Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-06 / 1. szám

féregre gondolni, mely majd, életnedvét elszíván a galyaknak, elszarasztja a fát, úgy Stanley is csak örül nekik s legfeljebb a virágokban tanyázó bogárkákat, a leveleken levő hernyókat szedi le óvatos kézzel, hogy a gyümölcs majd annal egészségesebb, épebb, szebb legyen. Míg Molenkamp meg mindjárt a gyökéren rágódó férget latja; az élet pirja mellett a halál sápadtságát; az öröm mellett az aggódó rettegés érzése támad fel benne s az elmúlásnak, halainak gondolata von komolyságot homlokára és nem győz eléggé figyelmeztetni, hogy ama mennyei örök hajlékokba kell elköltöznünk s ezekre kell magunkat méltókká tennünk. S nem tud feltétlenül gyönyörködni az életvídor ifjúsagban, mert rögtön eszébe jut, hogy egy pillanat múlva mar, mint a virág lehervadhat ez is. O a keresztyén, komoly és jogosult pessimizmus képviselője e beszédekben. A mi az átdolgozást illeti, ezt is sokkal sikerültebbnek mondhatjuk, mint az I. kötetét. Az átdolgozásnál nagyobb tapintattal, ügyességgel jart el az iró. A beszédek kerekdedebbek, nem oly töredékesek. A hazai viszonyokból vett példák s vonatkozások jól meg valogatvak. Az irály is sokkal szabatosabb, nem oly idegenszerű, folyékonyabb, könnyebb. E félék ugyan fordulnak most is elő : «ratok őrködik» (9. 1.) «szégyentelen», «szivromlás» ; (cAretas leányával volt öszszehazasodva» ; «kiralyék» (a la Molnarék stb.) (95); «rosz féleségek» (116) stb.: de ezeket e kötetben csak ugy kellett összeszedegetni és nem minden lépten-nyomon ötlöttek szembe, vagy sértették az ember fülét. Csak mint provincialismust említem meg e mondatot: «Egész sanyatusága abból állott, hogv a fiait egyszermasszor lanyhán megintette)) Általában ez az egész kötet a tartalmat is, az átdolgozást is illetőleg jóval értékesebb s nagy örömünkre szolgait, hogy ezt elmondhattuk, nem ugyan az I. kötet róvasara, hanem e II-iknak még melegebb ajánlására. Kenessey Béla. BELFÖLD. A Czékus ünnepély Rozsnyón. A szeretetteljes hódolat és elismerés impozáns nyilvánulása volt a tiszai ev. egyházkerület azon rendkívül ünnepélyes ovatiója, melyet püspökének, Czekus István úrnak 70-ik életéve betöltése alkalmából Rozsnyón m. é. december 20-kán rendezett. Az ünnepély színhelyén, a főgymnasium dísztermében már jóval a kezdetül megállapított óra előtt elfoglaltak kijelölt helyeiket: az ünnepelt családja, az esperességek köréből érkezett képviselők, kiküldöttek, vendégek s a külön bebocsáttatást nyert helybeli egyháztagok. Pont 10 órakor felemelkedett az elnöki székről Szentiványi Áipád gömöri esperess. felügyelő magyar diszbe öltözött daliás alakja s mint a megjelenésben akadályozott kerületi felügyelő helyettese az ünnepélyt megnyitván : közhelyesléssel tálálkozott indítványához képest Radványi litván hegyaljai espereres felügyelő s Terray Gyula gömöri főesperes vezetése mellett egy 12 tagú küldöttséget nevezett ki a végből, hogy az ünnepelt főpapot az ünnepély színhelyén való megjelenésre felkérje. Megmegújóló lelkes éljenzés fogadta a küldöttség élén nemsokara belépő püspököt, ki elfoglalván díszhelyét, a főgymnasiutni ifjúsági dalegvlet összhangzatos éneke s Farbaky József kerületi főjegyző lendületes alkalmi imája után kezdetüket vették az üdvözletek. A sorrendet az egyházkerület nevében Szentiványi Árpád ünnepi