Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-10 / 6. szám

seire az a megjegyzésem, hogy nem a vasárnap megszentelésére alakuló társaságnak szervezése szükséges, mint itt szerző Angliára hivatkozva sürgeti, hanem annak az igazi Kálvin-féle presbyteriumnak s presbvterialis eljárásnak felelevenítése volna kívánatos és a Spurgeon példája helyett (266. 1.) sokkal építőbb lett volna e théma fejtegetésénél a Kálvin-féle intézkedésekre hivatkozni, tehát az eredeti termelő művészre, ki ismertebb is, mint Spurgeon és nem a másolóra. A beszédben különben sok jó "és igaz gondolat van ; de leverőleg hat az olvasóra az a csüggeteg hang, melylyel fáradozásainak sikertelensége miatt panaszol a szerző (267. 1.). Ha igaz isteni ihlettel lépett fel és lelkismeretesen fáradozik, mint jó pásztor, bizony nem lesz hiábavaló az ő munkája ; mert hisz csak esik egy-egy mag jó földbe is és a mi munkánkat nem lehet külsőlegesen megmérni, a lelkekben működik az csendesen, elrejtettem Okos gyakorlati tanácsok vannak népszerűen tárgyalva a XLIV.-ben. A mily helyes, nyomon járó s a példázat (Luk.: 16: 1—9.) szellemének megfelelő a II. III. és IV., annyira tévesztett a XLV. beszéd I. része, midőn a sáfár személyében a farizeusokat látja csak; de ennél is rosszabb az V. rész, melynek magyarázata tökéletesen hamis. Különben is ez a parabola oly annyira megromlott szövegben maradt ránk, hogy így ebben az alakjában merőben érthetetlen s minden magyarázat, a mit reá vonatkozólag olvastam, tévesztett szerencsétlen hozzávetés volt csak. Prédikációban sem dolgozható jól fel. Lehetetlen munka ! A XLVI. beszéd az igazságot egészen juridikus értelemben fogja fel, holott a textusban e kifejezései philosopico — vallásos jelentésben használtatik. Leszámítva ezt, a mit mond, igen helyesen mondja. Szépen festi a tiszta szívűek boldogságát. Nagyon találó és szép az a kis elbeszélés a 287. lapon ; igen élénkíti a beszédet. A XLVII-nek bevezetése jó; könnyen, természetesen száll főtételére, felosztása azonban nagyon közönséges, lapos. Tárgyalása nagy mondások, kongó ürességek, melyek úrvacsorai hangulatot a jó ízlésű emberben bizony nem támaszthatnak. Egyetlen igazán szép gondolata -a 292. lapon a 2. kikezdés, midőn az anyai szeretetre hivatkozással bizonyítja a szellem létét. A textus is csak úgy véletlenül, magától kerül-kerül vissza, nem pedig az iró hozza vissza öntudatosan. A XLVIII. beszéd felosztásában a két rész majdnem egy és ugyanaz, a II. benne van az I-ben. Sokkal jobb lett volna a homiletikai tárgyalás. Ezt észreveszi a szerző is, s a II. részben már ezt követi s így ez jobb is, közvetlenebb is, mint az I. Különösen jó a 299. 1. 2. kikezdés hangja. Teljesen az életből vett részlet ez. Sajátságos azonban az irály, mely néhol magas, emelkedett, sőt annyira választékos, hogy a nagy közönség alig éri fel, másutt meg egészen egyszerű, népies és ismét itt-ott annyira alantas, hogy szinte templomi kathedrára nem is való ; pl. a 300. 1. i-ső kikezdés 10 első sora. A XLIX. textusának tartalmát nem meríti ki. Hibás és teljesen általánosságban van tartva felosztása. Maga a kép sem természetes (302.1.). Ezeket a dolgokat bármikor elmondhatta volna s csak erászakoltan tette bűnbakká a vásárt és a kereskedő népet. Ha azt az egy-két találó alkalmi gondolatot, mit felvetett, fejtegette volna bővebben, a beszéd sokkal jobb lett volna. Mindamellett mégis látszik az egészből, hogy szerzőnek van érzéke az efajta beszédek iránt, csak még a kellő formát és tartalmat nem találta meg. A textus is nem az elcsépelt helyek közül való. (Ezek.: 28, ;8). Az L. egy őszi hangulatú bölcselkedés