Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-09 / 10. szám

füleinket, ne vonjuk el segítő kezünket tőlük ! — Jani proximus ardet Ucalegon. * A Luther-társaság köréből következő értesítés közlésére kérettünk föl: «A Luther-társaság közgyűlésének határozata folytán az alulírott bizottság ezennel pályázatot nyit egy legfölebb 10 ívre terjedő ((Bibliai történetek)) cimű tankönyvre népiskolák számára. A történetek (körülbelül 40 az ó- és 50 az új-testamentomból) lehetőleg a szentírási szöveg- s nyelvezethez híven elbeszélve, a szokásos címfeliratok kapcsán egy az egésznek velejét kifejező jelmondattal, a szövegnek szent- : Írásbeli helyével és — ha az perikopa — az illető űrnapnak megjelzésével láttassanak el, és a végén bibliai versekkel, a káté egyes mondataival és egyházi énekversekkel kapcsoltassanak össze, mely utóbbiaknál esetlegesen rövid hyonnologiai jelzések is kívánatosak és az is kiteendő, hogy azok mely énekes-könyvből, és annak hányadik számú énekéből vétettek. A pályamunkák — jeligével ellátva — folyó évi augusztus hó 31-ig M. Doleschall Sándor ev. lelkész úrhoz (Budapestre Deák-tér 4. sz. a.) beküldendők; a pályanyertes munka pd. ívenkint 15 frttal fog díjaztatni és a társaság tulajdonába megy át. Megjegyeztetik végre, hogy e pályázatból oly bibliai történeti könyvek, melyek már eddig is jó sikerrel használatban vannak, ki nem záratnak, ha a jelzett kívánalmaknak megfelelően módosíttatnak. — Budapest, 1890. március i-én. A Luther-társaság szűkebbkörű bizottsága nevében Falvaj Antal, bizotts. jegyző. * Csáky miniszter nyilatkozata a görög nyelv tanításáról. A budapesti filologiai társaság küldöttjei, dr. Ponori Thewrewk Emil elnök és dr. Pecz Vilmos első titkár a napokban tisztelegtek gróf Csáky Albin közoktatásügyi miniszternél, hogy átnyújtsák a társaság valasztmányanak a görög nyelv tanítása tárgyában szerkesztett emlékiratát. Thewrewk kiemelte a miniszter előtt, hogy a filologiai társaság mint tudományos társaság nem érezheti feladatának szót emelni paedagogiai kérdésekben, hanem csak annyiban kivánja nézetét a miniszter elé terjeszteni, a mennyiben a görög nyelv tanítása tárgyában hozott határozatok egyszersmind fontos tudományos érdekeket is érintenek. A miniszter valaszaban azon reményének adott kifejezést, hogy közte és a tarsaság választmánya közt a görög nyelv tanítása kérdésében nincs oly eltérés, melyet ne lehetne kiegyenlíteni, mert neki nincs szándékában a görög nyelvet teljesen kiküszöbölni a gymnasiumokból, hanem törekvése oda irányul, hogy azok, a kik ezentúl is tanulni fogják a görög nyelvet, azt az eddiginél intenzívebb módon tehessék. (Fakultatív tanítás? Szerk.) * A gyermek-istenitiszteletek tartása, a hol csak megkezdették, mindenütt célirányos és hatalmas eszköznek bizonyult a vallásos buzgóság emelésére. A gyermekek nagy örömmel vesznek benne részt, mert az ő értelmi világukhoz mért prédikációt teljesen felfoghatják s az a tudat, hogy ez a vallási szertartás kizárólag érettök történik, nagy mértékben fokozza önérzetöket és protestáns gondolkozásukat. Jól esik nekik, hogy olyan nagy megbecsülésben részesülnek, mint akár a felnőttek, s hogy magokat a templomi éneklésben gyakorolhatják. A szülők meg épen lelkesednek érte, kivált azok, a kik az ujabb nemzedék közönyösségét fájó szívvel nézik, sőt még az olyanok is, a kik az úr házának gyönyörűségeit csak hírből ismerik. ((Legalább gyermekeink legyenek vallásosak, ha mi magunk nem érezhetjük a hit áldásait.)) A tanítók és az iskolai elöljárók meghatottan hallgatják a gyermeksereg énekét s nagy lelki gyöm örűséggel szemlélik azt a mély benyomást, melyet