Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-16 / 11. szám

Harmincharmadik évfolyam. 11 SZ. Budapest, 1890. március 16. PROTESTÁNS Előfizetési ára: Hirdetések dija: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. TARTALOM : V e z é r c i k k. A «Közpapok Lapja* által megindított mozgalom. Garzó Gyula. — Emlékirat a magyarországi ev. ref. lelkészek fizetésének javítása tárgyában. — Iskolaügy. Népoktatásunk állapotáról. Fabriczy János. — Tárca. Jézus személyisége. Szabó Aladár. — Belföld. Ilaíotti énekeskönyveink búcsúztatói. Tóth István. — Gyakorlati lelkészet. Iii memóriám. C. Bábut nimesi lelkész emlékbeszéde Bersier E. fölött. Baksay László. — Irodalom. — Különfélék. — Hivatalos közlemények. — Adakozás. — Hirdetések. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: Vili. ker. Szentkirályi-utca 39. szám. A „Közpapok Lapja" által megindítóit mozgalom. Őszintén, higgadtan, és a legbensőbb szeretet jóindulatával mondom el szerény nézeteimet a most „már jó útra indult" mozgalom felett, azon célból, hogy midőn közvetítő igyekezetem s észrevételeim a forgalomba hozott eszméket tisztázzák, ugyanakkor a béke és az egyetemes érdeklődés útját is egyengessék. Mert hát ki tagadhatná, hogy úgy indult meg a mozgalom, mint a vihar, mely megtördelte a Libánon cédrusait s lázas izgatottságba hozta a csendes munkájában megzavart embert. Ez az oka, hogy a Sión őrállói, a régibb lapok, az első megjelenés támadó fellépését nem fogadhatták kitárt karokkal. Hiába! bármily nemes legyen is a cél, melynek szolgálatába állunk, nem kelthetünk ügyünk iránt rokonszenvet, ha eszközeink a magasztos célhoz mérve alkalmatlanok. Már maga a lap címe s különösen ennek commentálása oly nagy árkot ásott az úgynevezett közpapok és nem közpapok közé, mintha éppen az utóbbiak részére azt a mélységet sírnak szánták volna. Hát én elismerem, hogy korunkban sok embernek szüksége van arra, hogy valami szokatlan és rendkívüli dologgal verjék fel apathiájából; de azt már aztán egyáltalában nem helyeselhetem, hogy a szokatlan és rendkívüli dolog az egység megtörésére alkalmaztassék. Örvendetes jelenség különben, hogy úgy maga a tévedésében is jóakaratú szerkesztőség, mint a dolog mélyére is bepillantani tudó komolyabb munkatársak, csakhamar belátták s teljes erélylyel hangsúlyozták is, hogy a lap irányán változtatni kell. Csak azután félúton meg ne álljanak ! Senki sem vonja kétségbe, hogy egy országos lelkészi értekezlet szervezésére égető szükségünk van, s az is rendes dolog, habár minden lap felnyitja sorompóját az egyházunk életét mozgató eszmék előtt, hogy ennek organuma legyen, mely összes hasábjait ez ügynek szenteli. De ennek a lapnak azután éreznie kell, hogv — szent a föld, a melyen megáll. Ez esetben az egyházunk eletét mozgató eszmék komoly érlelésének munkálatát a hivatalos egyház nem nézheti rossz szemmel soha, s ha a minden irányból behozott tapasztalatok feldolgozásában, tisztelettel a sok és nagy nehézségekkel küzdő hivatalos egyház iránt, egy országos lelkészi értekezlet az útegyengetés áldott munkáját végezi, a testvérlapok sem fogják soha azt mondani, hogy nem jól #

vitézkedik. De a lap címe.. . Ám maradjon ! Csak a ráverődött port kell róla letisztítani. Ki kell mondani, hogy a ,,közpap" szó sem többet, sem kevesebbet nem akar kifejezni, mint csupán csak azt, hogy abban az országos lelkészi értekezletben, közpapok, egyformák, bizalmas testvérek akarnak lenni a belépők mindnyájan, kívül hagyva azokat az úgynevezett rangfokozatokat, melyek a prot. egyházban tulajdonkép nem is rangfokozatok, mint inkább a közbizalom által egyesekre rótt kiválóbb kötelességek jelvényei. Mennyivel másképpen hangzik ez, mint azok a commentálások, melyeket Biki lelkésztárs úr indítványára, a nagykárolyi értekezlet, elismerésre méltó tapintattal, három betú törlésében, örök nyugalomra helyezett. A mi továbbá a kitűzött célt, t. i. a szegény lelkészek nyomorának enyhítését illeti: ez egv országos lelkészi értekezlet munkakörének csak egy momentumát képezi, s a maga kizárólagos voltában, még azt a gyanút is költhetné, mintha a prot. papságnak magasabb aspiratiója nem is volna, mint pusztán csak a kenyérért való lelke— 1 2 I