sok szóvirággal, de kevés gondolattal, kivált az I. részben. A II. részre némi derűt vet a vallásnak, az iró kedélyének őszi ködén átszűrődő halvány és kevéssé melegítő napja. Attól az irótól van az a beszéd is, a ki a szerencsétlen „világapa" szót használja széltire; de ha e szó véletlenül elő nem fordult volna e beszédben is, bizony nem ismertük volna fel ebben azt a szerzőr, a kinek egyébb prédikációiban sok jó gondolata van és nem kénytelen a szónoki frázis-készítés mesterségéhez folyamodni. De, hogy ügyes ember ezen a téren is, élénken mutatja ez a beszéde. Jól választott textusa, jó bevezetése, kitűnő felosztása van az Ll-nek. Kisértse meg csak a szerző, hogy oly építő közvetlenséggel és melegséggel igyekezzék mindég hallgatóinak beszélni, mint itt a IV. rész. 2. kikezdésében és hagyja el az olyan, csak általa jól értett és csak rája nézve érdekes dolgokat, a minőket az I. részben fejteget, a mikből a publikum semmi épülést nem vesz, mert nem érti, átlag nincs annyi általános ismerete : akkor nem fog hanyatlásról panaszkodni. Hirdesse a Krisztus evangéliumát igaz lelkesedéssel; de ezt ne ő maga mondja el önmagáról (317. 1.). Mi egyáltalában nem beszélhetünk úgy a magunk működéséről, mint azt szerző teszi a 318. lapon. Az LH-ik beszéden bizonyos methodista szellem vonul át; de kiváló egyházi szónokra és mély vallásos kedélyre vall a munka. Textusához mindenütt hű s azt szépen alkalmazza. Az LIII. számú őszi tanításban a bevezetés néhány során kívül nincs egyébb semmi alkalmiság. Bármely évszakban elmondható lenne, ha nem volna különben oly gyarló. Folytatását képezi az LIV. még kevesebb alkalmisággal; de több igaz, közvetlen hatású vonással. Sokkal jobb őszi beszéd ezeknél az LY. Sok vallásos melegséggel, szépen van irva. A felosztásban az «Isten-bizalom» szó nem világos és rosz képzésű összetétel. Az LVI-nak bevezetése nagyon szép ; igazi, mély, őszi gondolataival. Találó festése a főpap udvarán gyújtott tűz mellett ülő Péter helyzetének, midőn mondja, hogy Péter nem tud felmelegedni, pedig arcába lövelik meleg sugaraikat a lángolók és megremeg már egy szolgáló tekintetétől is, mert csak kívül lobog a tűz, szívében azonban haldokolni kezd az élet melegítő tüze : a hit és fogyatkozni kezd nála a szeretet olaja, melylyel e tüzet táplálhatná. Mitől félt Péter? — kérdi tovább és felel : «A haláltól és a szenvedések gyötrelmeitől.)) Minket is e gondolatok remegtetnek meg meleg kandallóink mellett is, ha a késő őszi szél, meíy mulandóságról szól, végig sivít, azért I. «gyújtsunk lángot szíveinkben a hit tüzével s II. tápláljuk e tüzet a szeretet olajával.)) Ezek alapján aztán elmélkedik tovább, tartalmasan, szépen emelkedett hangulatban. Gyönyörű hasonlata: «A hit világánál úgy tűnik fel az ősz, mint egy tisztes, agg dajka, ki a tavasz bölcsőjét ringatja» (3 14. 1.) A II. részben azonban mintha fogynának gondolatai, az olcsó hatás eszközeihez, az általánosságokhoz és nagy mondásokhoz fordul. Az LVII. bevezetésében jó az a kis népszerű vallásphilosophiai elmélkedés s egészben véve is új gondolatokat ugyan nem fejteget, sem a forma nem valami új.; de egészséges, egyszerű tárgyalás és népies stylus jellemzik. Az LVIII. erős protestáns hittudattól, szellemtől áthatott és nemes hévvel irott beszéd, melyben igen szemléltetőleg van feltüntetve és viszonyba hozva Pál apostolnak, Luthernek és Kálvinnak szereplése. A LIX. bevezetése és felosztása kitűnő s általában igen tartalmas, magasabb szárnyalású beszéd, mely azonban csak műveltebb közönségnek való, a mely követni tudja a szónoknak nemcsak szép nyelvezetét, . hanem mély gondolatait is.