Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-10 / 6. szám

Harminckettedik évfolyam. 6. SZ.

Budapest, 1889. február 10. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS' Előfizetési ára: Hirdetések dija: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja.— Bélyegdíj minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. TARTALOM : Vezércikk. Ima Rudolf trónörökös gyászisteni-tiszteletén. Szász Károly. — A valláserkölcsi nevelés tényezői. Szőts Sándor. — Iskolaügy. Circulus vitiosus a tanítóképzésben. Fabriczy János. — Tárca. A Kr. előtti 8-ik század prófétáinak vallása. Közli dr. Kovács Ödön. — Könyvismertetés. Czelder Márton: Evangyéliomi lelkészi tár. Kenessey Béla. — Belföld. A polgárdi-i iigy tényálladéka. Bali Albert. — Gyakorlati lelkészet. Mennyiben lehet a prot. liturgia egyöntetű? Garzó Gyula. — Irodalom. Lapszemle. — Különfélék. — Hirdetések. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Szentkirályi-utca 39. sz. III. em, Ima Rudolf trónörökös gyászistenitiszteletén. Tartotta Szász Károly püspök Budapesten február 5-én a Kálvin-téri templomban. Lesújtó fájdalom és mély gyász érzetével jöttünk fel szentházadba e reggel — óh Atyánk! ldhez ez órában milliók fordulnak a vigasztalásért ! Mert a mi fájdalmunk sok milliók fájdalma s a gyász, a mely minket borít, egész nemzetek gyásza! Oh hallgasd meg a mi könyörgésünket s adj nekünk f

vigasztalást, a te Szentlelked által, a Jézusért Ámen ! Életnek és halálnak szabados ura! hatalmas Isten! megfélemülve — és kezeinket szájunkra téve némulunk el csodálatos végzésed előtt, melynek célját nem látjuk, utait nem követhetjük. Ha az ég megdördül s villámai csattogva száguldoznak: a te Ítéleted rettenetes voltát látjuk abban. S ha a halál, gyorsan mint a villámlás, kiolt oldalunk mellett egy életet, reszketve kérdezzük: te cselekedted-e ezt, Uram ? Uram, mikor te megszólalsz, szavaid tördelik a cédrusokat, az Úr szava letöri a Lybánonnak cédrusait. Kicsoda, a ki a te indulásodnak ellene állhatna ? Bizonynyal, a kemény kőszikla megolvadoz, mint a viasz és a legerősebb szív megrendül és elalél előtted. Megrendült a mi szívünk is és elalél fájdalmában, a váratlan, a rettenetes csapás tüzétől, mely hazánkat, nemzetünket — a legelsőtől, a koronás királytól kezdve, a legutolsóig, a legkisebbig, egyszerre sújtotta. Mint a sebes villámlás szelétől egyszerre rendül meg a magas bérc s a föld minden porszeme, egyszerre hajlik meg a büszke sudár s a gyenge nádszál. Mert magasra, a királyi trón lépcsejére csapott le a villám s a koronák örökösét, a király örömét és gyönyörűségét, a népek reményét sújtotta a porba. Jaj, jaj minekünk, mert megrendült a mi fejünknek koronája. Reszket a trón, reszket az apai, anyai, női és testvéri s gyermeki szív; reszketnek a népek s gyászfátyol borul az országokra és sem nagy, sem kicsiny nem ment a táj dalomtól, könyet ont minden szem és vérzik minden szív... Hova menjünk, uram — a te színed elől és a te orcád elől hova fussunk ? Sőt inkább hozzád jövünk, nálad keresünk egyedül erőt és vigasztalást. Mert egyedül benned van megmaradásunk, egyedül te tarthatod meg a népeket, te erősítheted meg a fejedelmeket ! Oh erősítsd meg azt a legmélyebb sebet viselő nagy szívet, a mi koronás királyunk szivét, a ki a te képedet viseli itt közöttünk. O most, mint az öreg Jákob, megszaggatván ruháit, gyászt ölt és siratja fiát, mondván: ccSírva megyek az én fiam után a koporsóba!)) Mint Dávid, a hatalmas király, a gyilkos dárdától átütött fia fölött, így kesereg: «Edes fiam, szerelmes fiam, bár én haltam volna meg helyetted!)) De ő, a ki annyi külső és belső harc és küzdelem után, meggyőzve magát, meggyőzve mindeneket — annyi diadalmat vett, vegyen diadalmat az utolsó legrettenetesebb csapáson is. Tartsa fenn őt ebben is, mint mindenekben fentartotta, a te benned való hit és a kötelesség ereje! vigasztalja a Te kegyelmed és népeinek szeretete! Tartsd meg, uram, az ő életét és őrizd meg őt, mert Te utánad csak O benne van a mi bizodalmunk! Vigasztald, oh minden vigasztalások Istene, a hét kard által átvert szívű édes anyát, a mi koronás királynénkat, vigasztald a fenséges hitvest, már özvegyet, és kisdedét, hogy egymásra