Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-10 / 6. szám

ményezést, nemcsak azért, mert az általunk több ízben hangsúlyozott irányeszmékkel, a gyülekezeti élet belső építésével összhangzásban áll, hanem és különösen azért, mert oly irányú munkásság megkezdését látjuk benne, mely a belmissziói tevékenységnek külföldön már ki­próbált, nálunk is sikerrel alkalmazott eszköze. Szívünk­ből kívánjuk, hogy Isten áldása • legyen a megkezdett munkán és a lelkes munkásokon ! * Közlemények a tanítók Eötvös-alapjáról. Az Eötvös-alap gyűjtő- és kezelő- bizottsága részletes nyomtatott kimutatást tett közzé az alap 1888-ik évi állapotáról, A vagyoni kimutatás szerint volt az alapnak 1888-ban összesen 14,107 forint 92 kr bevétele, mely tagsági tőkék, évdíjak, alapítványok, adományok és kamatokból került ki; kiadása tett 11,242 forintot, miből 1000 forint ösztöndíjakra, 600 forint segélyezé­sekre, 300 forint az árvaházra és 8767 forint 37 kr. tőkésítésre fordíttatott. Az alaptőke vagyona jelenleg 38,737 frt 73 kr. A közlemények további B) pontja a jótéteményért és segélyért való folyamodás feltételeit ismerteti, melyek között az a leglényegesebb, hogy akár ösztöndíjban akár segélyben csak azon egyének részesül­hetnek, a kik a szabályok 1. §-a értelmében az ((Eötvös­alap)) rendes tagjai, vagy az elhunyt rendes tagoknak özve­gyei vagy árvái. A C) pont az 1888. évi segélyezetteket sorolja fel névszerint; ezek száma 32, kik között 16 van protestáns vallású. Az Eötvös-alap keletkezése (1875) óta mai napig 137 róm. kathol., 67 ev. ref., 66 ág. ev., 5 görög kath., 5 unitárius és 46 mózes vallású tanítói család gondjait enyhítette. Ez áldásos intézmény mele­gebb pártfogásra volna érdemes, mint a minőben része­sül. Hetenként két krnyi adakozással a 25 ezer magyar­országi tanító egy év alatt 25 ezer frtnál többet gyüjthetne az «Eötvös-alap» nemes céljaira, ha megvolna mind­egyikökben az az erős meggyőződés, hogv a tanítóság anyagi és erkölcsi erejének emeléséért mindeniknek meg kellene hozni a maga áldozatát. Vajha minél többen követ­nék az «Eötvös-alap» körül csoportosuló néhány ezer lel­kes tanítónak és tanügybarátnak tiszteletre méltó példáját! * A részvét Rudolf trónörökös halála fölött országszerte meghatólag nyilvánult, különösen a temetés napján. A főváros népe e nap mutatta meg legjobban, mily őszinte fájdalommal gyászolja a boldogtalan királyfit, ki annyi szép reményt vitt magával a sirba. Őszinte fájdalommal gyászol a hazai protestáns egyház is, mely­nek gyülekezetei és iskolái széles e hazában mindenütt hirdették és fájlalják a nagy veszteséget. A dunamelléki egyházkerület területén sürgős körlevél intézkedett, hogy a temetés napján minden gyülekezetben gyászima tartas­sék, minden iskolában szüneteljen a tanítás és a temetés ideje alatt egy óráig húzassanak a harangok. Ugyanilyen intézkedést tett a dunántúli püspök úr is, hozzá téve még azt is, hogy az egyházi középületekre gyászlobogót tűzze­nek ki. Budapesten a kálvintéri ref. templomban (melynek szószéke, karzata, urasztala és elsőbb padsorai gyászlepel­lel voltak bevonva) nagyszámú, előkelő közönség előtt mélyen megindulva Szász Károly püspök úr tartott megható gyászimát, melyet szerző szívességéből Lapunk elején vesznek olvasóink; az ima előtt és után a theologu­sok kara énekelt gyönyörű gyászdalokat. A hold-utcaivémet ref. templomban Gladischefsky lelkész betegsége miatt Szabó Aladár tartotta a gyászistenitiszteletet. A budai ref. egyházban Kontra János mondott alkalmi gyászimát. Az ó-budai ref. templomban Mészáros Sámuel gyász­beszédét és imáját hallgatta néma fájdalommal a gyá­szoló közönség. (Sajnáljuk, hogy szép beszédét és imá­ját Lapunk szűk tere miatt nem közölhetjük). — A