle, melyek mind a régi és újabbkori zsidó élet és hit ismertetését célozzák. Minők pl. Jesus und Hillel mit Rücksieht auf Renan und Geiger verglichen (2. kiad. 1867. 3. kiad. 1879.), ((Jüdisches Handwerkerleben zur Zeit Jesu» (1868. 3-dik kiad. 1879.); az oly nagy tetszéssel fogadott «Ein Tag in Kapernaum» (1871. 3. újra dolgozott kiadás 1886), melyben egy nap történetét mutatja be az Úr Jézus életéből; «Durch Krankheit zur Genesung» (1873.) «Jósé und Benjamin» — jeruzsálemi történet Heródes idejéből — mind élénk, szemléltető irmodorban, érdekfeszítően lévén irva, igen nagy elterjedést nyertek. De mindezzel még távolról sem adtuk Delitzsch műveinek teljes névsorát, még kevésbé vállalkozhatunk arra, hogy felsoroljuk azon sok kisebb-nagyobb cikkét, melyek a Lutherische Zeitschrift s más folyóiratokban megjelentek. Csupán felemlítjük «Anecdota zur Geschichte der mittelalterlichen Scholastik unter Juden und Moslemen» (1841.) «Biblisch-prophetische Theologie» (1845.) «System der Christlichen Apologetilo) (1869.) cimű műveit. Delitzsch mindazáltal nem volt pusztán tudományos érdekek embere, még kevésbé szobatudós. Mindig tevékeny részt vett egyháza ügyeiben, különösen pedig a zsidó misszió ügyében. 1863. évben «Saat auf Hoffnung» cím alatt évnegyedes folyóiratot indított meg a zsidók ker. hitre térítése érdekében s az ó-szövetségi messiási szakaszok exegesisére, Krisztus váltsághalálára stb. vonatkozó dolgozatai először e folyóirat hasábjain jelentek meg. Személyes érintkezésbe lépett a zsidókkal, hogy így egyénileg is hathasson. Bár évek súlya nyomta vállát, éiete fogytáig szorgalmasan működött e téren is. Főeszköz volt az «Institutum Judaicum» eszméjének felelevenítésében, mely intézet Ilallében a mult század elején virágzott. Megérte hasonnemű intézet alapítását Lipcsében, Erlangenben, Berlinben, Christianiában és más német egyetemeken s láthatta annak áldásos következményeit. Az akadémiai termekben épúgy, mint Lipcse élénk utcáin alig találnánk barátságosabb, s már csak évei miatt is inkább tisztelt alakot, mint a minő Delitzsch Ferenczé volt, egy középtermetű, erő- és életteljes fürge emberét, gyors léptekkel, éles tekintettel s fehér hajfürtökkel. S végül még lovagiasságának s keresztyéni érzületének szentelünk pár sort. Sok vitája volt, és sokszor hevesen megtámadták, de ő mindig meg tudta tartani nyugodt lelkületét s méltatlan, durva kifejezéseket soha sem fizetett hasonló gorombasággal. Midőn a Zsoltárok felett irt kommentárja megjelent, Hupfeld bírálatot irt róla s becsmérlő, durva kifejezések közt elítélte azt. Delitzsch a «Lutherische Zeitscbrift))-ben az ó-szövettség mazorétai szövegéről irt cikkében sajnálkozó, de udvarias hangon emlékszik meg e támadásról. Midőn e lap Hupfeld elé került, annyira szíven találva érezte magát ez ellenkező hang által, hogy rögtön levelet irt hozzá, melyben többek közt ezt mondja : «Az ön panasza oly szelid, oly kevéssé felel meg az én ítéletem keserűségének és oly húrokat pendített meg bensőmben, melyek még nem tompultak el, s nem szoktak el arról, hogy visszaidézzék azon szebb idők emlékét, midőn még közösen folytattuk buvárlatunkat és felelevenítsék hálám érzetét hű barátságáért, hogy szivemre s lelkiismeretemre tapintott.» Áldás legyen emlékén 1 Debreczen. Dézsi Lajos. A protestáns lelkész hivatása. (Részlet dr. Kovács Ödön «Egy teljes theol. akadémia teive> cimű művéből.) A theol. akadémiák vagy fakultások gyakorlati célja a gyakorlati élet számára a lelkészi hivatás feladatát értő, azért buzgólkodó és azt teljesíteni is tudó gyakor-