elnök nyitotta meg, ki — úgymond •— ! e tisztét annál nagyobb örömmel teljesíti, mert az ünnepeltnek testvéreid vallja magát, lévén mindketten ugyanazon községnek szülöttei. Nem sorolja elő érdemeit, mert az egész ország tudja, hogy mennyit használt nemcsak közegyházunknak, de a hazának is, azon kertészhez hasonló működésével, a ki egyik kezével ápolja a növényt, másikkal pedig irtja a gazt. Végül átnyújtja e nap emlékeül az egyházkerület ezüst babérkoszorúját, áldó üdvkivánatok kisétetében. Erre az ünnepelt püspök meghatottan kifejti, hogy részéről e napon csupán családja körében óhajtott megemlékezni az Isten ama kegyelméről, mely őt mindeddig megtartá s a családi boldogság szinmézével édesité éhtét. A jó és nemes célokért sohasem törekedett hiúságból, hanem a legtisztább erkölcsi indokokból, s ha sikert aratott, ezért nem övé, hanem Istené a dicsőség, ki őt támogatta j- szegény fiúból a püspöki méltóságra emelte. A legnagyobb s legédesebb jutalom gyanánt veszi az egyházkerület szeretetének s elismerésének e nyilvánulását, melyet Isten kedvezése mellett továbbra is tettleg kiván meghálálni. Most Zelenka Pál az egyetemes evang. egyh. gyámintézet nevében, mint ennek elnöke üdvözli úgy tartalmilag, mint alakilag elragadó beszéddel azt, a ki tollal, szóval és tettel mindig az elsők közt működött a gyámintézet javáért: ,,Mighajtjuk tehát előtted a zászlót; meghódolunk előtted." Következett a gömöri ref. egyházmegye nevében s küldöttsége élén Szenipétery Sámuel érdemült ref. esperes üdvözlete, ki úgy tekinti az ünnepeltet, mint a koronázási dombon álló királyt, körülvéve kerülete, egyháza s tisztelőitől. Mózesnek a 90-ik zsoltárban olvasható azon panaszos szavaira, hogy a mi életünk 70, vagy ha több 80 esztendő, az Úr ezt felelte : szüksége van a te életedre a hazának és az egyháznak; megsokasítom a te esztendeidet 120-ra. O is azt kívánja : Ad nniltos annos ! A gömöri esperesség nevében Terray Gyula főesperes azon szent könyvet, melyet az ünnepelt főpásztor iabainak szövétnekéül használt: a bibliát nyújtja. Az esperesség nem annyira a 70 évet ünnepli, mint inkább ennek áldásos eredményeit, melyekben igazolása rejlik annak, hogy nagygyá és boldoggá az ember szíve által lehet s ez által létesíthet nagy és csoda dolgokat. Az Emausba menő tanítványok szavával kéri a Mestert, hogy maradjon az ünnepelttel állandóan sokáig. Igen kellemes hatást gyakorolt, sorrend szerint, a brassói magyar esperességnek Glatif Pál ker. jegyző altal felolvasott, lángoló szeretettel, törhetlen hűséggel és ragaszkodással teljes üdvözlő irata s az ünnepi ajándékul küldött igazán műremeknek beillő albuma, mely az esperességbeli 12 egyház templomának ugyanannyi gyönyörű kivitelű aquarell képét tartalmazza. Markó Sándor a rozsnyói egyház nevében, mint ennek felügyelője követi a sorrendet, mondván, hogy az eddigi üdvözlők Hómért juttatják eszébe, a ki felett 7 város versenyezett. Nincs bizonyosan eldöntve Homérről, hogy a versenyzők közül melyiké ; de Czékus István püspökről bizonyosan tudja, hogy az őt méltató történelem azon alkotásainak fog a legtöbb tért engedni s azokat jegyzi fel a legragyogóbb betűkkel, melyeket Rozsnyón létesített. Rozsnyó tehát elsőül van lekötelezve hálára, mely örök marad, üdvkivánatra, mely a szív mélyéből fakad. Püspök úr valamint az előbbi üdvözletek mindeni-