deáktéri evang. templomban Horváth Sándor mondott nagy közönség előtt megindító gyászimát; míg a német gyülekezet előtt Schranz János végezte a gyászszertar­tást. A kerepes-úti tót templomban Bachat Dániel főes­peres imádkozott könyekig megindítva egybegyűlt közön­ségét. Az unitáiius egyházközség a deáktéri ev. főgymn. dísztermében tartott gyászistenitiszteletet, Derzsi Károly lelkész vezetése alatt. Igazi gyásznap volt ez, híven tol­mácsolva a nagy nemzeti veszteséget. — A gyászisteni­tiszteletnek még egész sora van hátra. így a tiszai evang. egyházkerületből, valamint a dunántúliból is, azon köz­vetlen tudósítást vettük, hogy a trónörökös halála alkal­mából e kerületek összes egyházaiban február 17-dikén tartatik meg a gyászistenitisztelet. * Adalék a polgárdi-i esethez. A polgárdi-i ügy­ben megjelent hirlapi támadások között a vidéki lapokban az a passus is szerepel, hogv a lelkész a tanítókkal illet­lenül bánik. Ezzel szemben Lapunk a következő saját­kezű aláírásokkal ellátott Nyilatkozat közzétételére kéretett föl: ((Nyilatkozat. Alulírottak, kik a polgárdi-i ev. ref. egyházban, nagytiszteletű Bali Albert lelkész úr mellett mint az egyház népiskolájának tanítói, részint jelenleg hivataloskodunk, részint pedig a múltban hivataloskodtunk, jó lélekkel nyilvánítjuk, hogy nagyt. Bali Albert lelkész úr részéről soha olyan bánásmódban, mely az általunk betöltött hivatali tisztességgel ellenkeznék, nem részesül­tünk; általa — mint a Dunántúli Protestáns Közlönyben valótlanúl állíttatik — le nem szidattunk, neveletlen parasztoknak nem neveztettünk, durva szavakat tőle nem hallottunk ; sőt tapintatos, atyáskodó vezérlésével s irá­nyunkban tanúsított barátságos, jó indulatával mindnyá­junkat hálára kötelezett. Éz oldalról is megtámadott becsülete megvédelmezhetésének szempontjából kiadtuk jelen nyilatkozatunkat. Polgárdin, 1889. január 28. — Bózsa Péter, ev. refor. tanító. Oroszy Pál, Fábián János (Ezen kívül e Nyilatkozatot sajátkezű aláírásukkal erő­sítik Derecskey István, Vörösdy Ádám, Moharos Gyula, Bakos János, Molnár Lajos, Cseszkó Sándor és Köntös Mihály tanítók, kik ezelőtt leánytanítói minőségben a polgárdi-i egyházban szolgáltak). * A brassói ág. ev. magyar egyházmegye a régi mostoha egyházi kormányzat fogyatékosságából kezd fokozatosan kibontakozni; de mégis sok idő kell ahhoz, míg a mult idők mulasztásait, az egyházi élet, a szellemi és anyagi fejlődés elhanyagolt mezején valamennyire kipótolja és helyre hozhatja. Moór Gyula egyházmegyei főesperes — ifjú hévvel, lelkes buzgalommal és férfias erélylyel fogott legújabban is a nagy munkához ; midőn a napokban 3 terjedelmes s az egyházi élet fejlődésébe mélyen bevágó rendeletet bocsátott ki, szoros ahhoz alkalmazkodás végett. Ugyanis az 1889-ik január hó r-től kezdve, mind a 12 hitközségből valamennyi egyháztanácsi és közgyűlési jegyzőkön}7 a megtartott gyűlés után 8 nap alatt hiteles másolatban a főesperesi hivatalhoz beküldendő. Ennek indoka véleményem szerint abban rejlik., hogy a főesperes alkalmasint positiv tudni s ismerni akarja az egyházak beléletét, a törvények keretén belüli működését, a határozatoknak mily mérvben való végrehaj­tását, általában pedig a hitközség, mily arányban és módon való tevékenységét! Ugyancsak az 1889-ik január hó i-től kezdve a főesperes minden hitközségnek elrendelte, hogy az egyházi számadások a kiadott szabályzat szerint bevé­teli, kiadási pénztári naplóval; a bevételi tételek ellen­nyugtával, a kiadásiak pedig bélyeges nyugtákkal készül­jenek és láttassanak el. Az évi számadások a választott bizottsági tagok, az egyháztanács és a közgyűlés elé terjesztetvén rendszeresen megvizsgáltassanak és határo-

Next

/
Thumbnails
Contents