a lelkész szeretetteljes szavai tesznek a kicsinyek fogékony lelkére. Érzik, tapasztalják, hogy az itt elhintett magvak csakhamar csírázni indulnak s hihetetlen rövid idő alatt meghozzák kivánt terméseiket, kinél 30, kinél 60, kinél százannyit is. Maga a lelkész is érzi, midőn a kicsinyekhez szól, hogy ((ilyeneké a mennyeknek országaw s hogy szolgálata egyiránt kedves Isten és az emberek előtt. Szőts Sándor, dévai paptársunk egész elragadtatással írja le az általa f. hó 2-án rendezett gyermek-istenitiszteletet, melyen a gyülekezet főgondnokán és 2 presbyterén kívül a leánygyermekek tanítónői is mind megjelentek. Az istenitisztelet, mint írja, éneklésből (harmónium kísérettel, a kántor vezetése mellett), továbbá egy rövid imádságból és egy circa 15 — 18 percig tartott prédikációból állott, emez isteni parancs alapján: ((Tiszteld atyádat és anyádat...)) A beszéd bevezető részében azt fejtegettem, hogy nemcsak a templomban lehet és kell imádkozni; ami mennyei Atyánk bárhol elmondott könyörgéseinket meghallgatja, csak tiszta szívből és gyermeki bizalommal imádkozzunk hozzája. Hiszen tudjátok, hogy áldott Üdvözítőnk az ő szép tanításait gyakran a mezőn az utcán, a hegyen tartotta; imádkozott a Getsemáné kertben, a siralomházban, sőt még a keresztfán is. A első keresztyének a zsidóktól való féltökben magánházaknál, nem ritkán barlangokban és sírboltokban gyűltek össze és a jó Isten ott elmondott imádságaikat is kedvesen fogadta s áldásaival jutalmazta. Őseink 220 évvel ezelőtt, midőn országunk némelv nagy urai és főpapjai, megfeledkezve a Krisztus altal parancsolt szeretetről, egymásután vették el templomainkat s az evangelium hirdetőit elfogdosták, börtönbe és gályarabságra hurcolták, az Istennek szabad ege alatt gyűltek össze egy-egy udvaron vagy falujok határán, vagy az erdőben pap és kántor nélkül és énekelték nagy buzgósággal: «Erős várunk nekünk az Isten ! Jó paizs és fegyverünk !» És a jó Isten szabadulást és vigasztalást adott nekik. Most is ad mindenkinek, aki azt tőle hittel kéri és tántoríthatlan bizalommal várja. Ha a szántóvető ember az ő mezején, az iparos az ő műhelyében, édes apátok az ő verejtékes munkája közben, édes anyátok a beteg ágyatok mellett, vagy ha ti a ti kedves virágaitok között vagy elhalt szülőitek koporsója, avagy kis testvéretek bölcsője mellett kulcsoljátok imára kezeiteket és felfohászkodtok a ti mennyei Atyátokhoz: «En Istenem, segélj meg! Én Teremtőm, aldj meg engemet!» könyörgéstek bizonyára meghallgatva és kérésetek teljesítve lesz. És mennyivel inkább, ha ezen helyről, ebben az iskolában imádkoztok hozzája, amely különben is az Istennek háza, a tudomány és a jó erkölcsök temploma, hol tanítóitok, mint az igazságnak és a szeretetnek papjai az Isten előtt legkedvesebb oltár*, a ti ártatlan szíveitek körül forgolódnak. Aztán rátérve beszédem tulajdonképi tárgyára, élénk színekkel ecseteltem, mi mindent köszönhetnek a gyermekek szülőiknek; hogy a tőlük nyert sok jót eléggé soha meg nem hálálhatják; hogy szülőik iránt való hálájukat csakis engedelmességgel, parancsaik hű teljesítésével, tanácsaik követésével, szorgalmas munkájukkal, szép magaviseletükkel, kedvök keresésével és minél több öröm szerzésével bizonyíthatják meg, melyet aki nem tesz, a legrútabb bűnt követi el. Ellenben hosszú és boldog élettel jutalmazta Isten azokat a gyermekeket, akik soha el nem feledik az ő szent parancsolatját: ((Tiszteld atyádat)) stb. Felemlítettem végül az egykori erdélyi ref. püspök hagyomány szerinti szép példáját, ki, midőn beiktatásakor nagy vendégséget adott, egyszerű földmives ruhában megjelent öreg szülőit a főgond-